„A magyar miniszterelnök rendszerének európai mintává kell válnia, vagy itthon is veszélyben a létezése” – mondta Tölgyessy Péter a Figyelőnek adott nagyinterjú első részében. A politikai elemző szerint Orbán immár komolyan remélheti, hogy rendszeréből a szűkebb térségben akár tartósabb trend lehet.

Tölgyessy hosszasan elemzi a rendszert, melynek főbb jegyei szerinte a következők:

• mivel a szembenálló közéleti tömbök harcának következtében a közhatalom problémamegoldó képessége csökkent, meg kívánta állítani a túlságos politikai versengés kártételét
• leválthatatlan pártja (centrális erőtér) kormányzása alatt cselekvőképes politikai állandóságot próbál teremteni
• nem a külföld elvárásai, hanem a hazai középrétegek igazsága szerint akarja berendezni az országot
• a gazdasági erőforrások és társadalmi pozíciók átcsoportosítását végzi a külföldi befektetőktől és a velük összefonódó baloldali elitektől a körülötte álló, új feltörekvő csoportok, a jóravaló magyarok számára
• a kiszorítást esetenként összeköti az állampolgárok megtámogatásával: Orbán a pénzosztás terhét a megtámadott szektorokra helyezi át – erről szól a rezsicsökkentés, a devizaadós-mentés vagy a Quaestor-károsultak támogatása is.
• újraosztja más társadalmi pozícióját: visszavágja a legelesettebb csoportok javára folyó állami újraelosztást, kevesebbet költ oktatásra, kultúrára és egészségügyre
• az országot az emberek régi beállítódásai szerint akarja sikeressé tenni, nem úgy, mint Konrad Adenauer vagy Margaret Thatcher, akik megpróbálták átalakítani a társadalmak káros attitűdjeit
• Orbán bűnbakot, ellenségképet, a magyarok régi beállítódásához igazodó mítoszokat, összeesküvés-elméleteket ad az embereknek

Arról, hogy milyen belső és külső korlátai vannak a rezsim működtetésének, valamint, hogy a Nyugat milyen válaszokat adhat az orbánizmusra, a Figyelő csütörtökön megjelent számában lehet részletesen olvasni.