A házi feladat olyan, mint a zöldpoloska: mindenkit bosszant, mindenkinek nyűg, egy szenvedés vele végezni, mégis lépten-nyomon szembejön velünk. Számtalanszor leírták, és mi is leírtuk már, hogy a tipikus előfordulási formájában felesleges: az iskolában tanultakat megismételtető, azaz gyakoroltató házi feladat nem javítja a gyerekek iskolai teljesítményét.

A gyerekeknek alsó tagozatban arra lenne szükségük, hogy szeretettel, bizalommal, elfogadó légkörben éljenek, ismerjék meg a világot, és ezalatt megtanuljanak írni-olvasni-számolni, megszeressék a tanulást. Mégis kapják a házi feladatot, márpedig ha ez valamire nem jó, az a tanulás megszerettetése. Inkább elkedvetleníti a gyereket, elvégre a játéktól veszi el az időt, stresszt okoz a gyerekeknek és szüleiknek is, utóbbiak közül sokan gondolják azt, hogy a leckeírást számon kell kérniük, ez viszont igencsak megterheli a szülő-gyerek kapcsolatot.

Az oktatási kormányzat által nemrég bevezetett egész napos iskoláztatás részben azt is célozta, hogy a lehető legkevesebb otthoni leckét kapják a gyerekek, a nagyját csinálják meg a tanítás utáni, délutáni időszakban, és szó volt arról, hogy idén szeptembertől már egyáltalán ne adhassanak otthoni leckét azoknak a gyerekeknek, akik egész napos iskoláztatásban vesznek részt. Ám a házi feladat olyan, mint a poloska (vagy a harlekinkatica): nagyon nehéz megszabadulni tőle.

Beszéljük meg a tanárral, ha gond van

Sok szülő szembesült ezzel az őszi szünet alatt is: ott tornyosulnak a feladatok, ez mindenkit nyomaszt, őket épp úgy, mint a gyerekeket. Hogy lehet rávenni a gyereket a házi feladat megírására? Olykor tényleg meg szabad csinálni a házit a gyerek helyett? Melyek a meggyőzés lehetséges eszközei? Hogyan álljon a szülő a házi feladathoz?

Fülöp Máté

Amit délután négyig nem lehet megcsinálni az iskolában, az várhat másnapig, mondja Mag Judit gyerekpszichológus. Ha a gyerek négyig az iskolában van, inkorrekt neki leckét adni, hiszen ilyenkor jön el a pihenés ideje: a játéké, az önfeledt, tehát nem edzés típusú rohangálásé. Ezek elmaradása ugyanis éppen a tanulás rovására megy, ekkor kellene összegyűjtenie az energiát ahhoz, hogy amikor kell, figyelmét a tanulásra koncentrálhassa. Ha mégis érkeznek oldalszámra a házi feladatok, és ez a gyereknek gondot jelent, elsősorban az iskolával, a pedagógussal kell megbeszélni. A pedagógus látja a gyerek órai munkáját, haladását, ezért érdemes vele konzultálni. Ha nagyon nem bírja a gyerek a házi feladatot, kompromisszumra kell jutni, ez szolgálja leginkább a gyermek érdekét. Elképzelhető az is, hogy ha a tanár és a szülő egyetért, külső, pszichológusi segítségre van szükség, készségfejlesztéshez kell folyamodni.

Nahalka István oktatáskutató alapból nem házifeladat-ellenes, sőt azt gondolja, a jó feladattal órákig is lehet terhelni a gyereket, mert élvezi, hogy foglalkozzon azzal. De ilyenekből kevés van, a pedagógusok zöme még mindig a gyakorlásos feladatokat osztja ki a gyerekeknek. Ez pedig tényleg teher a gyereknek. A jó lecke kutatást igényel, érdekli a gyereket, kreatív, olyan, amellyel órákig elvan – "a gyerek terhelhető, csak értelmesen".

Így motiválunk mi! – Módszerek, stratégiák

Mag Judit nem ért egyet azzal a megközelítéssel, hogy a szülő cinkosan kacsintson össze a gyerekkel, és csinálja meg helyette a házit. (Az összekacsintós stratégiát Vekerdy Tamás pszichológus népszerűsíti előszeretettel.) Természetesen a szülő kifejezheti rosszallását, de fontos, hogy a pedagógus személyét ne bírálja, ha esetleg egy-egy döntéséről mást gondol. A pszichológus szerint a szülő esetenként azt is vállalhatja, hogy elfogadja, ha a lecke hiánya miatt retorzió éri az iskolában a gyereket, akit ilyenkor azzal biztathat, hogy a csorbát később ki lehet köszörülni. Ajánlatos továbbá kereteket felállítani – ettől eddig tart a leckeírás –, ez a gyereket is segíti, jobban tervezhetővé teszi az életét. És fontos tudatosítani a gyerekekben, hogy szülőként nem csupán az iskolai teljesítményét látjuk és ismerjük el, tanácsolja a pszichológus.

MTI / Bruzák Noémi

De lássunk pár konkrét módszert és hozzáállást valódi szülőktől!

Az általunk megkérdezettek több irányból közelítik meg a problémát. A legalapvetőbb módszerek a jutalmazás, illetve a büntetés-megvonás, illetve ezek keveréke: ha megcsinálod a leckét, akkor utána játszhatsz, tévét nézhetsz, számítógépezhetsz, illetve addig nincs Pokemon Go-zás, amíg nincs meg a házi feladat.

• Van olyan szülő, aki a jól felállított rendszerre esküszik: 11 éves lánya tudja, első a leckeírás, utána jön, jöhet az edzés vagy kikapcsolódás. A halogatás nem jó, mert egyre fáradtabb lesz, és akkor egyre nehezebb megcsinálni a leckét. Persze a szülőnek ellenőriznie kell, hogy tényleg megcsinálta-e. A családban működik a módszer, de ez nem akármilyen család: a gyerek osztrák állami iskolába jár, ahol tizedannyi a lecke, mint itthon, és kevesebb órájuk is van.
• Két szülőtől is hallottuk a szerepcserés módszert dicsérni: előbb a gyerek ad leckét a szülőnek, például diktál, majd a szülő következik. Ekkor a gyerek sokkal szívesebben "megy bele a játékba", és csinálja meg a leckét, viszont ez időigényesebb módszer.
• Egy szülő hetente egyszer megcsinálja a gyerek helyett az irreálisan sok leckét, négyszer viszont a gyereknek kell elkészítenie azt, apa-anya persze ellenőriz.
• Van, aki időnként segít leckét írni, vagy jelzi a tanárnak, hogy az engedélyével nem csinált leckét a gyerek. "Nem akarom ezzel zargatni a gyereket, mert a köztünk lévő kapcsolat rovására megy."
• Vannak szülők, akik azt vallják, ebben a kérdésben nincs teendőjük, hisz ez egyedül a pedagógus és gyerek közös dolga. Többen kardoskodtak nekünk amellett, hogy a gyereknek meg kell tanulnia, hogy tetteinek következményei vannak, tudnia kell felelősséget vállalnia azért, ha fekete pontot vagy más típusú feddést kap. Ha megtapasztalja, milyen érzés ez, máskor meggondolja, megéri-e neki nem megcsinálni a feladatot. Ezek a szülők el tudják képzelni, hogy van gyerek, aki azért cirkuszol rendszeresen a lecke miatt, mert még sose engedték neki a szülei, hogy megtudja, milyen fekete pontot kapni.
• A jutalmazás-büntetés nagyobb rendszerbe foglalása a jutalomkártyás megoldás: A ma már felnőtt Ágnes családjánál otthon a falon lógott egy táblázat. Ha a gyerek önként elment tanulni, szívecskét vagy szmájlit kapott, ha kapacitálni kellett, szomorkát vagy fekete pontot – egy tisztán szívecskés hét után a hétvégén jutalom járt. Ha sok volt a fekete pont, büntetés lett a vége: "Anyám kiborította a ruhás szekrényt, és egész vasárnap azt pakoltuk." A csupa szívecskés hét végén torta volt a jutalom, "ha pedig egész hónapban csak jutalom volt, akkor a 4. hétvégén vidámpark vagy állatkert, vadaspark vagy cirkusz is volt".

Krasznai Sándorné tanító úgy látja, a probléma gyökere ott van, hogy a gyerekeknek rengeteg különprogramja van az iskola mellett – nyelvórák, sport, egyéb elfoglaltságok a délutáni iskolai programok mellett. Ezek amúgy jók, mert fejlesztik a gyerekeket, de nagyon beszűkítik a gyerekek idejét. Ezért hamar megtanulják, hogy jól gazdálkodjanak az idejükkel, különben elcsúsznak. A most matematika tagozatos harmadikosokkal foglalkozó tanítónő szerint is a játék a legfontosabb ebben a korban. Sok szülő egyébként épp hogy több feladatot kér tőle, mert a gyerek még foglalkozna a matekkal, csak a szülő nem tudja otthon kreatív feladatokkal ellátni. Ha egy diák nem tudja megcsinálni a leckéjét, esetleg a szülő megkeresi, hogy a gyereknek nem sikerült végeznie azzal, Krasznainé soha nem ad fekete pontot, nála becsületszóra be kell pótolni az elmaradást – a diákok és ő is komolyan veszi az adott szót, és erre törekszik már elsőtől kezdve.

De miért nem akar leckét írni? – Lehetséges okok

Ha a gyereknek hirtelen lesz gondja a házi feladattal, annak több oka is lehet. Mag Judit úgy látja, elsősorban a gyerek életében történt változásokat érdemes áttekinteni: más lett a tanára, máshogy tanítanak az iskolában, más barátai lettek, családi változások történtek. De életkori sajátosságok is közrejátszhatnak: 11-12 éves korban, a kiskamaszkorban hirtelen megjelenik a lázadás, a gyereknek megnő a mozgásigénye, indulatos lehet – ebben a korban "nagyon nehéz az élet" házi feladat nélkül is. Figyelemzavar, számolási, szövegértési gondok nem csupán első és második osztályban jelentkezhetnek, gyakran jönnek elő felső tagozatban is. Banális, ám szintén érdemes végiggondolni a gyermek táplálkozási szokásait, elsősorban azt, iszik-e elég vizet napközben.

Stiller Ákos

A pszichológus szerint a szülő lehetőleg kerülje a szélsőségeket: nem jó, ha teljesen negligálja az iskola követelményeit. Nem segít, ha a család és az iskola teljesen eltérően ítéli meg a helyzetet, de az sem jó, ha a szülő kritikátlanul mindig mindenben egyetért a tanárral. Általánosságban annak van a leginkább pozitív, motiváló hatása, ha olyan teljesítményt várunk el, amiért a gyereknek küzdenie kell, ám képes elérni. Ha ez a folyamat félrecsúszik, és a hétköznapok otthon a házi feladat feletti veszekedéssel telnek, az nagyon tudja rombolni a szülő-gyerek viszonyt: a gyerek egyedül érzi magát, teljesíthetetlen elvárásokkal szembesül. Mag Judit szerint ezért ilyenkor meg kell fontolni, hogy valaki átvegye ezt a szerepet: egy magántanár vagy a nagyszülő segíthet a házi feladatban, legyen ez az ő reszortja, a szülő pedig szorítkozzon a fennmaradó tevékenységekre.