Hétfőre nemzeti gyásznapot rendelt el a kormány a pénteki éjjel történt tragikus buszbaleset áldozatainak emlékére.

Reggel a Kossuth téren félárbocra eresztették a nemzeti lobogót Áder János köztársasági elnök, Orbán Viktor kormányfő és Kövér László házelnök jelenlétében. Mint megtudtuk, a miniszterelnök a megemlékezés után kezet fogott a tragédiában érintett hozzátartozókkal is. A megemlékezésen részt vett a Szinye Merse Pál Gimnázium tantestülete és több száz diákja is.

Fülöp Máté

Áder János ezt követően feleségével, Herczeg Anitával átment a hatodik kerületi Szinyei Merse Pál Gimnázium előtt folyamatosan zajló megemlékezésre, gyertyát gyújtott az áldozatok emlékére, és egy-egy szál fehér rózsát helyeztek el a gimnázium előtt.

Asszonyi Eszter

Az iskola igazgatóhelyettese, Jáki Gábor a helyszínen azt mondta, hogy ma osztályozókonferencia miatt amúgy is tanítási szünet lett volna, de sok diák mégis bejött, a teremben ülnek, gyertyát gyújtanak, van, aki sír. Az intézményben most ötvenfős pszichológuscsoport foglalkozik a tanárokkal - az osztályfőnökökkel külön beszélnek, hogyan segítsenek majd a diákoknak "feldolgozni a feldolgozhatatlant", de bármelyik diák odamehet hozzájuk és foglalkoznak velük is, a tervek szerint holnap viszont csak a gyerekekre figyelnek majd. A gyerekek és a szülők telefonon is hívhatják az iskolapszichológust.

A helyszínen láttunk egy, az iskolába járó lányt is, aki nyakmerevítőt viselt, vélhetően a tragédia egyik túlélője. Sem ő, sem az őt körülvevő, szemmel láthatóan megviselt társai nem nyilatkoztak. Volt olyan fiatal, aki az iskolánál az áldozatokról kirakott egyik kép láttán fakadt sírva. A rengeteg mécses és virág mellett több áldozatról is tettek ki képet, az iskola kapujára pedig kiragasztottak felajánlásokat az áldozatok családtagainak szállításával kapcsolatban.

Sokan átjöttek más környező iskolából is - tanár felvezetésével vagy anélkül -, hogy gyertyát gyújtsanak. Volt olyan, környező iskolába járó diák, aki 8 előtt már elhelyezett egy mécsest, később visszatért osztályával is. Beszéltünk több, más iskolából érkezett tanárral, többen könnyes szemmel nyilatkoztak. Egy középiskolai pedagógus azt mondta, azért hozta ki az osztályát, hogy elkezdjék feldolgozni a traumát. Más úgy fogalmazott, azért jött és hozta a diákjait, mert "nem volt lelkiereje tanítani." Egészen kicsiket, általános iskola második és negyedik osztályába járó gyerekeket is kihoztak a Szinyeihez gyertyát gyújtani. A kísérő tanár elmondása szerint mindannyian tudták, mi történt, azért hozta ki őket, hátha "a lelkükben megérint valamit."

Asszonyi Eszter

Mécsest gyújtott az iskola mellett egy olyan anyuka is, akinek a gyereke osztálytársa a balesetben meghalt egyik fiú testvérének, ők imával próbálják feldolgozni a történteket. Vasárnap este is kimentek emlékezni.

Beszéltünk egy apával is, aki két lányával érkezett, azt mondja, azért jöttek, mert közel érzik magukhoz a tragédiát, ami szerinte felfoghatatlan. Azt mondja, a történtek után most egy ideig biztos nem engedi el a gyerekeket buszos útra. Egy szomszédos iskolában tanító tanár is arra számít, kevésbé engedik majd el a szülők a gyereküket, azonban szerinte idővel vissza kell térni a normál kerékvágásba, "nem lehet félelemben élni." Ő az osztályával érkezett a Szinyei elé, azt mondja, diákjai megrendültek. Más tanár azt mondta, bemegy az órára, és megpróbálja elmagyarázni a gyerekeknek, ami épésszel felfoghatatlan.

Jáki Gábor intézményvezető-helyettes azt mondta, kedden már el kell kezdeniük a tanítást valamilyen módon, de még nem tudják, hogyan. Kizárt, hogy holnap már el lehetne kezdeni a szakmai munkát - tette hozzá Jáki. A pszichológusok azt mondják, az élet megy tovább, az iskolai szünet sem lenne megoldás. Saját bevallása szerint ő és a többi tanár is meg van még zavarodva a tragédia miatt.

A tragédia, amely örökké velünk marad

A halál sokféle arcát mutathatja az iskolában, és soha nem könnyű szembenézni vele, de az ilyen sokakat érintő tragikus baleset még a szakmai segítők számára is komoly erőpróba, nem beszélve a pedagógusokról, rokonokról, barátokról és az ismerősökről. A túlélő diákoknak - és az itthon maradt iskolatársaknak, akik barátaikat, társaikat veszítették el - ilyenkor elsősorban megtartó erejű, odafigyelő, érzékeny gondoskodásra van szükségük.