Ezúttal sem mindenki tetszését nyerte el a HVG címlapja, de ez igazából nem is volt célunk, mert akkor minden héten cuki kisállatok kerülnének rá. Ezzel szemben most Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin szenvedélyes csókja vezeti fel az orosz elnök évi rendes budapesti eligazítását.

Olvasóink egy része természetesen veszi a lapot, amit ezúton is köszönünk, viszont dicséretekkel nem akarjuk fényezni magunkat. Inkább az indulatból és felháborodásból mutatnánk vegyes ízelítőt, amit a HVG Facebook-oldaláról, valamint a hvg.hu-ra érkezett kommentekből válogattunk.

Valóban nincs helyünk a közmédiában, de ez nyitott ajtók döngetése, a HVG ugyanis sose tartozott oda. A közmédiában ugyanakkor régóta bérelt helyük van az orosz dezinformációknak, amiért külön jár egy csókocska Putyintól, másutt saját eszközeikkel kell terjeszteniük a hazugságaikat.

De kaptunk próféciát is, ezen feltétlenül elgondolkodunk. Isten útjai kifürkészhetetlenek, miért is ne lehetne egy KGB-s a pravoszláv hit apostola?

Szomorú reflex viszont az, amely szerint az állami vezetőket alapértelmezés szerint tisztelni kell, mert eszerint Kim Dzsong Un is úriember. Vagy amibe még rosszabb belegondolni: mi lesz ezekkel az állampolgárokkal, ha egyszer idejön Angela Merkel?

Jön Putyin, de valamit biztos vinne is – ezzel a címmel harangoztuk be a heti HVG-t, amire több ízben is megkaptuk kommentben: „Remélem a liberálisokat viszi el Szibériába.” Az indulat őszinte, már csak egy csepp történelem kellene annak megértéséhez, hogy hányan kerültek Szibériába liberálisként vagy éppen trockistaként annak ellenére, hogy nem voltak azok, hanem csak pechük volt.

A Putyin-barátság lényegét azonban talán leginkább egy másik indulatos kommentelő fogta meg: „Soha nem hittem volna hogy 50 évesen olyan rendszerben fogok élni, ami a tömeggyilkos magyargyűlölő Kádárnak és a népirtó Horthynak is tetszene.”

További kommenteket és fenyegetőzéseket a HVG Facebook-oldalán és itt találhat.

Jah, és ha nem emlékeznének az eredeti - 1990-es - ötletre: