„A kitűnő és általam is igen nagyra becsült közíró, Tamás Gáspár Miklós szombat délután bekapcsolta a televíziót, hátradőlt a fotelban vagy a díványon, és figyelmesen végighallgatta Gyurcsány Ferenc évértékelőjét” – írja nagyon kedvesen az általam nem ismert Niedermüller Péter.

Van evvel kisebb baj. Nem nézek tévét, soha életemben nem volt tévékészülékem; nem hallottam Gyurcsány Ferenc „évértékelőjét” (nem is tudom pontosan, mi az, bár sejtem). Az újságban olvastam, hogy ő meg Gréczy Zsolt mivel gyanúsítja Lengyel Lászlót. Avval, hogy intrikál Gyurcsány ellen. Most hallom először, hogy Lengyelnek rossz véleménye van Gyurcsányról. Ezt eddig nem tudtam, az ilyesmi nem érdekel.

Hiba volt, hogy erről egyáltalán írtam, mert belekeveredtem abba, amitől egyébként távol tartom magam. (Meg úgy látszik, csakugyan megy a kavarás az „összefogás” körül: nagyon csúf dolgok, amelyek részleteit nem ismerem, nem értem, és nem is akarom érteni. De azt hallom, hogy Orbán is benne van valahol állítólag…) Nem tagadom, hogy a magyar népnek hasznos lenne valamiféle erőteljes, tisztességes, okos és mindenekelőtt: népbarát parlamenti ellenzék. Ha ennek jelei mutatkoznak, tessék szólni. Elnézést kérek az olvasótól, hogy a magánszféra alkotmányos védelmének okán heveny unalmat okoztam neki a túlontúl jól ismert ellenzéki huzakodás újabb fordulataival, amelyektől épp annyira viszolygok, mint a nyájas olvasó. Bocsánat.