Brüsszelből tehát zöld lámpát kapott az Orbán-kormány legnagyobb projektje. Hogy a működés rentábilis lesz-e, az a működés közben fog kiderülni. Ha nem teljesülnek az Európai Bizottság által támasztott feltételek, akkor Koritár Zsuzsanna szakértő szerint figyelmeztetés, majd kötelezettségszegési eljárás jöhet, és a három brüsszeli feltételből kettőt (az MVM tulajdonlásának tiltása, illetve a termelt áram 30 százalékának piaci értékesítése) elég jól lehet ellenőrizni.

Az Energiaklubot nem lepte meg a döntés. Koritár ugyanakkor kiemelte, hogy a kormány évekig megtérülő beruházásként aposztrofálta Paks II.-t, ez pedig biztos nem lesz így. Ha sok-sok adóforint kell a működtetéséhez, akkor viszont kérdéses, megéri-e a beruházás, és Lázár János sem mutogathat többé a zöld energiából származó németországi és az atomos magyar árak közti különbségre, illetve a német ártámogatásra.

Kiváltható lenne az atomenergia Magyarországon

Lázár János adatokat sorol, de lényegesen elemeket elhallgat

Fülöp Máté

A népszavazás még elgáncsolhatja a paksi bővítést. Adódik a kérdés, ki lehetne-e váltani a 2000 megawattos erőművet? Az Energiaklub szakértője, Sáfián Fanni elmondása szerint több szoftveres modellt is lefuttattak, és az jött ki, hogy kiváltható lenne az atomerőmű megújuló energiaforrásokkal és energiahatékonysági intézkedésekkel. Először 2030-ig, majd 2050-ig modellezték a folyamatokat egy EnergyPLAN nevű dán szoftver segítségével, amely a különböző energiafogyasztók igényeire tekintettel, órás felbontásban nézte meg a különböző szcenáriókat Paks II.-vel, illetve nélküle.

Minél több megújuló energiaforrást használunk, annál nagyobb az energiafüggetlenségünk, mondja Sáfián. A megújuló áramtermelés aránya pedig a Paks II.-t is tartalmazó hivatalos energiastratégia esetében csupán 20-30 százalékot, míg a Paks II. nélküli, megújulókra épülő modellek esetében 70-80 százalékot érhet el 2050-ig.

Meg kéne változtatni az energiarendszer működését, és nemcsak az eszközök tekintetében, a fejekben is váltani kéne. Most egy centralizált, nagy erőművekkel működő, országos keretekben létező energiarendszerben gondolkodik az országos nagypolitika, amelyben annyi energiát kell megtermelni, amennyit a fogyasztók "megesznek". Erről kéne egy rugalmas energiarendszerre váltani, amelyben maximalizálják a napi megtermelhető megújuló energiát, majd a többi termelő és a fogyasztók igazodnak ehhez. De hogyan? Sáfián mond pár példát: az elektromos autók okostöltésű rendszerei tudnak alkalmazkodni ahhoz, éppen mennyi az elérhető energia. És akkor töltenek, ha olcsó az elérhető energia. A nagy ipari fogyasztók közül például a hűtőházak energiabőség idején jól lehűtik magukat, majd, amikor kevesebb az energia, leállnak, van miből leadni. A hőszivattyúk, amelyek fordított hűtőgépként működnek, és egységnyi felhasznált energiának a 3-4-szeresét termelik meg, szintén képesek erre az okos felhasználásra. Egyre többféle módon és egyre jobban lehet, időben is rugalmasan felhasználni, átalakítani (pl. szintetikus gáz) és így tárolni a megújuló energiaforrásokkal termelt áramot és hőt.

A nemzeti gondolkodás diktálja a paksi bővítést

Az EU is máshogy gondolkodik: míg Orbán Viktor a magyarországi energiaellátásról, a nemzeti megoldásokról beszél, a már megvalósulás fázisába lépett európai Energiaunió, amely az EU közös energiaszabályozására lett létrehozva, már más szinteken, regionálisan szabályozná a villamos energiát, ami országokon átnyúló együttműködést feltételez. A megújuló energiaforrások esetén amúgy minél nagyobb területet veszünk, annál egyenletesebb a teljesítmény (valahol mindig süt a nap, fúj a szél stb.). Az Energiaunió ugyanakkor inkább a helyi, sok, apró háztartási erőmű elterjedésében gondolkodik hosszú távon. Ezzel ellentétes a magyar kormány gondolkodása, amely évtizedekre bebetonozná a 2400 kilowattos Paks II.-t, amelynek teljesítményén 10 százalékot lehet változtatni, de a rentábilitás miatt nagyjából mindig full teljesítményen kéne működnie, mondja Sáfián.

Azt már nem is említve, hogy az energiatermelés területén miért nem áll ki a kormány a menekültkérdés és más EU-s viták kapcsán előszeretettel emlegetett EU-s alapelv, a szubszidiaritás elve mellett, amely arról szól, hogy ha valamit helyben meg lehet oldani, akkor azt nem szabad magasabb szintekről szabályozni.