Talán érdemes tisztázni, mit vallott be Kövér László. Az LMP-közeli Reflektor által közzétett 2017-es felvétel szerint a következő vallomást tette szigorúan zárt körben a házelnök, aki annyira a pártok felett áll, hogy párhuzamosan a Fidesz választmányi elnöke:

Az, amit mondanak a választási rendszer reformjáról, nem mondom, hogy nincs benne földrajzi bűvészkedés, vagy nem volt, de csak annyi bűvészkedés volt benne, mint a 90-es törvényben, amit a szocik alkottak meg.

Ebben pedig nem az a botrány, hogy Kövér maga számára elegendőnek tartja azokat a sztenderdeket, amiket a kommunista utódpárt politikusai hatalmuk átadása idején tanúsítottak. A házelnök minden indulatos megszólalása arról szól, hogy a Fidesz mennyivel különb az utódpártnál. Nos, a mostani hivatkozás azt mutatja: Kövér a demokrácia minősége szempontjából annyit vár el magától, mint a Nyers Rezső vezette MSZP-től.

Valójában Kövér László azt mondta, hogy

a választási rendszer reformjánál odafigyeltek arra, hogy bizonyos polgárok szavazata többet érjen, másoké kevesebbet. Ez a demokrácia alapját tagadja.

A jelenség természetesen nem új, az angol kifejezés névadója már 200 éve halott. A választás manipulációját célzó „bűvészkedésnél” azzal él vissza a hatalom, hogy a választói csoportok megoszlása földrajzilag nem egységes. Mást gondolnak az emberek falun, mint a városban, de településen belül is jellemzően megoszlik, hol élnek a gyári munkások és hol az értelmiségi foglalkozást űzők, az erősen vallásosak és a templomba ritkán járók.

Felmérésekkel akár utcáról utcára be lehet lőni, hozzávetőleg milyen szavazók laknak adott helyen. A kutatásokat ráadásul minden voksolás után egzakt adatokkal lehet ellenőrizni és finomhangolni.

Ennek ismeretében a bűvészkedés azt jelenti, hogy a politikusok úgy húzzák meg a körzethatárokat, hogy saját bázisuk erejét mesterségesen felfújják az ellenfelek kárára. Térkép nélkül nehezebb a technikát bemutatni, de valahogy így működik: van 12 ember egy táborban, közülük hatan esznek húst, hatan nem. Ők három emberként jelölnek maguknak egy szószólót, hogy ők vitassák meg, mit rendeljenek ebédre. Ha a három vegát egy csoportba rakjuk, a másik három vegát pedig szétszórjuk a többi csoport között, akkor a jelölést követően a szószólók eloszlása 3:1 lesz a húsevők javára, holott csak az emberek fele tart velük.

A bűvészkedésnél tehát úgy próbálják elosztani a szavazókat körzetenként, hogy abból a hatalom számára előnyös eredmény jöjjön ki. Az ellenfél bázisát úgy osztják fel, hogy legyen néhány koncentrált erődjük, ám máshova mindig csak annyi jusson a másként gondolkodókból, hogy a hatalom kényelmesen győzni tudjon. Ahogy az előbb bemutatott példában: legyen egyetlen körzet, ahol teljes az egyik álláspont fölénye, cserében a többinél nem rúgnak labdába.

A táborban a végeredmény alapján egy húsevő szavazata 12,5 százalékot ért, egy vegetáriusé viszont alig 4 százalékot.

A képviseleti demokrácia alapja viszont az, hogy minden polgár szavazata ugyanannyit ér. A Hegyvidéken szavazó Orbán Viktoré épp annyit, mint minden más magyar emberé. Ezt úgy lehet garantálni, ha a körzethatárokat konszenzusosan rajzolják meg, és nem egy erő határozza meg azokat a többi helyett is. Amikor a körzetekkel bűvészkednek, az egyenlő versenyt tagadják meg. Valakit meglopnak szavazata értékétől, és azt másnak adják oda. Tudatosan teszik, hogy ezzel hatalmukat biztosítsák.

Kövér László ennek ellenére jól alszik, és közben a plüss Nyers Rezsőjébe kapaszkodik.