Közleményében Szanyi érinti a Brexit, az euró, a migráció, a kohéziós politika és Oroszország kérdését is.

A Brexitről:

„Az EU jelenlegi legfőbb gondja a brit kiválás kapcsán mutatkozik. Alig egy év múlva az Egyesült Királyság várhatóan távozik az unióból. A válás lényegi, elsősorban anyagi és jogi kérdéseit illetően előzetes egyetértés van, ugyanakkor az EU és az Egyesült Királyság jövőbeni kapcsolatait illetően nincs világos helyzet.”

A migrációról:

Egyetlen korábbi rendkívüli és átmeneti döntést leszámítva az EU-ban nincs napirenden semmiféle kötelező betelepítési kvóta felállítása. Még 2015-ben – Orbán Viktor által is támogatottan! – a tagországok vezetői egy eseti döntéssel 120.000 (+40.000) menedékkérelem egymás közti elosztásában állapodtak meg, de ennek sikertelensége miatt a kvótaügy lekerült a napirendekről. Szó van ugyanakkor valamilyen önkéntes alapon működő mechanizmus felállításáról, de ez csupán része a mai, ún. „dublini” menekültügyi rendszer egyébként nehezen alakuló reformjának. Ettől függetlenül a közös határvédelem megerősítése nagy léptekkel halad előre, így a belső migrációs feszültségek számottevően lecsökkentek. A potenciális külső migrációs nyomás enyhítésére sorra születnek a külpolitikai koncepciók, amolyan közel-keleti, illetve afrikai „Marshall-tervekre” utalva.

Oroszországról:

Bár Oroszország az EU egyik legfontosabb külső együttműködő partnere kellene legyen, a putyini rezsim sajnos inkább a világ egyik legnagyobb felforgatója lett. Ma az EU – a teljes nemzetközi demokratikus közösséggel együtt – Oroszországot egyértelműen agresszorként bélyegzi meg és szankciókkal sújtja, és nem sokáig fogja tolerálni, hogy egyik tagja megtöri ezt, kiszolgáltatja egy potenciális katonai fenyegetésnek, egy agresszornak a közös biztonságunkat. Az EU igen egységessé vált a kártékony orosz politikákkal való szembeszállás terén, jóllehet három tagország (Magyarország, Olaszország, Görögország) a többiekhez képest megengedőbb álláspontot foglalt el. Mindezek ellenére az EU külpolitikai egysége sértetlennek mondható, miközben sikeressége pont az esetenkénti különutakra hajlamos tagok miatt egyelőre erősen kétséges.

Közleményét azzal zárja, hogy az EU semmivel sem másabb, mint a tagországok együttes akarata. „Ahol ez az együttes akarat erős, ott az EU sikeres, ahol viszont a tagországi együttes akarat hiányzik, ott pedig gyenge.” Szanyi ígéri, ők a jövőben is következetesen fellépnek az EU-t szétzilálni akaró önzésekkel szemben.