A veszprémi börtön szerint alkotmánysértő, hogy vele fizettetnek sérelemdíjat egy rabnak a zsúfolt cella miatt, pedig felettese, a belügyminiszter tehet a rossz körülményekről. Ám a smasszerek nem jártak sikerrel, az Alkotmánybíróság visszadobta a panaszukat, mert nincs joguk ilyet benyújtani.

Az ügy előzménye az, hogy egy elítélt kártérítési pert nyert a veszprémi börtön ellen, a bíróság pedig sérelemdíjat ítélt meg (bár a kért 3,5 millió helyett csak 500 000 forintot), mert a büntetésvégrehajtási intézet a rabot "hosszabb időn keresztül olyan zárkákban helyezte el, amelyekben nem biztosították a mozgástér minimális mértékét".

Ezután tett alkotmányossági panaszt a börtönigazgatóság, amelyben önérzetesen közli, hogy nem ő a hibás, hanem "a belügyminiszter, aki felelős a büntetésvégrehajtási szervezetek működéséért. A miniszternek, illetve a minisztériumnak kellett volna gondoskodnia arról, hogy a jogszabályi követelményeknek megfelelő feltételek objektíve rendelkezésre álljanak".

Ez már csak azért is így van, írják, mert a börtönt "befogadási kötelezettség terheli akkor is, ha nem tudja a jogszabályi feltételek szerint elhelyezni a fogvatartottakat". Mégis a saját költségvetéséből kellene kifizetnie, amit a bíróság megítélt, ez pedig a börtön ügyvédje szerint "a közjóba ütközik".

Az ékesszólás nem járt eredménnyel: az Ab öttagú tanácsának négy tagja szerint a börtön mint állami költségvetési szerv közhatalmat gyakorol, ennek folytán nincs joga alkotmányjogi panasszal élni, mert az éppen a közhatalom esetleges alkotmánysértő magatartásával szembeni védelem eszköze. Ezért az Ab a panaszt érdemi vizsgálat nélkül visszautasította. Egyedül a tanácsot vezető Salamon László gondolta ezt másképp, szerinte egy bírói ítélettel szemben egy állami szerv is tehet panaszt. De kollégái leszavazták.