Török Gábor politikai elemző a Heti Válasznak adott interjúban azt mondja, középkori analógiák jutottak eszébe a harmadik kétharmad után. Azt mondja, a helyzet kicsit olyan, mint Károly Róbert idejében,

amikor a király hosszú küzdelem után legyőzte a trónbitorlókat meg a tartományurakat, mindenki szépen hazament, és hosszú időre megszilárdult a központi hatalom. Amíg a király politikai értelemben egészséges és legitim, addig a hatalmi kérdés nem merül fel érdemben − így a nyilvános politikai okoskodás értékét is alacsonyra kalibrálom. Olyan mértékben rendeződnek a hatalomhoz kapcsolódó intézmények, erőforrások, személyi erőviszonyok, hogy a tét most nem lehet kérdés.

Azt mondja, nem egy politikai erő, hanem inkább egy ember (Orbán Viktor) az egyeduralkodó. Arra a kérdésre, hogy a most kitört kultúrharc nem arról szól-e, hogy ellenfél híján a rendszeren belül törnek ki konfliktusok, Török megint egy középkori analógiával jön:

ez az udvaron belüli politika.

Szerinte ezek a viták nem a főhatalomról szólnak. Az "udvar" pedig egy fontos kifejezés, mert egyedül ez lényeges most Magyarországon, politikailag irreleváns, mi van az ellenzékkel. A szereplők számára annak van tétje, hogy az udvaron belül ki emelkedik és ki süllyed.

"A mostani helyzet még a dualizmus vagy a két világháború közötti rendszertől is különbözik: azok a konstrukciók nem egy személyhez kötődtek. Élettartamuk nem függött az éppen domináns személyiség, mondjuk Tisza Kálmán vagy Bethlen István sorsától.

Most viszont azt érzem, a főhatalom kérdése egyedül attól függ, hogy a király a trónján tud-e ülni."

Török beszél arról is, a választás napján több fideszessel beszélt, akik a magas részvétel miatt aggódtak, a koalíciós kormányzáson gondolkodtak, 8-fél 9 körül lett úrrá rajtuk az eufória. Egyetért másokkal abban, hogy

de facto egypártrendszer alakult.

Az előállt helyzet ismerős, az elmúlt 20-28 év volt kivétel. Nem végítéletként látja a helyzetet,

inkább a politika lényegében természetes állapotának. A politikát emberek csinálják, és ha mások képtelenek korlátozni a hatalmukat, akkor mindent meg fognak tenni, hogy minél erősebb hatalmi pozíciókat szerezzenek.

Kiderült, nem igaz, amit az egyetemen hallott, hogy az intézmények erősebbek lennének az embereknél. Az Állami Számvevőszék példáját hozta fel: látszólag ugyanaz az intézmény, ugyanazok a vizsgálatok, módszerek, mégis, egy vezetői váltás nyomán akár politikai fegyverként is lehet használni.

Az orbánizmusban az intézmények nem módosultak lényegesen: a miniszterelnök személyi változtatásokkal és néhány apróbb közjogi trükkel érte el, hogy ami korábban korlát volt, az erőforrás legyen.

Török szerint abban a pillanatban, mikor Orbán Viktor lelép a színpadról, új időszámítás kezdődik. Szerinte ez nem korszak vagy rendszer, hanem színtiszta orbánizmus, nélküle ez a hatalompolitika nem tudna így működni. Lázár János és Vona Gábor is a miniszterelnök utáni időszakra vár. Amíg Orbán nem "varázstalanodik", más nem rúg labdába. Lázár üzengetése Orbán hatalmát nem veszélyezteti, szerinte

ez valójában fegyverletétel: Lázár és Vona is mintha azt üzenné az öreg királynak, hogy ellened már nem harcolunk, utánad fogunk harcolni.

Az interjú a Heti Válasz következő számában jelent volna meg – amely június közepétől már csak digitálisan érhető el –, azonban a lapot pénteken totálisan kinyírták. Az interjút így Török Gábor a blogján hozta nyilvánosságra.