Holokauszt-látványpark? A Sorsok Háza a tűzzel játszik, ha a gyors borzongásra épít

Holokauszt-látványpark? A Sorsok Háza a tűzzel játszik, ha a gyors borzongásra épít

Utolsó frissítés:

Windisch Judit Szerző:

Windisch Judit
Windisch Judit

A Sorsok Háza koncepciója szó szerint félkész, vagyis 50-60 százalékban tekinthető csak véglegesnek – tudta meg a hvg.hu. A tervezett kiállítás mégis rengeteg bírálatot kapott az elmúlt hetekben. Azt egyelőre nem tudni, hogy a történelemhamisítással vádolt eredeti terveket átdolgozzák-e, vagy csak kiegészítik azokat.

„Az a tény, hogy Magyarországon a zsidóság szervezett, tömeges haláltáborba hurcolása az ország 1944. március 19-i német megszállás után következett be, nem elkendőzése az azért viselt felelősségnek, annak a bűnnek, hogy az állam ezt követően nem védte meg polgárait”

– mondta Gulyás Gergely miniszter azon a sajtótájékoztatón, ahol bejelentette, jövőre megnyitják a legújabb magyar holokausztmúzeumot és emlékhelyet, a Sorsok Házát.

©

A miniszter nagy műgonddal fogalmazott mondata jól példázza azt a bűnöket relativizáló történelemértelmezést, amely miatt zsidó szervezetek, intézmények és holokausztkutatók tiltakoznak a Sorsok Háza tervezett koncepciója ellen.

Az ugyanis, hogy a magyar állam a német megszállás után nem védte meg polgárait, elég furcsa kijelentés, tudván, mi minden történt előtte. A zsidóellenes intézkedések már 1920-ban, a numerus claususszal elkezdődtek, az első zsidótörvényt 1938-ban hozták meg, majd sorban a másik kettőt, ami a zsidók beazonosításával, majd fokozatos kiszorításával, megbélyegzésével és üldözésével járt. A magyarországi zsidó holokauszt első állomása az 1941-es kamanyec-podolszkij tömegmészárlás volt. És bár tény, hogy a magyarországi zsidók deportálása a német megszállással kezdődött, de a magyar állam ekkor nem a védelmet mulasztotta el, hanem aktívan segítette a náci tömeggyilkos gépezetet.

A kormányzó, aki ott se volt

Abban nincs konszenzus, hogy Horthy Miklós kormányzó mikor értesült arról, milyen sors várta a zsidókat Auschwitzban, ahova legnagyobb részüket szállították hazánkból. A többségi álláspont szerint októberben jutott el hozzá az információ, azonban vannak olyan neves kutatók, akik szerint már júniusban értesülnie kellett róla. Horthy szerepe amúgy is az egyik legvitatottabb témája a magyarországi vészkorszak kutatásának, éppen ezért figyelik többen aggodalommal a kormányzó Orbán-kormány által támogatott kultuszát.

©

Nem segített a Sorsok Háza projektnek az sem, hogy a Terror Háza múzeum főigazgatójára, Schmidt Máriára bízták az eredeti koncepció kidolgozását. Schmidt ugyanis „évekkel ezelőtt kiírta magát a holokausztkutatók sorából” – legalábbis a Mazsihisz elnöke, Heisler András szerint. Schmidt azzal vágta ki a biztosítékot, hogy egy 1994-es londoni konferencián a beszámolók szerint megpróbálta „bizonyítani”, hogy a háború utáni kommunista rendszer elnyomóbb volt, mint Sztójay Döme nácibarát kormánya. A konferencián ezért csaknem kifütyülték Schmidtet. Vannak, akik úgy értelmezték ezt, hogy Schmidt ezzel egyenesen relativizálta a holokausztot.

A Sorsok Háza terve, amit 2014-ben mutatott be, a Lázár János vezette akkori Miniszterelnökség pedig véleményezésre kiküldött, csak tovább borzolta a kedélyeket. A józsefvárosi pályaudvaron kialakított intézmény a célja szerint a holokauszt gyermekáldozatainak és túlélőinek szemszögéből mutatja be a vészterhes éveket. A Schmidt Mária-féle koncepciót Lázár János a Magyar Tudományos Akadémia egyik intézetének, a Bölcsészettudományi Kutatóközpontnak is megküldte véleményezésre. A kutatók szerint

a tervezet ellentmondásos, gondatlanul szerkesztett munka, szakmailag nem eléggé megalapozott, súlyos szerkezeti aránytalanságok vannak benne.

Az ismertető anyagokból nem derül ki, hogy milyen út vezetett az 1944-es német megszállást követő tragédiához – szerintük megkerülhetetlen a Horthy-rendszer, illetve a magyarországi antiszemitizmus rövid bemutatása –, és nem derült ki, hogy akarják érzékeltetni a holokauszt történeti hátterét. Márpedig a Sorsok Háza már azon modern múzeumok sorába tartozik, amelyeknél az állandó kiállítás tervei szerint húzzák fel az épületet.

©

Nem kiállítóterek készülnek, amelyekben bármilyen műtárgyakat be lehet mutatni, hanem komplett forgatókönyv készül a látogatóra gyakorolt hatásokról, és minden ezek szerint kerül kialakításra. Márpedig a Sorsok Háza a föld alatti kiállító tereivel már évek óta áll.

A fal adja a másikat

A koncepció nem nyilvános, de a hvg.hu megkapta azt az értékelést, amelyet Toronyi Zsuzsanna, a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár vezetője készített. Schmidt kevés szöveget akart, de annál több, érzelmekre ható látványelemet. A tervek szerint egyes tematikus csoportokban túlélők visszaemlékezései alapján ismerhetik meg a látogatók a holokauszt történetét. A tényeket, adatokat a kiállítás végén, az „Explorer” teremben böngészhetik át az erre még igényt érző látogatók. A többség ezt már valószínűleg ki fogja hagyni.

Toronyi szerint a visszaemlékezéseken alapuló történetmesélés eltávolítja a kiállítás létrehozóinak felelősségét. Ezzel az eszközzel ugyanis minden elhangzott állítás „igazzá” válik, hiszen a visszaemlékezők mondják. Ezzel legitimizálják azt a tartalmat, ami a válogatás, szűrés és vágás révén mégiscsak a rendezők narratíváját mondja el. A 2014 júliusában számukra ismertetett anyagban csak zsidó holokauszttúlélők, zömmel izraeliek beszélnek, kikeresztelkedettek például nem. Ezzel szerinte az a baj, hogy így nem mutatják be azt a tényt, hogy a zsidótörvények érintették azokat is, akik csak a kirekesztő törvények miatt kerültek ebbe a kategóriába. Vagyis faji alapon, és nem a felekezeti hovatartozás alapján.

©

A kiállítás 1938-cal indul, ez Toronyi szerint még elfogadható is lenne. Kilenc termet elemzett (ebben az Explorer-szoba nincs benne), és leírást adott a tornyokról, amelyek vasúti szerelvényt formázó kialakítását évek óta látni lehet a Fiumei útról. Az állandó kiállítás kezdetén a látogató hirtelen egy „tölcsérben” találja magát, ami egy családi képekkel kibélelt szűkülő tér, a képeken a zsidótörvények előtti időszak zsidó családjai szerepelnek, a végén pedig a zsidótörvények kapuja látható. A következő két terem a munkaszolgálattal foglalkozik, de a kiállítás anyaga a munkaszolgálatnak csak egy részét mutatja be.

A „beszolgáltatások fala” elnevezésű teremben falba fúródó félbiciklikkel és korabelinek mondott játékokkal illusztrálják a zsidótörvényekkel párhuzamosan megjelent beszolgáltatási rendeleteket, azonban Toronyi szerint „problematikus tény”, hogy „nem a játékmackót kellett leadni a Magyar Nemzeti Bankban, hanem a szülők számláit zárolták, miután beszolgáltatták az autójukat, biciklijüket, nemesfémeiket”. Ez a terem ráadásul az 1944-es náci megszállásról szóló terem után következik, holott jelentős zsidó csoportok már az 1938-39-es törvények következtében elvesztették a megélhetést biztosító munkájukat, földjüket, üzletüket.

Nem baj, van másik

Elméletileg a „házmester” teremben feszegetik a társadalmi felelősség kérdéskörét, azonban a névadás eleve a rosszindulatú feljelentőre és tömbbizalmira tereli az asszociációt. Ilyen perspektívából pedig nem látszanak a társadalom egészének rossz döntései, valamint azok következményei. A „zúzó teremben” azt sugallja a kiállítás, hogy a zsidók deportálását követően a javaikat megsemmisítették, bezúzták, valójában viszont a zsidónak minősített írók műveit zúzták be, a használati javakat szétosztották az arra érdemesnek tartottak között – írta elemzésében Toronyi. Talán ezen problémák hatására is Lázár János miniszterként lényegében megvétózta a Sorsok Háza megnyitását, azt mondta:

„a kiállítás akkor fog megvalósulni, amikor annak tartalmát a magyarországi zsidó közösségek támogatni tudják”.

A választás után azonban nem a legnagyobb hazai zsidó szervezet támogatását szerezték meg, hanem Lázár vesztette el a miniszterelnök bizalmát. És az új Miniszterelnökség beérte jelentéktelenebb zsidó szervezettel is. Bevonták ugyanis a projektbe a kormánnyal szívélyes viszonyt ápoló Köves Slomót, az Egységes Magyar Izraelita Hitközség (EMIH) vezetőjét. A rabbi pedig kóserségi pecsétet adott a Schmidt-féle koncepcióra. Köves a fent már említett sajtótájékoztatón védelmébe vette a terveket, azt mondta, évekkel ezelőtt látta és megfelelőnek tartotta, és „máig nem beszélt” olyanokkal, akik látták a koncepciót és kifogásolták volna.

Értelem helyett legyen érzelem

Schmidt Mária a 2015-ös bírálatoknak azzal igyekezett elvenni az élét, hogy Lázár csak egy vázlatot, egy előzetes munkaanyagot küldött szét véleményezésre, azóta viszont elkészült a végleges anyag. Mi igyekeztünk megszerezni ezt a frissített változatot, ám a Terror Háza múzeum nem válaszolt megkeresésünkre, ahogy a Miniszterelnökség sem. A Sorsok Háza 2.0 tehát csak szavak szintjén ismerhető. Köves Slomó mostani nyilatkozataiból azonban azt olvashatjuk ki, hogy az anyag korántsem végleges.

A tervek ellen történelemhamisítást emlegetve ismét tiltakozik a Mazsihisz, a Jad Vasem, Randolph L. Braham holokausztkutató. Kérdésünkre, hogy a bírálatok után átdolgozzák-e a koncepciót, Köves Slomó azt mondta: jelenleg 50-60 százalékban van kész a kiállítási koncepció, azt fejlesztik tovább, „minél szélesebb társadalmi diskurzust” akarnak. Azt nem tudtuk meg, hogy végül az alapkoncepción változtatnak-e, és ha igen, milyen mértékben. Köves így összegez:

Az EMIH számára elsődleges fontosságú szempont, hogy az előttünk álló egy évben egy olyan állandó kiállítási anyagot hozzunk létre, amely a magyar holokauszt történetét a teljes történelmi hűség jegyében, a tágabb kontextust – így a Horthy-rendszer és a korabeli többségi társadalom jelentős részének felelősségét – is megismerteti.

(A Sorsok Háza körüli vitákról Orbán Viktor miniszterelnök azonnali kérdést kapott hétfőn. Orbán azt mondta, ők nem tartják történelemhamisítónak Schmidt Máriát, a zsidó felekezetek közti vitában a kormány nem vesz részt. Szeretné, ha működne a Sorsok Háza, de "ha nincs béke, kivárhatjuk, míg a viták nyugvópontra jutnak, utána higgadtan megpróbálhatjuk megvalósítani." Bár a miniszterelnököt kérdező Gréczy Zsolt ezt a válasz után úgy interpretálta, elhalasztják a Sorsok Háza megnyitását, Orbán szavaiból nem ez következik, nem tudni ugyanis, hogy mit tekintenek nyugvópontnak, mely szervezetek véleményét tartják relevánsnak.)

Köves Slomó fenntartja, hogy a jelenleg tapasztalható apátia meghaladása céljából más megközelítés kell. Szerinte a holokauszttal kapcsolatban nem elsősorban az információátadás, hanem a figyelemfelkeltés és személyes érintettség, érzelmi viszony kialakítása a fontos. Köves azt szeretné, ha a múzeum érzelmileg bevonná a látogatót, akiben folyamatosan motoszkálna a „legnehezebb emberi” kérdés: „Hogyan történhetett meg mindez? Hogyan süllyedhetett ide a felvilágosult ember?”

Gyerek kezébe nem való

Toronyi Zsuzsanna a mostani nyilatkozatok ismeretében attól tart, érdemi és jelentős változás nem lesz a Sorsok Háza koncepciójában. A hvg.hu-nak azt írta:

„a tervezett kiállítás fókuszában álló gyereksorsok bemutatása a magyar társadalomtörténeti környezetet részben mellőzve, a tömeggyilkossághoz vezető folyamatokat elhanyagolva, az elgondolkodás, megértés, reflexió »kikapcsolásával« kíván az érzelmekre hatni, inkább »élményparkként« tekint magára, ez az elgondolás pedig kiszolgáltathatná a kiállítást a szembenézést elkerülő leegyszerűsítéseknek, torzításoknak”.

Kövesnek akár igaza is lehet abban, hogy az érzelmi viszony kialakítása fontosabb, mint az információátadás. A szarajevói War Childhood múzeum koncepciója is ezt követi: a boszniai háborút gyerekként átéltek küldték be egy-egy fontos játékukat, rövid leírással arról, mit jelent nekik az a tárgy, és mire emlékeznek a háborúból, amelyről nagyon kevés tényadat olvasható a múzeumban. Nagyon nem mindegy azonban, hogy az a kevés információ, amit átadnak, mit sugall, elferdíti, tompítja-e a valóságot. Az érzelmi hatás erőltetése pedig veszélyes is lehet, mert bizonyos látogatókban az elzárkózás dacreakcióját is kiválthatja. Márpedig a cél az emlékezés és a jövőre szóló tanulságok levonása lenne, és nem a gyors borzongás.

Hozzászólások