Az ön országában jó vagy rossz irányba mennek a dolgok? Ön szerint a gyerekei jobban vagy rosszabbul fognak élni, mint ma? Ön hogyan ítéli meg Soros Györgyöt? – ilyen és ehhez hasonló mélységű (?) kérdésekre keres választ és von le belőlük stratégiai, a kormányzás irányát befolyásoló következtetéseket a kormány. Legalábbis ez utóbbival indokolta október közepén az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM), hogy újabb, ezúttal 1,44 milliárd forintra rúgó szerződést köt a Századvég Alapítvány és a Századvég Gazdaságkutató konzorciumával, hogy végezzék el immár negyedszerre is azt az EU28 projektnéven említett kutatást, amelyre 2015 végén 790 millió, 2017-ben 780 millió, 2018 elején pedig 905 millió forint értékben kaptak már megbízást.

Az EU polgárainak véleményét és különböző kérdésekhez – legfőképp a migrációhoz való – attitűdjét vizsgáló felmérések annak a több mint bruttó 6 milliárd forintos tanácsadói alapszerződésnek a kiegészítéseiként köttettek, amelyet még 2015 decemberében írt alá a cégcsoporttal az ITM-előd Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM).

projekt28.eu

Hogy vajon miért nem fért bele a brutális összegű alapszerződésbe a migrációkutatás, azt ebben a cikkben fejtegettük korábban, az EU 28 keretében készült felméréseket mindenesetre minden újabb megbízáskor már olyan referenciaként említi a minisztérium, mint amelynek „megvalósulása nélkül az alapprojekt maradéktalanul nem tudna érvényesülni, és a Kormány nem kapná meg a tevékenységéhez szükséges szakpolitikai támogatást.”

„Ahhoz, hogy Magyarország kormánya ebben a kiemelkedő jelentőségű társadalmi- és politikai kérdésben a megfelelő lépéseket megtehesse, elengedhetetlen szempont valamennyi Európai Uniós tagállam lakossági véleményének a megismerése, annak feltárása, hogy az uniós lakosság hogyan viszonyul a menekült-kérdéshez és annak lehetséges szabályozásához.”

– írta már az ajánlatkérés indoklásaként az ITM, az EU28 kérdéseit látva azonban erősen kérdéses, hogy valóban a kormányt segítik-e hozzá a „megfelelő lépésekhez”, vagy csak a cégcsoportot a minél nagyobb bevételszerzéshez.

Propagandaalap

A fenti, semmitmondó, érdemi következtetések levonására alkalmatlan kérdéseken túl szerepelt például a 2018-as kérdőíven (a kérdéseket és az eredményeket a project28.eu oldalon tette közzé a Századvég) az is:

„Egyetért azzal, hogy jelentős üzleti és politikai befolyással rendelkező üzletemberek és NGO-k beleszólhassanak EU-tagországok belügyeibe?”

– a tendenciózus kérdésfeltevésen túl azonban több más dolog sem stimmel: például, hogy a kutatás eredményei bőven azután – csak 2018 júliusában álltak rendelkezésre –, hogy a visszaszerzett kétharmad birtokában a kormánypárti többség megszavazta a nem kormánybarát civil szervezetek ellehetetlenítését célzó, az EU-polgárok véleményétől függetlenül is majdnem egy éve dédelgetett törvényjavaslatokat. Vagyis legfeljebb politikája utólagos igazolására költött százmilliókat (milliárdokat) a kormány, de még így is kérdéses, hogy számított-e volna bármit a döntések szempontjából, hogy jobb jövőt jósolnak-e gyerekeinek, kedvelik-e Soros Györgyöt vagy szeretnének-e nagyobb befolyást az NGO-knak (nem kormányzati, azaz civil szervezeteknek) a holland, az ír, a luxemburgi vagy a lett polgárok.

projekt28.eu

Ugyanez érvényes az EU és a migráció megítélésével kapcsolatos kérdésekre is: azon túl, hogy a kormány saját érveit legitimálhatja velük (akár itthon, akár egy uniós vitában), vagy újabb töltetet adhat általuk egy riogató- és/vagy gyűlöletkampánynak, vajon milyen gyakorlati haszna lehet a kormánynak az információból, hogy ezer észt, ezer görög vagy ezer portugál szerint (a közvélemény-kutatást a Millward Brawn bevonásával 1000 fős mintán végezték minden tagállamban) tíz év múlva is létezni fog-e Európai Unió, jobban kell-e védeni Európa határait, növeli-e a bűncselekmények számát a bevándorlás, illetve hogy tartanak-e egy párizsihoz vagy berlinihez hasonló terrortámadástól.

Ráadásul nem a várt eredmény jött ki

Egyes migrációt érintő kérdésekre adott válaszokból egyértelmű ugyanakkor az is, miért nem verték korábban nagydobra a kutatás eredményeit: gyaníthatóan nehéz lett volna kimagyarázni például, hogy az Egyetért-e az EU kötelező betelepítési kvótájával? – kérdésre a válaszadók csaknem fele (47 százaléka) igennel válaszolt, szemben 39 százaléknyi egyet nem értővel. A kvótát helyeslők aránya amúgy 12 tagállamban 50 százalék feletti volt, az uniós átlagot leginkább Csehország, Magyarország és Szlovákia húzta vissza, mindössze 9-17 százalékos aránnyal.

Nehezen kommunikálhatók a felmérésnek a bevándorlócsaládok egyesítésére vonatkozó válaszai is: uniós átlagban ugyanis többen (43%) támogatnák az unióba érkező migránsok családegyesítését, mint amennyien nem (40%) – az eredményeknél a többi kérdéstől eltérően itt már nem is merték diagramra vinni az összes tagállam számait, csupán hatot - köztük a bevándorlásügyben a magyar kormánnyal leginkább vitázó országokét jelenítették meg.

A 2018 eleji felmérés szakmaiságáról sokat mond az is, hogy a nemzeti konzultációkból is ismert, tendenciózus kérdések mellett a Soros György azon 2015-ös, a kormánykommunikációban csak Soros-tervként említett cikkének felvetéseiről (az EU fogadjon be évi 1 millió menedékkérőt és az első két évben 15 ezer euróval támogassa őket) is megszondáztatták az EU 28 x 1000 polgárát, amelyből közismerten már réges rég visszakozott a milliárdos.

Közel a tízmilliárdhoz

A nettó 905 millió forintért végzett munkába 2018-ban már az sem fért bele, ami 2016-ban (790 millióért) még igen: hogy a felmérés eredményeit csak számszerűen mutató diagramokon túl legalább minimális szöveges magyarázatot, értékelést fűzzenek az egyes kérdésekhez.

Bár a meghívásos közbeszerzési eljárás kiírásában egyértelmű és konkrét feltételként szerepelt, hogy a felmérés eredményeiről és összefüggéseiről minden egyes részt vevő országról külön írásos összefoglalót + prezentációt kell készíteni, plusz egy külön elemzés is, amely összeveti a friss adatokat a 2016-os és ’17-es kutatás eredményeivel, ezeknek semmi nyoma a project28 oldalán.

Igaz, ez már a 2017-es második körben is így volt, egyedül a 2016-os felmérés eredményeinek megjelenítésébe fektettek még úgy-ahogy energiát.

Mivel elsőre nem akartuk elhinni, hogy ezért az elemzés és összefüggések nélküli, iskolás szinten teljesített munkaért vehetett fel majdnem egymilliárd forintot a cégcsoport, júliusban közérdekű adatigényléssel fordultunk a kutatásokat megrendelő Miniszterelnöki Kabinetirodához, hogy adják ki a megbízás keretében készült valamennyi elemzést és összefoglalót. A Rogán Antal vezette szervezet azonban azzal az indoklással tagadta meg kérésünket, hogy „a teljesítések korábban már nyilvánosságra kerültek a projekt28 honlapján”. Vagyis, minden, ami készült, megtalálható az oldalon. Alacsony vérnyomású olvasóinknak, ha eddig még nem kattintottak, kellemes böngészést kívánunk.

Bár a 2017-es és 18-as felmérés részletes munkadíjairól nincsenek információink, a 2016-oséhoz egy korábbi adatigénylésünk során hozzájutottunk. Két éve eszerint az adatfelvételért 6,46 millió forint + áfa, az adatok feldolgozásáért pedig 5,5 millió forint + áfa összeget számított fel országonként a Századvég, az elemzésekért és prezentációkért pedig darabonként 4,5-4,5 milliót. Projektmenedzsmentért országonként további 1,7 millió forint járt a szerződés szerint, „tanácsadás” címén pedig 25 ezer forint+áfás szakértői óradíjat számíthatott fel.

Az október közepén kötött, friss szerződés értelmében a 2019 elején esedékes újabb felmérést (egy belföldi időkutatással kiegészítve) 1,44 milliárd forintért végzi majd a konzorcium, ezzel az önmagában is brutális összegű (nettó 4,8, bruttó 6 milliárd forintos) alapszerződésnek csak a kiegészítései 4,4 milliárd forintnyira rúgnak majd, összességében pedig három év alatt a nettó tíz (bruttó tizenegy és fél) milliárdnyi megbízáshoz közelít a kormányközeli cégcsoport.