Wellhello-koncerttel és Újpest elleni bajnoki mérkőzéssel avatják a Vidi (egykori nevén: Videoton) új stadionját, a Nemzeti Sport főszerkesztője, Mészáros Lőrinc sportklubjának egykori sajtófőnöke, Szőllősi György – aki Orbán csodálója és fociügyekben bizalmi embernek számít – pedig saját lapjában (vagyis Mészáros Lőrincében) védte meg a dolgot.

Kárenyhítés című írását úgy kezdi, hogy:

Amikor a hazai pálya- és stadionépítésekről beszélünk, amelyeket politikai okokból időnként valamiféle luxusnak, túlzásnak igyekeznek beállítani, sohasem szabad elfelejtenünk, hogy adósságtörlesztésről, évtizedes mulasztások pótlásáról van szó. Nemzedékek nőttek föl úgy, hogy tagjaiknak azt kellett hinniük, sohasem adatik meg nekik a szurkolás egy impozáns, új, fedett lelátójú, csak a külföldi közvetítésekből ismert stadionban, hogy bele kellett törődniük, Magyarországon ifjúsági focistának lenni egyet jelent lepusztult létesítményekben, omladozó öltözőépületekben felnőni. A Kádár-korszak lassú eróziója után ráadásul két évtizedes intenzív rombolás következett, a beépített, más célra eladott, privatizált futballpályák, romos stadionok korszaka, amely csak a háborús pusztításhoz hasonlítható: az MLSZ felmérése szerint meghaladja az ezret az 1990 és 2010 között megszűnt pályák száma.

Hozzáteszi, 2010-ig, 2012-ig kellett várni arra, hogy érződjön az újjáépítés, a válogatott a 2016-os Eb-re egy „rendes” stadionból jutott ki Szöllősi szavai szerint, de szerinte „a valódi nemzeti futballstadionra még mindig várnunk kell, igaz, minden eddiginél közelebb vagyunk hozzá: egy év múlva kell elkészülnie, hogy 2020-ban már Eb-meccseket rendezhessenek benne”.

Közben épülnek a futballakadémiák határon innen és túl is, sorra újulnak meg az NB I.-es és NB II.-es pályák, szerdán a már említett Vidi-stadiont adják át. Írását Szöllősi úgy zárja, hogy:

nem zárható ki, hogy az új Sóstói Stadion már februárban El-meccsek otthona lesz, vagyis hamar igazolhatja létjogosultságát. Ezeket az építkezéseket fényűzésnek nevezni majdnem olyan bűn, mint korábban egész generációkat megfosztani a sportolás és a meccsre járás örömétől.