Rózsaszínűre festette a Fidesz Kósa Lajos és Szathmáry Kristóf egyéni képviselői indítványát: a kormánypárt szerint a jogszabály-módosítás – amit a szakszervezetek időközben rabszolgatörvénynek neveztek el –, vagyis a túlórakeret és az elszámolási időkeret drasztikus emelése arról szól, hogy

aki többet akar dolgozni és keresni, az megtehesse.

Ez azért a szakértőkkel folytatott beszélgetések alapján nem pont így lesz. Nem csak a szakszervezetek, a GKI Kutatásvezetője, Tátrai Márk szerint is nyugodtan kimondhatjuk,

a modern kori rabszolgaságot szentesítik

a Munka törvénykönyvének tervezett módosításával. Ráadásul mindezt egyéni képviselői indítványban teszik, ami egy remek módszer az egyeztetés mellőzésére.

Az egyik fő változás, hogy

• a rendkívüli munkaidőkeret – vagyis az elrendelhető túlóra felső határa – a jelenlegi évi 250-ről 400 órára emelkedik (kollektív szerződésben eddig 300 órát is meghatározhattak). Ez minden munkavállalóra vonatkozik. A törvényjavaslat kimondja, hogy túlórákkal együtt éves átlagban heti 48 óránál többet nem dolgozhat a munkavállaló. Viszont elég háromévente elszámolni a dolgozókkal arról, hogy ez a heti átlag teljesült-e.

Vagyis ha utána számolunk, hogy egy évben 261 munkanap van, és ebből lejön akár 10 hétköznapra eső munkaszüneti nap, valamint legalább 20 nap szabadság, akkor egy adott évben

a többi munkanapon elméletileg 12 órát is dolgoztathatják az embereket, feltéve, hogy a többi évben ezt úgy kompenzálják, hogy az évi 48 munkaóra/hét átlagot nem lépik túl.

Műszaki vagy munkaszervezéssel kapcsolatos okok alapján a kollektív szerződéssel rendelkező cégeknél eddig egy éves munkaidőkeretet lehetett alkalmazni, ezt emelnék fel most 36 hónapra, szintén kollektív szerződés alapján, de már "objektív" okokra is hivatkozhatnak, amit ráadásul nem is írnak körül. Az eredmény mindenesetre az, hogy adott esetben elég, ha a cég 3 év után számol el a dolgozókkal. A törvénymódosításban semmilyen utalás nincs arra, hogy a 3 éves munkaidőkeret csak azokra vonatkozna, akik megszakítás nélküli, több műszakos, készenléti jellegű munkakörben dolgoznak vagy idénymunkások, ám nyilatkozóink többsége szerint ez leginkább majd őket érinti.

Ők viszont készülhetnek arra is, hogy a túlóradíjat nem rögtön, hanem például csak a 3 éves ciklus végén kapják meg. Vagyis, a munkaadók óriási lehetőséget kapnak arra, hogy sakkozzanak a fizetésekkel. Hajdu-Dudás Mária munkajogász azonban hangsúlyozta, a túlóráért járó órabért semmiképpen sem nyelheti le a munkaadó.

Fontos, hogy az új szabályok alapján sem lehet majd “ingyen rángatni” a dolgozót: a javaslat szerint 168, illetve 96 órával előbb kell szólni a túlórázásról, ha ezt lekésve szólnak, hogy bent kell maradni, vagy be kell menni túlórázni, azért ugyanúgy pluszpótlékot kell fizetni.

Tátrai Márk munkaerőpiaci szakértő szerint e.gyébként ügyes trükközéssel a 100 százalékos bérpótléktól is eleshetnek a dolgozók. “Próbálják kizsigerelni az embereket, törvényesíteni, hogy többet dolgozzanak, akár kevesebbért is.” Bekerült ugyanis a törvényjavaslatba egy igen kedvezőtlen lehetőség, méghozzá az, hogy a munkavállaló hozzájárulhat ahhoz (sőt, kérheti is), hogy bármikor módosítsák a már közölt munkaidő beosztását.

Ezzel gyakorlatilag lemondatnák a túlórapótlékról. Aztán más kérdés, mennyire volt önkéntes ez a hozzájárulás vagy kérelem

– mondja Hajdu-Dudás Mária.

Viszló László munkajogász szerint a 400 órás túlórakeret annyira brutális, hogy azzal szemben jogi aggályok is felmerülhetnek. “Ez szinte már az egészséges és biztonságos munkakörülményeket sem garantálja, kizsigereli az embereket, rettentesen megnő a balesetveszély” – mondja, és botrányosnak tartja a 36 hónapos munkaidőkeretet is.

A második világháború előtt lehettek ilyen munkakörülmények.

Pörög a gyár, de nem kell pluszember

A jogszabály értelmezésében az érintettek körében is nagy a bizonytalanság: míg az egyik szakszervezeti vezető szerint az egészen kis cégek dolgozóit is érinti a változtatás, addig a VOSZ főtitkára, Perlusz László azt mondja,

inkább a nagyobb ipari, beszállítói körbe tartozó cégeknél hozhat ez majd kedvező változást.

Véleménye szerint első sorban ezeknél a versenyképes vállalatoknál tapasztalható szakképzett munkaerő hiányán akartak javítani ezzel a módosító javaslattal.

Egészen biztosan nem az volt az egyébként jószándékú javaslat célja, hogy holtfáradt buszsofőrök 15 órában vezessék a buszt, ez a törvényjavaslat elfogadása után sem következhet be

– reagál Perlusz a szakszervezetek heves tiltakozására.

Hajdu-Dudás Mária szerint is inkább a Perlusz által említett kört érintheti a 36 hónapos munkaidőkeret, miután a javaslat objektív, műszaki vagy munkaszervezéssel kapcsolatos okokat említ. Nem tudni, mennyire reális, hogy a cégek 3 évente számoljanak el a dolgozókkal, Perlusz szerint a változó környezetben nem tudják például, hogy a szociális hozzájárulási adó hogyan változik, és a vállalkozók bizonytalanok a tekintetben is, hogy hogyan tervezhető és számvitelileg hogyan kezelhető egy esetleges üzleti éven túlnyúló túlóra-kifizetés.

Nem elég egyébként, hogy “halálra dolgoztathatják” az embereket, Hajdu-Dudás Mária szerint felmerül az is, hogy a ciklikusan, nyári és/vagy év végi leállásokkal működő cégek így már egyáltalán nem lesznek rákényszerülve arra, hogy pluszembert vegyenek fel.

Felmerül a lehetősége annak, hogy bár a 400 óra kihasználásával bérpótlékot kell fizetni, ha ügyes a munkáltató, egy jól megtervezett, a működéséhez igazított beosztással olcsóbban jöhet ki, mintha egy másik munkavállalót alkalmazna.

Az MTA tudományos főmunkatársa, Tóth András azt mondja, a munkavállalók jelentős részét nehéz, a vállalkozásokat viszont sokkal jobb helyzetbe hozza a fideszes képviselők törvényjavaslata. Úgy véli, a hároméves munkaidőelszámolási keret hosszú távon sok konfliktushoz vezet.

Ez elsősorban fizikai munkavállalókat fogja rosszul érinteni, hiszen nekik különösen fontos az a pluszjövedelem, amit túlóráért kapnak. Most majd bent kell maradni, mert szuper rugalmas a rendszer, de három év távlatában lehet, hogy mégse számít túlórának a sok 12 órázás, mert máskor csak 6 órát kellett dolgozni.

Nem ideális, de legalább gyors

Nem meglepő módon a szakszervezetek erőteljesen tiltakoznak és "rabszolgamunkáznak", ami a VOSZ főtitkára szerint demagóg megközelítés:

ez természetesen nem fog rabszolgamunkát eredményezni.

Perlusz László azt mondja, azért kelt a javaslat most "szükségtelenül nagy és heves hullámokat", mert a törvény benyújtása előtt elmaradt az előzetes szakmai egyeztetés, ott lehetett volna "megnyugtató válaszokat" kapni a felmerült kérdésekre, szakszervezeti oldalról is. A munkaidőkeret-emelésre álláspontja szerint 'lehetőségként és nem kötelezettségként kell tekinteni, amely a rugalmasságot növeli".

A jól működő iparágakban, munkaadói oldalról komoly igény volt a változtatásra, a szakképzett munkaerő hiányára gyorsan kellett reagálni. Ahol kollektív szerződés van, ott egyenként állapodnak majd meg a szakszervezetek a munkaadókkal.

Ez nem a legideálisabb megoldás, de legalább gyors volt.

Perlusz összességében támogathatónak tartja a javaslatot, a gazdasági növekedés és a jól működő, versenyképes iparágak fenntartásához ugyanis szerinte szükség van ilyen lehetőségekre, "amely hosszabb távon nem helyettesít egy valóban jól működő, jól alkalmazkodó szakképzési rendszert".

Viszló László munkajogász szerint viszont a szakszervezetek már nem elég erősek, így a munkaadók lényegében bármit át tudnak vinni. Felhívta a figyelmet arra is, a kollektív szerződéseket is ki lehet játszani. Ha egy cégnél nincs szakszervezet, az üzemi tanács is hozhat kollektív szerződésbe tartozó döntéseket.

Goda Mark munkajogász vitatja, hogy a szakszervezetek ne lennének elég erősek, szerinte "az egésznek nagyobb a füstje, mint a lángja", hiszen a munkáltató nem vezethet be egyoldalúan 36 hónapos munkaidőkeretet, ahhoz kollektív szerződés kell és a szakszervezetek hozzájárulása. Úgy látja, a munkaerőhiányt akarja a kormányoldal ellensúlyozni a túlórakeret emelésével, azonban a munkáltatónak mérlegelnie kell, hogy a sok túlóra elrendelésével nem árt-e jobban a cégnek. Ugyanis ha kedvezőtlenek a munkafeltételek, a dolgozók felállhatnak. A munkaidő-beosztásnál pedig a jövőben is figyelemmel kell lenni a munkavállaló személyes, családi körülményeire. "Jellemzően mindig vannak munkavállalók egy cégnél, akik önként jelentkezve örömmel túlóráznak a pluszpénzért, ezért a cégek első sorban igyekeznek velük elvégeztetni a többletmunkát."

Vonzó lesz krumplit sütni Ausztriában

Tóth András azt mondja, a javaslat ütközik a kormány nemes céljvával. "Nagyon nagy nyomást helyez a családi életre, hogy kiszámíthatatlanabbá válik az élet, sokat kell bent lenni a munkahelyen, esetleg pont abban az időszakban, mikor a gyerekvállaláson gondolkodnak."

A munkaerőpiaci szakértők szerint a törvényjavaslat ellentétes hatást érhet el: nemcsak az adott céget hagyhatják ott a dolgozók, hanem az országot is. “Ilyenkor vonzó lesz, hogy a szomszédban 1400 eurót lehet keresni egy gyorsétteremben” – mondja egyikük. Tátrai Márk szerint fenntarthatlan lesz a rendszer, nem hiszi, hogy ettől szárnyal majd a gazdaság.

Nem jó, hogy arra építünk, hogy összeszerel őüzem lesz az ország.

A szakértőkben felmerült, hogy nem a munkaerőhiány, inkább a megnövekedett bérek miatt volt szükség erre a módosításra. Egy elemző úgy véli, könnyen lehet, hogy egy vállalat nem tudja kitermelni a kötelező minimálbér-emelést, az új szabályok adta keretek között viszont eljátszhatja azt, hogy 6 óra normál, és azonnal kifizetendő munkaidőre rátesz még hatot a később is kifizethető túlórakeretből. Így a cég jól jár, a dolgozó nem.

Tóth András is úgy látja, ténylegesen nem a munkaerőhiány, hanem a megnövekedett bérek miatt nyújtották be ezt a módosítót, hogy így kompenzálják a vállalatokat. Azt mondja, nemzetgazdasági szempontból érthető, ha a kormány kedvez a vállalatoknak, mert a munkahelyek megtartása is fontos szempont. Ugyanakkor az, hogy ilyen módon ellensúlyozza a Fidesz a béremelkedések miatti költségnövekedést, szembemegy a kormány más, fontos céljával, mint például a családi élet, vagy a kivándorlás csökkentése. Sokkal célszerűbb lenne adócsökkentéssel ellensúlyozni a vállalati költségnövekedés terheit. Magyarországon az egyik legmagasabb az adóteher.

Ha a kormány jelentősen csökkentené a munkavállalás adóterheit, akkor mindenki jól járna: munkáltatók is, munkavállalók is többet vihetnének haza. Hiszen ezzel mérsékelhette volna a vállalatok terheit, és akkor nem szúr ki a dolgozókkal. A rugalmasság növelésével azonban a költségvetés számára “ingyen” segíti meg a vállalatokat, ezúttal a munkavállalók kárára

- tette hozzá Tóth András.

A Kopint-Tárki vezető kutatója, Hárs Ágnes azt mondja, az ilyen szabályokat nem lenne szabad érdekegyeztetés nélkül bevezetni. Azt érzékeli, hogy a keleti nyitással együtt a kormány ázsiai típusú modellre törekszik. Az államigazgatásban dolgozók szabadságának megkurtítása is ugyanazt az üzenetet hordozza számára, mint ez a javaslat: a teljesítménynövelés érdekében azokon húznak még egyet, akik amúgy is dolgoznak.