Tisztelt Sajtófőnök úr, Tisztelt Havasi Bertalan!

Megütközve olvastam Orbán Viktor levelét Ronald S. Laudernek, amelyben a miniszterelnök a HVG hetilap egyik címlapjára is utalva azt állítja, „még sosem kaptam Öntől levelet, amikor a kormányzattal együttműködő vagy jobboldali érzelmű zsidó származású állampolgár került hasonló helyzetbe”, majd a közlemény szerint a levélhez csatolták az HVG hetilap egyik címlapját.

Mint a kollégámnak küldött válaszából kiderül, a kormányfő ezt az állítását alátámasztandó, a HVG 2011/4. számát csatolta leveléhez.

Az említett címlapon Andy Vajna kormánybiztos látható dollár bankjegyeket ábrázoló filmszalag mellett, a főcím pedig így szól: Dollárpapa.

Tisztelt Sajtófőnök úr!

Milyen nyilvántartások vagy információk alapján tartják önök nyilván, illetve állítják, hogy Andy Vajna zsidó származású lenne?

Milyen információk alapján állítják önök, hogy a HVG hetilap szerkesztői tudomással bírnak, egyáltalán bármilyen szempontból fontosnak, kiemelendőnek tartanák Andy Vajna önök által említett származását?

Milyen alapon állítják, hogy a szóban forgó címlap Andy Vajna származására utalna? Bemásolom e levél aljára a 2011-es írást, amelynek főszereplője Andy Vajna, ám nem származása, hanem kormánybiztosi kinevezése miatt.

Magyarázó válaszait várva, üdvözlettel,

Nagy Iván Zsolt

A fenti levelet csütörtök délután küldtem Orbán Viktor sajtófőnökének. Válasz több mint 24 órája nem érkezett, a kormány médiabirodalma viszont terjeszti a történetbe érthetetlen módon belekevert HVG-címlapot. Sőt, akadt fideszes politikus is, aki megtette ugyanezt.

A hamis „vád” tehát terjed, miközben magyarázat nincs, csak hallgatás.

A kérdéseket ezért most megismétlem itt is, remélve, hogy így talán kiderül: mi alapján ír a kormányfő Andy Vajna származásáról, miért vádolja a HVG-t ugyanezzel, miért torzítanak el öncélúan világos tartalmú írásokat.

Addig is, amíg a válasz megérkezik, olvasóinknak megmutatjuk a hírbe hozott címlapot, illetve magát a cikket, amely ehhez íródott. Talán valaki megfejti, hogy kerültünk bele ebbe a történetbe.

HVG

Kormánybiztos a filmgyártás élén

Ipari forradalom

Kiemelt területként kezeli az Orbán-kabinet a filmipart, olyannyira, hogy a jobb években 50 milliárd forint forgalmú szektor átszervezésére kormánybiztost nevezett ki.

Egy forradalmi újítással a „nemzeti filmipar megújításáért” felelős kormánybiztosnak nevezték ki Andrew G. Vajna hollywoodi sztárproducert. Ezzel a filmügyek egy súlycsoportba kerültek a vörösiszap-katasztrófa kezelésével vagy az EU-elnökség koordinálásával, legalábbis ezekhez fogható feladatokra jelölt ki eddig kormánybiztosokat az Orbán-kormány (lásd táblázatunkat). Jelenleg Vajnával együtt hat biztos ténykedik, miután az adó- és vámhivatal összevonását koordináló Vida Ildikó már befejezte a munkáját. Nem szokványos – bár az idevágó törvény megengedi –, hogy a 66 éves Vajna személyében ezúttal nem miniszter vagy államtitkár került a koordinációs posztra, hanem üzletember, ráadásul olyasvalaki, aki maga is érdekelt a magyarországi filmiparban (lásd Luxuságazat című írásunkat). Vajna egyelőre nem kívánt nyilatkozni terveiről a HVG-nek, de nem kétséges, hogy a filmszakma minden szereplőjét érintő új modellt kell kidolgoznia.

Kiemelt fontosságú vagy egyik minisztérium, hivatal ügykörébe sem tartozó feladatra nevezhető ki kormánybiztos. Az államtitkári illetményre és juttatásokra jogosító megbízatás legfeljebb két évre szólhat, a havi illetmény nem lehet több a havi bruttó átlagkereset (ez a KSH tavaly január–novemberi adata szerint 201 800 forint) tízszeresénél. A Vajna egyéves kinevezéséről szóló kormányhatározatból nem derül ki, hogy a feladat mi okból kiemelt vagy a szokványostól eltérő. Az viszont igen, hogy az üzletember dolga „a magyar filmipar versenyképességét előmozdító intézkedéseket megalapozó stratégia” kidolgozása volna. Tényfeltárás keretében fel kell mérnie a filmipar „jogi, gazdasági és intézményi feltételrendszerét”, felülvizsgálni az adózási kérdéseket, meghatározni a mozgóképszakmát érintő vagyongazdálkodási feladatokat, illetve azt, hogyan hasznosítsák a jelenleg a Magyar Mozgókép Közalapítvány (MMKA) tulajdonában álló Mafilm Zrt.-t és a Magyar Filmlaboratórium Kft.-t, valamint az állami tulajdonban lévő filmstúdiókat.

Ha nem is teljesen váratlanul, de nagy hirtelen nevezték ki Vajnát. Bennfentesek úgy tudják, hogy a miniszterelnöki akaratot tükröző előterjesztés a kormányülés előtt egy nappal érkezett be véleményezésre a kulturális ügyekért is felelős Nemzeti Erőforrás Minisztériumba (Nefmi). Nem is kulturális ügyként kezelik; a kormányzati kommunikációs iroda közleményében tudatta, hogy Vajna munkáját a közigazgatási és a fejlesztési tárca segíti. „Nincs közünk hozzá” – utasította el a HVG érdeklődését a Nefmi sajtóosztálya, azzal, hogy a kormánybiztos ténykedése a filmügyek szervezet- és intézményrendszerét érinti. A központosító megoldásoktól nem idegenkedő kormány mindazonáltal szakított a korábbi módival, és hosszas, a szakmával folytatott egyeztetések helyett áttért a kézi vezérlésre. Az előző érában a kulturális kormányzat még a szakmával együtt vajúdta ki a filmtörvényt, a támogatások nagy részét (az utóbbi években 5-6 milliárd forintot) a filmesek önrendelkező szervezete, az MMKA oszthatta el, sőt a közalapítványé lett a Mafilm és a Filmlabor is.

Ezzel szemben az Orbán-kormány és a Fidesz-frakció már a költségvetési vitában egyértelművé tette: nem az MMKA-t szeretné látni az állami filmszakmai támogatások legfőbb elosztójaként. „Az MMKA működése katasztrofális volt. Ezt ebben a formában továbbvinni felelőtlenség volna” – fogalmazott L. Simon László, az Országgyűlés kulturális bizottságának fideszes elnöke a közalapítvány által az elmúlt években összehozott 8 milliárd forint „adósságra” (HVG, 2010. november 13.) hivatkozva. Ennek megfelelően az MMKA-nak az idei büdzséből mindössze 1,035 milliárd forint jutott, ugyanakkor a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumnak 2 milliárd forintos kerete van a „magyar film támogatása” címszó alatt. A kulturális bizottság javasolta az MMKA apanázsának megtoldását – „hogy legyen pénz a magyar filmművészetre”, magyarázta a HVG-nek L. Simon –, de hiába. A bizottsági elnök ugyanakkor akceptálhatónak tartja, hogy „bizonyos gazdaságélénkítési szempontokat” figyelembe véve a művészfilmek mellett a filmipar támogatására is jusson forrás.

Ez egybecseng a filmesek várakozásával, hogy a kormánybiztos a bérmunkát felpörgető javaslattal áll majd elő. A tervekhez az állami hardvert a Mafilm, a Filmlabor és az állami filmstúdiók adnák. A magyarországi filmgyártás forgalma a filmes befektetések után igénybe vehető nagyvonalú adókedvezmény hatására a csúcsévben 50 milliárd forint fölé futott fel. Azt senki nem vitatja, hogy a rendszerből a jelenleginél többet is ki lehetne hozni, ám a magyar filmeseket főleg az izgatja, hogyan alakul majd a filmművészet támogatása. Az MMKA költségvetési pénze márciusig elegendő, új filmek forgatására nem tud ígérvényt adni, így a magyar filmkészítés lényegében áll – csakúgy, mint a koprodukciós tárgyalások. Mozgás legfeljebb a közalapítvány székhelyén van, ahol múlt hétfőn kezdett vizsgálatot a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal, az MMKA alapítóit pedig – lapzártánk után – péntekre hívta össze a Nefmi.

Bárhogy végződik is a közalapítvány története, és bármilyen javaslatokkal áll elő a producerguru, a kormánynak egyeztetnie kell Brüsszellel a filmes támogatási rendszerről. A 2 milliárd forintnak a fejlesztési tárcára testálásával megváltozott ugyanis az a konstrukció, amit az Európai Unió versenypolitikai főigazgatósága korábban elfogadott. Utóbbi szerint a támogatás folyósítója az MMKA, illetve a Nemzeti Kulturális Alap és a Magyar Filmtörténeti Közalapítvány lehet. Az új szereposztást be kell jelenteni, és azt Brüsszelnek jóvá kell hagynia. Hiller István szocialista képviselő, egykori kulturális miniszter arra hívta fel a figyelmet, hogy amennyiben Magyarország a 2013 végéig szóló, összesen 213 millió eurós csomagot bármely pontján megbontja, az EU nem köteles tartani a megállapodást, így a 20 százalékos adókedvezmény veszélybe kerülhet. A brüsszeli procedúra pedig legutóbb másfél éves hercehurcával járt, s a bizonytalanná vált kedvezmény visszavetette a filmes befektetői kedvet (HVG, 2009. január 24.). Az is megoldás lehet persze, ha a 2 milliárdot a fejlesztési tárca a brüsszeli megállapodásig nem adja ki, esetleg veszni hagyja az ahhoz kapcsolódó 400 millió forint kedvezményt.