A legkényesebb témákban az idén halogatta a döntést az Alkotmánybíróság (Ab). Bár találtak az alkotmánybírók konkrétan alaptörvénybe ütköző paragrafusokat is, jónéhány határozat arról szól, hogy hiányosak és pontatlanok a jogszabályok – ezt mutatja a testület 2018-as működése.

Az év során hozott 101 érdemi határozat többsége a panaszok elutasításáról szólt, ezeket általában csak az Ab-honlapján közlik. A Magyar Közlönyben az jelenik meg, amikor jogszabályhelyet vagy bírói ítéletet semmisít meg az Ab, vagy jogalkotásra kötelezi az országgyűlést. Ezek közül hatszor egy törvénynek, négyszer egy kormányrendeletnek, kettőször egy miniszteri rendeletnek valamelyik pontját semmisítette meg a testület.

Emlékezetes volt a földkárpótlással vagy a monori autó-versenypálya zajterhelésével kapcsolatos döntés. Az engedély nélküli kútfúrást megengedő törvényt Áder János köztársasági elnök kezdeményezésére dobták vissza a vízkészlet védelmére hivatkozva, így azt ki sem hirdették, ami kis híján patthelyzetbe hozott rengeteg kúttulajdonost, mert a parlament sokáig nem tett semmit az érdekükben. Végül az év végén egy törvény két évvel meghosszabbította az engedély nélkül fúrt kutak bejelentési moratóriumát, de nem tudni, mi lesz két év múlva, mert a belügyminiszter elismerte: nem találnak alkotmányos, ugyanakkor az állampolgároknak kedvező megoldást.

Több határozatban koppintottak az alkotmánybírák a képviselők orrára azért, mert megpróbálják formálissá tenni, kiüresíteni a bírósághoz fordulás lehetőségét.

Nem alkotmányos az, ha a bíróság csak eljárási hibák esetén semmisíthet meg egy hatósági döntést és nem foglalkozhat annak tartalmával

– ez többször előkerült az év során, például decemberben az egészségbiztosítási törvény kapcsán, amely a méltányosságból adható kedvezmények elutasítása esetén nem tette lehetővé a valóságos jogorvoslatot.

MTI / HVG Archív

Hét alkalommal állapított meg az Ab alkotmányos mulasztást, négyszer pedig alkotmányos követelményt. Ez a törvényhozók elmarasztalásának enyhébb formája, mert nem jár paragrafusok megsemmisítésével, de világossá teszi, hogy a törvénygyár hibásan működött. Például amikor lehetővé tette olyan rokkant emberek átminősítését és ezzel járadékuk jelentős csökkentését, akiknek tényleges állapota semmit se javult, csak a megváltoztatott jogszabályi környezet miatt „látszottak” gyógyultabbnak.

Az ilyen esetekben az országgyűlésnek többnyire lépnie kellene, de ezt nem kapkodja el.

Bár a kormánytöbbség, ha akarja, egyetlen nap alatt elfogadtat törvénymódosításokat, a rokkantak ügyében például az év végéig nem történt semmi. A következő határozatot pedig áprilisban tették közzé: „a jogalkotó a közpénzekből nyújtott támogatások átláthatóságáról szóló 2007. évi CLXXXI. törvénnyel nem biztosította a Magyar Nemzeti Bank által létrehozott, közpénzekből finanszírozott alapítványok által természetes személyek számára nyújtott támogatások átláthatóságát. Az Alkotmánybíróság felhívja az Országgyűlést, hogy jogalkotói feladatának 2018. szeptember hó 30. napjáig tegyen eleget.” Nincs nyoma annak, hogy hozzányúltak volna ehhez a jogszabályhoz.

Az pedig példátlan az Ab történetében, hogy kétszer is eredménytelenül – és a szövegezésből jól kiérezhető méltatlankodással – szólította fel a parlamentet az egyházkénti elismerésüket kérő szervezetek, köztük a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség kérelmének megtárgyalására. Ezt ugyanis a maguk hozta törvényt megsértve négy és fél éven át nem voltak hajlandók napirendre tűzni a Házban, tehát el se utasították, amivel lehetetlenné tették, hogy az esetleges elutasítással szemben az érintettek az Ab-hoz forduljanak. Más kérdés, hogy az év végén elfogadott új egyházi törvény ezeket az eljárásokat megszüntette, mert ezentúl más lesz a vallási szervezetek jogállása.

A határozatokon kívül hozott az Ab több mint 300 végzést is az év során. Ez a jogi kifejezés elsősorban azt takarja, hogy

érdemi vizsgálat nélkül visszautasítják a többnyire bírósági ítélet ellen benyújtott panaszt, legtöbbször azért, mert nem tartalmaz valódi alkotmányossági problémát.

Ilyenkor az Ab az indoklásban mindig kifejti: ez nem egy újabb fellebbezési fórum. Ha valaki az ügyében született ítéletet hibásnak, igazságtalannak tartja, abban akár igaza is lehet, de ez nem jelenti azt, hogy alkotmánysértés is történt volna.

A hivatalos lapban közölt határozatok közül csak nyolcat fogadtak el teljes egyetértésben az alkotmánybírák. A többinél voltak különvélemények, nem is kevés, és ezek időnként élesen vitatták a többség álláspontját. A legtöbbször Stumpf István és Salamon László véleménye tért el a többiekétől. Azt a döntést például hajszálnyi többséggel, 8:7 arányban hozták meg, amely egy kúriai ítéletet megsemmmisítve kimondta: a Magyar Nemzeti Bank alelnöke kiszabhatta a pénzbüntetéseket egyszemélyben a felszámolás alatt álló Hungária Értékpapír Befektetéskereskedelmi Zrt. vezetőire.

Dudás Szabolcs

Nem lenne teljes az összegzés az Ab 2018-as munkájáról, ha nem említenénk, hogy a testület miről nem akart, nem tudott, vagy nem mert dönteni. Ezek éppen a legnagyobb politikai súlyú ügyek: például a civil szervezetekről és az úgynevezett migránstámogatási adóról, a CEU elűzéséről, a hajléktalanság üldözéséről szóló törvények. A CEU esetében nyilvánosságra hozták a halogatás állítólagos okát: az Európai Unió bíróságánál folyó eljárást, amelynek a végét meg akarják várni. Csakhogy erre az említett Stumpf István különvéleményében elmagyarázta, hogy a luxembourgi testület az uniós szerződésbe ütközést vizsgálja. Ettől még Budapesten dönthetnének arról, hogy a magyar alaptörvénnyel összhangban van-e a törvény, mert ez két különböző dolog. A hajléktalanok ügyében pedig nehéz az Ab helyzete, mert az „életvitelszerű” utcán élést magában az alaptörvényben tiltotta meg a kormánytöbbség. Itt a tehetetlenség bevallása lehet az egyetlen becsületes megoldás, azt sem érdemes halogatni.