Tavaly szeptemberben azt a törvényhelyet semmisítették meg, amely a kivételes nyugdíjemelési kérelem elutasításakor, decemberben pedig azt, amely bizonyos gyógyszerek kivételes támogatásával kapcsolatban mondta azt, hogy a bíróság csak úgynevezett semmisségi ok – tehát eljárási, formai hiba – esetén változtathatja meg az ügyfél számára kedvezőtlen hatósági döntést. A bíró tehát azt nem vizsgálhatta, hogy a hivatal helyesen mérlegelt-e, amikor meghozta a döntését, és valóban indokolt volt-e, hogy nem teljesítették az állampolgár kérését.

Most pontosan ugyanilyen paragrafust semmisítettek meg, csak éppen a családtámogatási törvényben. Egy budapesti bírónak adtak ezzel igazat, aki két ügyet tárgyalt. „Jogalap nélkül felvett nevelési ellátást és iskoláztatási támogatást” követelt vissza a hivatal az érintett családoktól, amelyek kérték, hogy méltányosságból engedjék ezt el nekik, hiszen azt a pénzt a gyerekre költötték. A bíró itt ütközött bele abba a szerinte – és most már az Ab szerint is – alaptörvény-ellenes szabályba, hogy nem tehet semmit a panaszos érdekében, ha a hatóság a határozatát szabályos módon hozta meg.

Az ellenvélemény nélkül elfogadott Ab-határozat indoklása érezhetően méltatlankodva emlékeztet arra, hogy már harmadszor kénytelen kimondani ugyanazt a nyilvánvaló elvet: a jogorvoslatra mindig érdemi lehetőséget kell adni, tehát a bíróságnak – a jövő évtől ez elsősorban az elkülönülő közigazgatási bíróság lesz – legyen joga a hatósági döntések tartalmi felülvizsgálatára. Az Ab hatásköre azonban csak a panaszban szereplő jogszabályra terjed ki. Vagyis arra nem kötelezheti az országgyűlést, bármilyen logikus lenne ez, hogy vizsgáljon felül és változtasson meg minden olyan törvényt, amelyben korlátozták a bíróságok mozgásterét. Bizonyára vannak még ilyenek, de csak egyenként kerülhetnek az alkotmánybírák elé egy-egy panaszos vagy bíró jóvoltából.