„Nem Manfred Weber lesz az Európai Bizottság első olyan elnöke, akit a Fidesz szavazatai nélkül választanak meg” – rövid, de velős nyilatkozatot adott az Európai Néppárt (EPP), miután Orbán Viktor hétfő délután bejelentette, hogy alkalmatlannak tartja Webert a posztra.

Az EPP válaszából úgy tűnhet, nem aggódnak különösebben a magyar miniszterelnök fenyegetőzése miatt. Maga Weber sem csapta le a magas labdát, az AFP francia hírügynökségnek csak annyit nyilatkozott: sajnálja, hogy Magyarország rossz irányba tart, éppen ezért döntöttek a párt felfüggesztése mellett. Hozzátette:

Akik már nem hisznek az értékeinkben, azoknak ki kell lépniük a pártcsaládból. Mindenkinek el kell döntenie, hogy saját meggyőződése alapján megy, vagy marad.

Ennek ellenére nem kizárt, hogy a háttérben már elkezdődött a válságtanácskozás. Orbán ugyan egy személyben biztosan nem tudja megakadályozni, hogy Manfred Weber legyen az Európai Bizottság soron következő elnöke, de ha jó stratégiát választ, akár az egész csúcsjelölti rendszer, ezzel együtt pedig Weber széke is meginoghat.

Orbán Salvinit a határkerítéshez is levitte

MTI / Miniszterelnöki Sajtóiroda / Szecsődi Balázs

Ahhoz, hogy lássuk, ez hogyan lehetséges, először is fontos megérteni a csúcsjelölti rendszer működését, amelynek létrehozásáról 2014-ben egyeztek meg az Európai Parlament (EP) pártjai. Korábban az EU tagállamainak vezetői döntöttek arról, ki legyen az Európai Bizottság elnöke, a parlament azonban ezt nem tartotta demokratikusnak, ezért tett javaslatot a csúcsjelölti (Spitzenkandidaten) rendszerre. Eszerint a parlamenti frakciók már a kampányban választanak egy listavezetőt, majd az EP-választás után azt javasolják a bizottság élére, akinek a pártja többséget szerzett.

A végső döntést így is az állam- és kormányfők hozzák meg, akiknek joguk van ahhoz, hogy mást nevezzenek meg. Ezzel azonban van egy kis bökkenő: a jelöltet a parlamenti képviselőknek is jóvá kell hagyniuk, márpedig ők már jó előre kijelentették, hogy csakis arra hajlandóak rábólintani, aki szerepelt a listán.

A rendszer 2014-ben nem vizsgázott rosszul: a bizottsági elnök az Európai Néppárt jelöltje, Jean-Claude Juncker lett, míg a szocialisták listavezetője, Martin Schulz az Európai Parlament első embere maradt, fenntartva a status quót a két legnagyobb frakció között. Ez azonban sokáig nem maradt így: ma már mindhárom vezető testület élén néppárti politikus áll (a most záruló ciklusban Antonio Tajani vezeti az EP-t, Donald Tusk az Európai Tanácsot Juncker mellett).

Recsegnek az alapok

Csakhogy 2019-re gyökeresen megváltoztak az erővonalak. A liberális ALDE például eleve hét, a Zöldek pedig két jelöltet állított, így tiltakozva az egész rendszer ellen. (Az ALDE jelöltjei között szerepel Cseh Katalin, a Momentum listavezetője is.) A nagyobb pártok még tartják magukat a megállapodáshoz, így lett Spitzenkandidat Manfred Weber és a szocialista Frans Timmermans, akiknek együtt kell majd működniük ahhoz, hogy konszenzusos jelöltet találjanak – csakhogy ezúttal ez nem lesz olyan egyszerű. És itt jön a képbe a magyar miniszterelnök.

Orbán – ahogy arra az Európai Néppárt is jól emlékezett – 2014-ben valóban megvétózta Jean-Claude Juncker jelölését, rajta kívül még David Cameron tett ugyanígy. Csakhogy míg az akkori brit miniszterelnök azért döntött így, mert nem értett egyet a csúcsjelölti rendszerrel, a magyar kormányfő állítólag azért vétózott, mert Juncker „luxemburgi, onnan sok bajt hoztak Magyarország fejére”. Hiába volt azonban minden erőfeszítés, a maradék 26 tagország megszavazta Junckert.

Orbán és Juncker: nem barátok

Máté Péter

A problémák idén valószínűleg nem az Európai Tanácsban, hanem már az Európai Parlamentben meg fognak kezdődni. A Politico legfrissebb becslése szerint az Európai Néppárt sokat vesztett népszerűségéből, jelenleg 171 mandátumra számíthat, míg a szocialisták szorosan mögöttük haladnak 148 mandátummal, a harmadik helyen a liberálisok állnak 98 képviselői hellyel. És itt jön képbe a Fidesz: ha az EP-választáson jól szerepelnek, és megszerzik a várt 13 helyet, majd kilépnek Néppártból, amelyben amúgy is fel van függesztve a tagságuk, akkor az EPP már csak 158 mandátummal kalkulálhat – ami csak tízzel több, mint a szocialistáké.

Orbán Viktornak igenis nagy adu ász van a kezében, hiszen ilyen kis különbséggel a szocialisták is felbátorodhatnak, és kihátrálhatnak egy esetleges nagykoalícióból. A magyar kormányfőnek még azt is el kell döntenie, hogy a Fidesz EP-képviselői hova álljanak át, legyen az akár a Matteo Salvini-féle formálódó radikális pártcsalád, vagy bármely más frakció. Sokak az elsőre tippelnek, miután nem tűnik véletlen egybeesésnek, hogy Orbán akkorra időzítette kihátrálását Weber mögül, amikor Salvini után Heinz-Christian Strache, a szélsőjobboldali Osztrák Szabadságpárt elnöke is Budapesten tárgyalt.

Weber? Ne vicceljenek!

Weber esetében az is gondot okoz, hogy – bár nagy többséggel választották meg tavaly csúcsjelöltnek – a támogatottsága a Néppárton belül sem egységes, sokan szívesebben látnának egy karizmatikusabb jelöltet a többek szerint „se hús, se hal” bajornál. Az EPP-ről pedig már a Fidesz felfüggesztése idején bebizonyosodott, hogy tagjai sok esetben gyökeresen más politikai nézeteket képviselnek. A Politicónak több néppárti képviselő arról nyilatkozott, elképzelhetetlennek tartják, hogy Weber legyen a Bizottság elnöke, amit az is erősít, hogy Jean-Claude Juncker nem állt nyíltan párttársa mellé.

MTI / Koszticsák Szilárd

Amikor keddi sajtótájékoztatóján arról kérdezték, mit szól Orbán szavaihoz, a bizottság elnöke csak annyit mondott: „amióta ezt a tisztséget viselem, nem vagyok már pártember. Nem kommentálom a kampány ügyeit sem.”

Kritikusai általában azt vetik Weber szemére, hogy túlságosan kompromisszumra törekszik, nincs kormányzati tapasztalata, valamint az sem az ő malmára hajtja a vizet, hogy egyre kevesebben támogatják a csúcsjelölti rendszert.

„Weber mint az Európai Bizottság elnöke? Ebből egy szót sem hiszek el” – kommentálta a jelöltséget egy veterán európai parlamenti képviselő. „Van, aki az egész csúcsjelölti rendszert meg akarja szüntetni, másokat az zavar, hogy nem lép fel elég keményen Orbánnal szemben, és sokak szerint tapasztalatlan. Csak akkor jöhetne szóba, ha a Tanács saját titkárságának képzeli el a Bizottságot. Egyszóval elég rosszak az esélyei” – tette hozzá.

Azt sem mellékes, hogy Webert hányan támogatják a (még) 28 tagú Európai Tanácsban. Az állam- és kormányfők közül mindössze heten tagjai az Európai Néppártnak – igaz, köztük ott van Angela Merkel és Sebastian Kurz is – a többiek tehát még könnyen megtorpedózhatják a nekik nem tetsző jelöltet – vagy a jelölt miatt az egész rendszert.

Kérdés azonban, hogy ki lehetne az a jelölt, akit Orbán Viktor már elkezdett keresni, már ha nem felszólításként kell értelmezni a magyar miniszterelnök szavait. Egyelőre Weberen kívül senkinek nem merült fel a neve, bár néhányan Angela Merkel kancellárt emlegetik, de sokkal valószínűbb, hogy ő hivatali ideje lejárta után egy másik, de szintén fontos uniós posztot kap majd.

Jelenleg az tűnik a legvalószínűbb forgatókönyvnek, hogy a pártok kivárnak a választásokig, hiszen rengeteget számít majd, hogyan alakulnak a mandátumok. Ha pedig a várakozásoknak megfelelően a Néppárt rosszabbul szerepel majd, mind négy éve, egész biztosan forró nyárra és politikai játszmákra számíthatunk – akár Weberrel, akár nélküle.

A hvg.hu az Európai Parlamenttel együttműködve számol be ebben a fél évben az uniós intézmények tevékenységéről, a közösséget érintő döntésekről, és ezek hatásairól. Az EP a tartalomért nem vállal felelősséget.