Ceglédi: A kétfarkú perspektíva

Ceglédi: A kétfarkú perspektíva

Utolsó frissítés:

Ceglédi Zoltán Szerző:

Ceglédi Zoltán
Ceglédi Zoltán
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Vártam, vártam, de nem méltatják, hát megteszem én: az önkormányzati választás talán legdemokratább (nincs ilyen szó, mindegy) pártja a Magyar Kétfarkú Kutya Párt.

Messzebbről kell kezdenem.

Amikor az ember (én) távolabbról is látszik, hátul is jobban hallani, az telepít rá bizonyos felelősséget. Persze, vannak bármire kapható, 360 fokban bérbarát pályatársaim is, meg vannak az érthető csömör okán háttérbe húzódók – de vagyunk páran, akik ezt a közszereplői státuszt arra is használnánk, hogy a szerintünk jobb világ felé terelgessük a dzsunkát. Mondom: szerintünk. Nem biztos, hogy mindig igazunk, igazam van.

És nem is mindig vagyok ezekben sikeres. A közelmúlt két személyes kudarca közül az egyik inkább vicces: születése óta nyomasztom-préselem a Momentumot a nyilvános térben azzal, hogy hát hiszen ők egy liberális párt – erre mikor történelme legnagyobb sikereként bekerül az EP-be, és ott a liberális frakcióba tart, én már dörzsölöm a tenyerem, hogy na, na, mindjárt pattan a coming out, b+ nem hiszem el: nevet vált a frakció, és Renew lesz liberálisok helyett. AAARRRGGHHHH!!!! Majdnem megvolt, erre kiderül, hogy szejtán van a kézműves buciban.

A másik kudarcom nem ilyen mókás. Nem titok: szerintem ennek az országnak nagyon jót tenne, ha nemzeti törvényhozásában az egyik meghatározó erő egy, oké, rinyúberális Momentum lenne, a másik viszont egy szolidáris, balos Kétfarkú. Utóbbiak esetében az EP-kampány előtt csupa biztató jelet láttam arra nézvést, hogy elhiszik és megértik, hogy ők egy bő évtizedes közösség, öt éve bejegyzett párt, ami ebben a kamupártos, parkolási maffiával összebútorozó világban igenis teljesítmény. Ehhez képest lettem szomorú, amikor az EP-kampány közepén megriadtak ettől, és visszabújtak az évtizedes safe space-be, miszerint mi viccpárt vagyunk, mi nem „kommunikálunk”… baszki, tényleg nem tudom szebben mondani, baszki, de, de, kommunikáltok, sőt, ti kommunikáltok a legintenzívebben az ellenzékben, plakát, matrica, Facebook-posztok, videók. Ez pont az, ez politikai kommunikáció, és jól van így.

Egy párt, az párt, egy (két) pártelnök, az pártelnök. Tudomásul kell venni, hogy minél sikeresebbek mint párt, annál kevésbé lehet elkerülni ennek ódiumát. Ezt tanulja most saját kárán az 5 Csillag Olaszországban is. Amikor ugyanott és ugyanúgy szavaznak ránk, mint a többiekre, akkor nincs olyan, hogy ők politikusok, mi meg nem. Ezt pont a szavazókkal nem lehet megcsinálni. Amikor az ember messzebbről is látszik, hátul is jobban hallani, az telepít bizonyos felelősséget. Ha tavaly sikerült volna bekerülni a parlamentbe, és a bizottságban szavazni kell arról, hogy a cigánygyereket szegregáltan oktathassák-e, arra nem válasz, hogy Ganümédesz. Igen vagy nem. Amikor egy ellenzéki képviselőnek joga van bemenni a minisztériumba, kideríteni, hogy ki lopta el a jásztótérre szánt EU-s pénzt, ami miatt megsül a gyerek a csúszdán, akkor senki nem fog nevetni, ha az adatigénylő nyomtatványból csigát tekernek inkább.

Nos, idáig a cikk, amit megírhattam volna tavaly, három vagy hét, vagy akárhány éve. Meg is írták már sokan, és a kétfarkúak hozták is a sztenderd válaszokat, miszerint mi legalább padokat festünk meg buszmegállókat állítunk meg, egyébként is, az ellenzéket is le kell váltani.

Ami dicséretes, közben meg ennél mindig is komolyabb vállalkozás volt az MKKP. Önmagában ezt se kéne megírnom, tán még árt is a vezetésnek párton belül, hogy a magamfajta öltönyös, pomádés, csupaszra borotvált arcú és kőgazdag kapitalista luxuselemző méltatja őket a csillogó Audi A8-asából. De az EP-választás óta ez még nyilvánvalóbb, és minekutána mindenkit igyekszem felkészíteni arra, hogy Winter is coming, muszáj erről a fontos ellenzéki közösségről is szólnom. Nem meglepő, hogy a másik lapom a talonban az EP-képviselők, de róluk majd máskor.

Menjünk visszafelé, kezdve a legfrissebb és legfontosabb üggyel. Azt kellett volna már rég méltatni az ellenzéki „demokrata” oldalon, hogy a Kétfarkú az egyetlen ellenzéki párt, amelyik sehol nem fekszik keresztbe a Fidesz leváltásának. Észrevette ezt valaki egyáltalán? Nézzük meg azokat a pártokat, amelyek évek óta nyomasztanak minket a nyomorult, önmagáért való, tartalmatlan összefogósdival, hogy mit tesznek, amikor zsákmányszagot éreznek! Bizony rajtuk, és nem a Kétfarkún múlik, hogy jelen állás szerint nem lesz „egy az egy ellen” Debrecenben. Nem a Kétfarkú, hanem egy volt szoci indul rá Szegeden Botkára. Nem a kutyák, hanem a náluk kevesebb szavazóval rendelkező LMP jelöl külön polgármestert és képviselőket Pécsett. Erzsébetvárosban pedig indul egy többpárti támogatott DK-s jelölt, indul az LMP-ből kilépett volt fővárosi és etikai bizottsági elnök, aki legalább tényleg helyi erő, plusz egy ferencvárosi (!) civil (?) szervezet jelöltjeként Hunvald György. Kutyapárti nem. Ózdon egy Hitler-cimbit, nőgyalázó-meztelenkedő szerencsétlent termelt volna ki az összefogósdi, és nem a Kétfarkú, hanem a Jobbik erőltette a teljesen vállalhatatlan figurát, aki most épp fél-jelölt. De Budapesten, a Belvárosban, ahol tavaly ellenzéki egyéni győzelem született (köszönhetően Juhász Péter heroikus küzdelmének és Fekete-Győr András visszalépésének), itt, összefogós barátocskáim, a nagy kedvencetek, a Jobbik külön indul! A kétfarkúakat agyonfideszbérencezik, ha bárhol elindulnak, erről meg egy szót sem szóltok. Miféle szelektív összefogósdi elvárás? Ugyanígy: Zuglóban sem a kutyáknak kellene megbeszélni Várnai Lászlóval az összefogást. De nem indulnak rá Karácsony Gergelyre sem, holott. Beálltak viszont Baranyi Krisztina mögé a ferencvárosi előválasztáson, heló, tök konstruktív módon, ahogy a demokraták szeretik. Az egyetlen létező párt, amelyik sehol nem kavar be az ellenzéki megegyezésekbe. Vártam, vártam, hogy elöntik az oldalukat emiatt a virágcsokros animgif-kommentek, de semmi. Pedig az összefogás zsarnokai igenis megköszönhetnék nekik a félreállást. Hidd el, kutyus, én aztán tudom, milyen belefáradni abba, amikor gazemberek által felheccelt félkegyelműek üvöltik az arcodba, hogy temocskosfideszbérenc, tégedbiztosanaZorbánpénzel, ha nem támogatod a parkolási maffiát. Hát legalább köszönnék meg a kutyáknak.

És bőven nem csak ezt. Amikor kutyáék nem félnek attól, hogy pártnak nézik őket, akkor „öntudatlanul” az egyik legkarakánabb politikai tevékenységet tolják. Nézzük csak: a magyar ellenzék kryptonitja a migránsveszély. Nem tud mit kezdeni vele. A legtöbb ellenzéki politikus inkább hallgat, vagy Stockholm-szindrómásként (esetleg: órabérben) helyesel a Fidesznek, amikor erre kerül szó. Hogy nem tud jobbat elképzelni a kerítésnél, hogy ő se akar illegális_migránsokat_betelepíteni, mintha basszus bárki akarna, és nem az lenne a gond, hogy például legálisan érkező családokat éheztetnek a tranzitban – amit szintén nem a parlamenti pártok, hanem független képviselők szoktak csak szóvá tenni. A Fidesz nyíltan rasszista, illetve a Soros-plakátok esetén alig leplezetten antiszemita kampányait a legegyértelműbben és leghamarabb a Kétfarkúak opponálták. Plakátkampányt indítottak, közösségi adakozásból, 2015-2017 között többször is, és nem féltek attól, hogy majd migránssimogatónak titulálják őket. Talán mert értik, hogy a migráns is ember, akit simogatni lehet, sőt, kell is.

Október vízválasztó. 2024-ig (!) beállnak a társutas ellenzék számára fontos kerületi viszonyok. Arról majd külön, később írok, miért téved bármelyik, khm, számolgató fővárosi ellenzéki politikus, aki arra számít, hogy ugyanúgy megy minden tovább, mint eddig. Ami számunkra most fontos, hogy a következő országgyűlésig az egyik legfontosabb, de khm-khm, kérdéseket felvető iránypontunk a pártok sikerének megítéléshez a közvélemény-kutatás lesz. Illetve kutatásOK, melyek egymást is úgy ütik, mint ökoszociális főtitkár a korrupcióellenes társelnököt, és a valósággal sem feltétlenül egyeznek.

Szerintem sokkal tanulságosabb lesz majd az ellenzéki pártok által ebben az időszakban végzett fizikai és intellektuális munka. Egyrészt az, amit az EP-képviselők nemzetközi színtéren tesznek: itt az a helyes tempó és irány, ahogy Donáth Elefántpátyolgató Annától Dobrev Klárán át Ujhelyi Istvánig mindenki minimum a maga pártcsaládját felvilágosítja arról, mit művel a Fidesz. Illetve próbálják az európai politikában elérni, hogy Merkel kancellár és a német ipar ne mossa újra és újra tisztára Orbán Viktor szennyesét. Feladat aztán a Fidesz kormányzóképtelenségének bemutatása, legyen az a beragadó nyugdíj és belvárosi forgalom, a beomló közbiztonság és a Hegyeshalomtól Röszkéig lerakott térkősivatag kudarca; mindezeket vissza kell tolni az ezért felelős kormányra. A harmadik pedig az alternatíva, a „milyen lenne, ha nem a Fidesz kormányozna?”-hipotézis makettje. Ebben a kutyák elég hatékonyak, és ha van esze a „hivatalos” pártoknak, akkor tanul tőlük és együttműködik velük – a Kutyapárt pedig elhiszi, hogy ők egy párt, több szavazóval, mint az LMP vagy a Párbeszéd, és ehhez szabja a céljait. 2022-ig sokszor és sokféleképpen el kell még mesélni és meg kell mutatni, milyen lenne egy másik Magyarország. Szerintem a Kutyapárt most épp megértette a felelősségét, és meglátta a lehetőségét is, hogy ennek aktív részese legyen. Nekem most ennyi lehetőségem volt megvakarni a fülük tövét, ha pont az nem teszi, akinek dolga lenne. Ősz után pedig meg kell tolni, végre nem lesz összefogósdi zsarolás, politika lesz. Párt vagytok, politizáljatok!

Hozzászólások