Örülök, hogy Krekó Péter is részt vesz a dezinformációról szóló kerekasztal-beszélgetésen, mert éppen ő az, aki az elmúlt 8-9 évben álhíreket terjeszt a magyar kormányról”.

Erős felvezető mondattal kezdte bevezetőjét Kovács Zoltán, nemzetközi kommunikációért és kapcsolatokért felelős államtitkár a brit nagykövetség rendezvényén, melyen azt vitatták meg a résztvevők, hogyan lehetne elérni, hogy az emberek jobban megbízzanak a sajtóban, és miként lehet harcolni az álhírek ellen.

Ha a második kérdést nézzük, Kovácsnak mindenképpen helye volt a panelben, hiszen az elmúlt években többször éppen a magyar kormány volt az, amely tényként nehezen értelmezhető állításokat tett. Példákért nem is kell messzire menni: Orbán Viktor miniszterelnök éppen múlt heti rádióinterjújában beszélt arról, hogy Soros György személyesen akarta megakadályozni Várhelyi Olivér kinevezését az Európai Bizottságba – csak éppen az ezt alátámasztó tényeket nem sorolta fel. Idén februárban az Európai Bizottságnak kellett közleményt kiadnia, amikor a magyar kormány plakátokon vádolta meg Brüsszelt, hogy támogatja az illegális bevándorlást. A Magyar Helsinki Bizottságtól pedig hivatalosan is bocsánatot kell kérniük, mert a nemzeti konzultációban azt állították, hogy a civil szervezet védi a törvénytelenségeket elkövető bevándorlókat, és pártolja a törvénytelenségeket.

Kovács Zoltán, Papp János Tamás és Krekó Péter

hvg.hu

A beszélgetésen Kovács Zoltánon és Krekó Péteren, a Political Capital ügyvezető igazgatóján kívül részt vett még Papp János Tamás, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) kutatója, Balogh Ákos Gergely, a Corvinus volt kommunikációs igazgatója és Igor Janke, a lengyel Freedom Institute elnöke, aki könyvet írt Orbán Viktorról. Az alaphangulatot mégis a nemzetközi kormányszóvivő adta meg, akiről hamar kiderült, hogy egész más szemüvegen keresztül látja a dezinformációt és a média helyzetét, mint a téma szakértői.

Csak semmi politika

Kovács szerint a politikának semmi köze nincs ahhoz, hogy az emberek megbíznak-e a sajtóban, vagy nem, az ilyen kérdéseket a sajtó képviselőinek kell feltenni.

A konferencián egyébként elhangzott az is, hogy Európában mindössze az emberek 21 százaléka bízik meg teljesen a sajtóban, és a rádiót találják a legmegbízhatóbb hírforrásnak.

„Nem akarok ebből politikai vitát generálni” – mondta Kovács, nem sokkal később viszont már arról beszélt, hogy az asztalnál ugyan ő képviseli egyedül a kormányt, viszont beszélgetőpartnereit sem lehet függetlennek nevezni.

„Krekó Péter és az általa vezetett Political Capital soha nem voltak és nem is lesznek függetlenek, mert politikai missziójuk van” – mondta az államtitkár.

Erre már Krekó is reagált, szerinte

azért jó Magyarországon a dezinformációt kutatni, mert itt bőven van belőle, a kormány pedig aktívan terjeszti őket.

Mindenesetre az elemző örült, hogy végre élőben is találkozhatott az államtitkárral, aki gyakran ír róla blogjában, bár nem túl pozitívan.

Bevezetőjében arról beszélt, hogy a média sokszínűsége elengedhetetlen ahhoz, hogy az emberek védve legyenek az álhírek ellen. Magyarország viszont különbözik a többi országtól, példaként felhozva a majdnem 500 médiaterméket felvonultató KESMA alapítványt.

„Erre még Silvio Berlusconi is irigy lehet” – mondta.

A kormány által támogatott dezinformációra Krekó több példát is felhozott, például az állítólag Magyarország felé tartó migránskaravánokat, vagy az M1 műsoraiban szakértőként előszeretettel megszólaltatott Georg Spöttlét.

Azt Krekó is elismerte, hogy álhíroldalak nemcsak a kormányzati oldalon működnek, több kifejezetten kormányellenes is létezik köztük. Ez a fajta kettéosztott, törzsi gondolkodás egyébként nemcsak Magyarországra, hanem az egész világra jellemző.

Felesleges vitázni, úgysem értünk egyet

Kovács egyik későbbi válaszában azzal vágott vissza, hogy neki semmi baja nincs azzal, ha valaki nem független, de hazugságokat terjesztenek az országról, amit a külföldi média is átvesz. Az államtitkár felidézte előző napi találkozóját a nemzetközi sajtószervezettel, ahol szerinte mindenki nemzetközi mércékről beszélt, pedig a médiaszabadság állapotát így nem lehet mérni.

„A magukat függetlennek álcázó baloldali-liberális média szakértők kedvenc játéka, hogy nemzetközi mércéket állítanak fel, pedig a pluralizmus így nem mérhető, az mindig az egyes országokon és a szokásain múlik” – mondta Kovács, aki szerint nincs két egyforma ország, és ilyen mércék sem léteznek.

„Így ez csak egy értelmetlen vita, mert soha nem fogunk egyetérteni” – tette hozzá.

Az államtitkár azért kifejtette azt is, hogy mi a dezinformáció legveszélyesebb módja: ha úgy akarják befolyásolni az emberek véleményét, hogy tények helyett hamis narratívába, politikai véleménybe helyezik a mondanivalót. Szerinte ez történik az elmúlt években Magyarországgal.

„A szemünk előtt omlik össze a független média mítosza” – tette hozzá Kovács, majd még azt is sietve megjegyezte, hogy

a mai világban az internet, a Facebook és a Twitter segítségével már bárkiből egy pillanat alatt újságíró lehet.

Éppen ezért az információkat ellensúlyozni szinte lehetetlen feladat.

Azt is tévedésnek tartotta, hogy mindig arról beszélnek a sajtóban, hogy a magyar kormány mennyit költ hirdetésekre, miközben rengeteg hirdetés fut a Facebook, a Google és a Youtube felületein, ezek a cégek pedig nem is fizetnek adót Magyarországon. (Azzal később minden résztvevő egyetértett, hogy a techcégek szabályozása elengedhetetlen.)

Máshol sem könnyebb

Papp János Tamás beszédében arra utalt, hogy amikor álhírekről beszélünk, három fontos kérdés kell figyelembe vennünk: mi a dezinformáció definíciója, mit tartunk médiának, és a médiahatóságoknak fel kell-e lépni ellene.

Érdekességként jegyezte meg, hogy Magyarországon egy kis fokú dezinformációt még a törvény is enged, például politikai kampányok esetén. Az utóbbi időben pedig a kormányok egyre többször hangoztatják, hogy a közösségi oldalak felelősségét is vizsgálni kell az álhírek elleni harcban.

Igor Janke a lengyelországi helyzetet ismertetve kiemelte, hogy a pluralizmussal és a szólásszabadsággal semmi gond nincs, hiszen mindkét oldalon rengeteg sajtótermék van. A probléma abból adódik, hogy mindkét fél partizánkodik, politikai vitákba megy bele, és olyan, mintha két valóság létezne.

„Az újságírók nem a valóságot mutatják meg, hanem létrehozzák azt. Harcosoknak érzik magukat, akik még a politikusoknál is keményebbek” – mondta Janke, aki biztos benne, hogy erre a fekete-fehér világképre hosszú távon kell berendezkedni.

Balogh Ákos Gergely szerint ez Magyarországon is igaz: egyes újságokat olvasva olyan érzése támad az embernek, mintha ebben az országban csak rosszul mennének a dolgok, a másik oldal pedig folyamatos sikertörténtről beszél.

„Nagyon nehéz megbízni egy olyan médiában, ahol ennyire különböző narratívák vannak” – mondta.

Álhírek elleni tökéletes megoldást egyik résztvevő sem tudott ajánlani, bár az oktatás ebben az esetben is kulcsfontosságú, meg kell tanítani a gyerekeknek, hogyan ismerjék fel a dezinformációt. Krekó pedig arra is utalt, hogy nem a politikai, hanem a tudomány-ellenes álhírek a legveszélyesebbek a társadalomra, hiszen egy oltásellenes álhír terjesztése akár még halálos is lehet.