Mi kellene ahhoz, hogy a világ jobb legyen, minek kell megváltoznia?

– idézte fel a kalkuttai Teréz anyának szegezett riporteri kérdést Áder János a nagypénteken elmondott beszédében. A tömör válasz szerint mindenkinek meg kell változnia.

Áder János elismerte, hogy ebben az időszakban elvesztettük a biztonságérzetünket, sokaknak került veszélybe a munkája, és természetes, hogy a veszteségeink szomorúvá tesznek minket. Mindezt tetézi, hogy nagyhét van, amikor „nemzedékek óta éljük át ugyanazt a misztériumot”. De ezen a húsvéton nem tehetjük azt, mint máskor, nem lehetünk együtt, mint eddig – sem közösségként, sem családként – figyelmeztetett a köztársagái elnök.

Áder János azt mondta: ez a húsvét nem a közös ünneplésről szól, hanem a köszönetnyilvánításról és a türelemről. Hosszasan mondott köszönetet azoknak, akik maszkot készítenek, bevásárolnak az idős szomszédoknak, összekötik a segítőt a rászorulóval, akik ételeket készítenek a kórházakban robotoló orvosoknak és ápolóknak.

Köszönetet mondott a tanároknak, akik leleményességel, alkotó fantáziával és rengeteg plusz munkával alkalmazkodnak a távoktatás nehézségeihez. A boltokban dolgozóknak és a szállítóknak, akik miatt „e bénult állapotban sem áll le az élet”.

Áder János hangsúlyozta: van valami, amivel mindenki kiveheti a részét a közösből, és tehet a járvány leküzdéséért: a türelem.

Ha most tudunk várakozni, és önként lemondunk a nagyobb térről, azzal teret adunk a legfontosabbnak: a gyógyulásnak. (...) Gondoljanak azokra, akik a legközelebb állnak önökhöz. Ne az legyen a kérdés, hogy mi mindenünk nincs, hanem az, hogy kik vannak nekünk, kikért kell türelmesnek lenni.

Áder János azzal zárta a beszédét, hogy életet mentünk, ha most húsvétkor is betartjuk a korlátozásokat.