„A meddőségi problémákról azért nehéz beszélni, mert az anyaság túl van idealizálva”
Magyarországon több százezer embert érinthet a meddőség, pszichológiai segítséget viszont csak nagyon kevesen kapnak. Pedig a veszteség ugyanolyan trauma, mint amikor valakinek meghal a rokona, a gyászfeldolgozásra azonban az újabb és újabb kezelések miatt sokszor nincs idő. Soltész Krisztina, a Budai Termékenységi Centrum klinikai szakpszichológusa szerint az érintett párok helyzetét megnehezíti a társadalmi nyomás is, és fontos az is, hogy a kívülállók tudják: hogyan segíthetnek és hogyan nem.
hvg.hu: Magyarországon a legoptimistább becslések szerint 150-200 ezer párt érintenek meddőségi problémák. Ők orvostól orvosig járnak, pszichológiai segítséget viszont a legritkább esetben kapnak. Aki ebbe a székbe beül, azt mi vezeti el idáig?
Soltész Krisztina: Nem mondok azzal újdonságot, hogy a legáltalánosabb probléma, amikor nem érkezik meg a vágyott gyermek. Ezeknél a pároknál sokszor tapasztalom, hogy csodát várnak, úgy gondolják, hogy ha megszüntetik a lelki blokkot, sikerrel járnak. Emellett vannak olyanok is, akik azért keresnek fel, mert félnek a beavatkozásoktól. Hiába tudják, hogy a lombik az észszerű döntés, nem tudják rávenni magukat.
hvg.hu: És ott vannak azok is, akik nem mernek segítséget kérni, mert szégyellik. Miért ilyen tabu a mai napig a lombik a társadalomban?
S. K.: Mert stigmatizálja a párokat. De a szégyenérzetnek egyébként nem a társadalmi nyomás az egyetlen oka. Vannak pácienseim, akiknek a világnézetével ellentétes a mesterséges megtermékenyítés, és megkérdőjelezik, hogy bele lehet-e avatkozni Isten akaratába. De akad, aki már 11 lombikon van túl, és azért kér segítséget, hogy el tudja engedni a témát.
hvg.hu: Említette, hogy sokan a lelki blokkok feloldásától várják a meddőség megoldását. Létezik egyáltalán olyan fogalom, hogy pszichés meddőség?
S. K.: Előfordul, hogy az orvosok semmilyen szervi okot nem találnak a meddőség hátterében, ez azonban nem azt jelenti, hogy nincs is semmi probléma. Kevesen tudják, de az emberi reprodukció evolúciós okokból hihetetlenül stresszérzékeny. Ez egyszerű okra vezethető vissza: amikor az ember felegyenesedett, a csípője összement, az agytérfogata viszont megnőtt. Emiatt az embergyerekek relatív koraszülötten jönnek világra, majd még legalább kilenc hónapig nem képesek az önálló helyváltoztatásra. Az anyjukra vannak utalva, csak velük együtt tudnak menekülni. Ezért, ha bármilyen probléma van a társadalomban – legyen az háború vagy éhínség – az emberi reprodukció átbillenhet a terméketlenség felé.
hvg.hu: Európa nagy részében, így Magyarországon szerencsére évtizedek óta nincs sem háború, sem éhínség.
S. K.: A mi életünkben nem az a stressz, hogy éhínség vagy háború van, hanem az, hogy magasak az elvárásaink önmagunkkal szemben, veszélyesnek látjuk a jövőt, nem kielégítő kapcsolatban élünk vagy a rossz munkahelyi közeg miatt. Ezek mind kibillenthetik az embert az egyensúlyból. A stressz okozta eltérés pedig sokszor annyira kicsi, hogy nem is látszik a leleteken, a legtöbbször minden beleesik a normál tartományba. Így bár orvosi értelemben nincs betegség, a reprodukció átbillenhet a terméketlenség irányába. Másrészt a meddőségi kezelések és a kudarcok is okoznak stresszt, ami miatt kialakulhat egy ördögi kör.
hvg.hu: Olyan mindennapi problémákat sorolt fel, melyek nagyon sok párt érintenek. Közülük hányan kapnak pszichológiai segítséget?
S. K.: Nagyon kevesen, pedig itt is rendkívül fontos lenne a megelőzés. A meddőség egy elhúzódó, nehéz krízis. Ugyanolyan trauma, mint amikor valakinek meghal a rokona, de a gyászfeldolgozás nehezebb, mert nincs rá idő, rohanni kell a következő kivizsgálásra, a következő próbálkozásra. Ettől átmegyünk robot üzemmódba, ami még jobban fokozza a stresszt.
hvg.hu: Változott az emberek hozzáállása a meddőségi problémákhoz az elmúlt 15 évben? Többen ismerik fel, hogy átfogó segítségre van szükségük?
S. K: Pszichológushoz általában akkor fordul valaki, amikor úgy érzi, hogy a saját eszközeivel már nem tud előrébb jutni. Meddőség esetén ez viszont mindenkinek mást jelent. Van, aki a meddőségi kivizsgálás előtt már hozzám jön, van, aki pedig nagyszámú lombik, sok veszteség után keres meg. Egyébként az a tapasztalatom, hogy javul a pszichológiai kultúra, a páciensek egy része magától is felkeres, van, akit azonban az orvosa küld, például fokozott szorongás esetén.
hvg.hu: Ha ennyien kérnek segítséget, miért olyan nehéz erről nyíltan beszélni?
S. K.: Mert az anyaság túl van idealizálva – egy nő akkor értékes, ha anya és ha imád az lenni. A társadalom nem engedi, hogy akár csak megemlítsük ennek az ellenkezőjét: azt, hogy néha elegünk van a gyerekeinkből. Panaszkodó ember a magyar, miközben az igazán fontos dolgokról nem beszélünk.
hvg.hu: Hogyan tud segíteni egy ilyen helyzetben a környezet, vagy a család?
S. K.: Azzal kezdem, hogyan ne. Ne bagatellizáljuk el a dolgokat. Nem szabad azt mondogatni a másiknak, hogy ne aggódjon, úgyis sikerülni fog. Ennek csak az lesz az eredménye, hogy a nő egyedül érzi magát, pedig pont arra lenne szüksége, hogy együtt érezzenek vele. Ha csomagom felét a másik cipeli, megkönnyebbülök. A másik hiba az áldozathibáztatás, amikor azt mondják egy nőnek, hogy azért nem sikerül, mert túlságosan akarja, rágörcsöl. Ettől meg úgy fogja érezni a nő, hogy kizárólag ő a hibás.
hvg.hu: Azt már tudjuk, hogyan ne segítsünk. De hogyan igen?
S. K.: Mutassunk együttérzést, hallgassuk meg a másikat. Ha valaki úgy érzi, hogy nincs egyedül, akkor egy ponton megnyílik, és el fogja mondani, mire van szüksége. Erre ugyanis nincs általános recept. Sokan vannak például, akik tapintatlanul belekérdeznek a lombik legintimebb részleteibe is, pedig ennyi erővel azt is kérdezhetnék, hogy mennyi ideig menstruál a beszélgetőpartnerünk. Ebben a helyzetben egy kívülálló sajnos nem tehet mást, csak rendelkezésre állhat, de turkálnia nem szabad a másik életében. A pácienseimnek ilyenkor azt szoktam mondani, hogy készítsenek elő egy hazugságot, nem kell mindig igazat mondani. De olyan is volt, aki azt választotta, hogy részletesen beszámolt mindenről, amin átment. Utána soha többé nem kérdezgették.
hvg.hu: A meddőséget a társadalom gyakran a nők nyakába varrja, pedig kutatások igazolták, hogy a probléma hátterében 40–40 százalékban állnak a nők és a férfiak, a maradék 20 százalék pedig közös. Pszichológushoz is ugyanilyen arányban fordulnak?
S. K.: Férfiak ritkán érkeznek hozzám egyedül, inkább akkor hívnak fel, ha a párjuk nincs jól és szeretnének rajta segíteni. Pedig a stressz és az egyensúlyfelbomlás a hangulatukra is negatívan hathat, a spermaképükről nem is beszélve.
hvg.hu: A lombik megpróbáltatásain nem egyformán mennek át, ez befolyásolhatja a kapcsolatokat?
S. K.: A férfiaknak azért nehéz, mert gyakran úgy érzik, minden csak a nőkkel történik. Ez tulajdonképpen igaz is, hiszen a nők kapják az injekciókat, ők fekszenek a műtőasztalra. Gyakran hallom nőktől, hogy neheztelnek a párjukra, mert egy-egy beavatkozás után csak ülnek mellettük a kórteremben és nyomkodják a telefonjukat. A férfiak azonban ezt azért teszik, mert tehetetlennek érzik magukat.
Körülbelül öt évvel ezelőtt egyszerre volt a praxisomban négy férfi, mindegyikük 40-45 közötti. Az egyik azért jött, mert a felesége nyolc vetélés után gyógyszer- és alkoholfüggő lett. A másiknak a szülést követően meghalt az egyik gyermeke, a felesége depressziós lett. A harmadik párjánál gyermekágyi depresszió lépett fel, a negyediknek egy súlyos veszteség után házasságon kívüli kapcsolatból született gyermeke. Itt ez a négy férfi, akik nem a meddőség miatt jöttek hozzám, de hamar kiderült, hogy mindannyiuk kapcsolata a gyermekvárási krízisben ment tönkre. Ha időben kaptak volna segítséget, nem jutnak el idáig.
hvg.hu: Ma Magyarországon sokszor még a plakátok, a reklámok, de még a közbeszéd is azt sugallja, hogy a család a legfontosabb érték, amihez a gyermek is hozzátartozik. Mennyire nehezíti a meddő párok helyzetét ez a nyomás?
S. K.: Ez a kérdés szinte naponta megjelenik a rendelőmben. Gyakori tapasztalat például, hogy akinek nincs gyermeke, arra a munkahelyén több terhet tesznek. De mit tegyen az, akinek nincs, ellenben már régóta szeretne? Természetes, hogy ezt igazságtalanságként éli meg, mint ahogy azt is, hogy nem jár neki adóvisszatérítés, családi kedvezmény. Az is okozhat stresszt, ha valaki felvette a csokot, de nem jön neki össze a gyermek. Ugyanakkor az érzékenyítés itt is mindkét oldalon fontos: akinek nincs gyermeke, az még azt nem tapasztalta meg, hogy két-három gyermekkel nehezebb tud lenni az élet.
hvg.hu: Az elmúlt években rengeteg változás történt a magyarországi meddőségi ellátásban, ezek között akadt pozitív (például a kezelések ingyenessé tétele), de negatív is, mint a magánklinikák bezárása. Milyen hatása van ennek a bizonytalanságnak és az állandó változásnak?
S. K.: Gyakran találkozom olyanokkal, akik a hosszú várólisták, átszervezések, bezárások miatt külföldre mennek. A magánklinikákat is azért választották sokan, mert úgy érezték, több a kontroll a kezükben, ha ők választják az orvost, vagy ha több idő jut rájuk. Ez véget ért, sok eleve kiszolgáltatott ember érzi most úgy, hogy még az eddigieknél is kiszolgáltatottabb lett.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
Külföldre menekülnek a meddőségi klinikák államosítása elől a magyar párok
Megsokszorozódtak a jelentkezések Magyarországról a csehországi és szlovákiai meddőségi klinikákon, mióta a kormány egy nyáron elfogadott törvénnyel betiltotta a hazai magánintézetek működését. A külföldi centrumok már készülnek a rohamra: a legtöbb helyen bővítik a magyarul beszélő személyzetet, máshol a marketing-költségvetést is átszabják. Orvosok szerint a magyar párok most már nemcsak az itthon elérhetetlen eljárások miatt lépik át a határt, nagyon sokan azt sem akarják, hogy nekik vagy embrióiknak bármi közük legyen az állami rendszerhez.
A kormány ködös érveléssel vérezteti ki a meddőségi magánklinikákat
Gulyás Gergely lényegében azzal vádolta meg a meddőségi magánklinikákat, hogy visszaélnek állami forrásokkal. Holott nem is kapnak állami támogatást. A családokért felelős tárca nélküli miniszter szerint ha a szolgáltató nem szerződik a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelővel, akkor nem biztosított az átláthatósága, ezért indokolt megvonni a megmaradt magánklinikák működési engedélyét. Törvénymódosítást is beadtak már, amivel a meddőségi ellátásban megvalósulhat a teljes állami kontroll.
