A cikk szerint ha valaki a magyar kormány által teremtett valóságban él, akkor elhiszi, hogy "egy zsidó milliárdos azt tervezi, hogy egymillió muzulmánnal árassza el az országot. A perverzek szexuális devianciára akarják tanítani gyerekeket. Az ellenzék háborúra készül Oroszországgal. A biztonságot egyetlen döntés garantálja: ha támogatjuk Orbán Viktort, a miniszterelnököt. [...]Orbán ezt a kereszténydemokrata, konzervatív, hazafias politikánk márkájának diadalának nevezte". A lap szerint viszont valójában a paranoia aratott győzelmet április 3-án.

A szerkesztőségi vélemény szerint "a rezsim által leírt fenyegetések nagyrészt képzeletbeliek. A magyarok szabadon követhetik hagyományaikat, ha úgy döntenek. Soros Györgynek nincs hatalma a határaik felett. Nincs globális összeesküvés a magyar gyerekek korrumpálására. És az a tény, hogy az ellenzék nem osztja Orbán Viktor Vlagyimir Putyin iránti csodálatát, nem jelenti azt, hogy háborút szítanak". Mindez azonban nem számít, mert a rezsim médiabefolyása lehengerlő, nem csoda, hogy az ellenzék miniszterelnök-jelöltje, Márki-Zay Péter mindössze 5 percet kaphatott a köztévében.

Az Economist szerint Orbán győzelme egy korrupt és félautoriter rezsimet erősít meg az Európai Unió szívében, "a liberális demokráciák világelső klubjában. Minden évben, amikor hivatalban van, egyre több demokratikus féket és ellensúlyt erodál fel. Az ellenzék többsége összefogott ellene ezen a választáson, attól tartva, hogy ha most nem állítják meg, már késő lesz. Elbuktak" - írják az ellenzékről.

A cikk ezután sorra veszi, hogy a Putyin-rezsim sok mindenben eltér Orbánétól (a magyar hatalom nem öl embereket), de sok a hasonlóság is (például a propaganada terén). Megemlíti még a cikk "a liberális demokráciákra veszélyt jelentő vezető", vagy vezetésre törekvő politikusok között Imra Khan pakisztáni miniszterelnököt, akivel szemben bizalmi szavazást írtak ki, de ezt a parlament alelnöke, Khan régi barátja végül elhalasztotta, mondván, amerikai összeesküvés áll a háttérben. És szóba kerül Marine Le Pen, francia elnökjelölt is, aki kemény migránsellenes politikájával a francia mainstreamben lubickol.

"Putyinhoz hasonló tömeggyilkos diktátorok ritkábban fordulnak elő manapság, mint a hidegháború idején. Gyakoribbak azok a vezetők, akik félelmet és megosztottságot vetve nyerik el a hatalmat. Sok különbözőségük ellenére az ilyen vezetők mind veszélyt jelentenek a toleranciára és a tisztességre. Legyőzésük érdekében a liberálisoknak nem szabad alábecsülniük őket, ahogyan azt Donald Trumppal tették 2016-ban, és nem szabad lemásolniuk taktikájukat. Hosszú távon a hazugság ellen igazsággal kell küzdeni, gondosan kutatni és türelmesen elmagyarázni. Hosszú küzdelem lesz" - zárja a sorait az Economist szerkesztőségi véleménycikke.