"Minél magasabb a kerítés, annál aktívabbak lesznek az embercsempészek"
A kormány bejelentése alapján a migrációs nyomás növekedése miatt egy méterrel megnövelik a határkerítés magasságát, nem sokkal azután, hogy többször alakult ki tűzharc a szerb-magyar határ környékén, a migránsok legfőbb átkelési pontjainál. Az átjutás nehezítése lassíthatja a kerítésmászást, de teljesen megállítani valószínűleg nem fogja, az embercsempészek viszont sokkal többet kaszálhatnak. A hvg.hu-nak Walter Kemp és Ruggero Scaturro, a migrációs útvonalakat kutató két szakember adott interjút.
A szerb-magyar határ közelében július elején történt lövöldözés után a helyszínen, a határ szerb oldalán tapasztaltuk meg, hogyan élik meg a helyiek azt, hogy ilyen szinten elfajult az embercsempész bandák tevékenysége a környéken, miközben beszéltünk a határon átjutni próbáló bevándorlókkal is. Most a helyszínen zajló embercsempész tevékenységet folyamatosan szondázó nemzetközi szervezet szakértőit kérdeztük arról, várhatóak-e még vadabb állapotok a közeljövőben. A Global Initiative Against Transnational Organized Crime (Kezdeményezés a Nemzetközi Szervezett Bűnözés Ellen) nevű szervezet két kutatójával beszélgettünk, akik egy tavalyi kutatásban foglalkoztak részletesen a nyugat-balkáni útvonalon zajló embercsempész tevékenységgel, melynek egyik legfontosabb állomása a szerb-magyar határ.
Walter Kemp a GI-TOC vezető munkatársa. Korábban vezető beosztásban volt az EBESZ-ben (Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet), az International Peace Institute alelnöke és szóvivője volt, valamint beszédíró az ENSZ Kábítószer- és Bűnügyi Hivatalánál. Szakterülete a konfliktusmegelőzés, valamint a bűnözés és a konfliktusok kapcsolata és az európai biztonsági kérdések. Ruggero Scaturro a GI-TOC elemzője, sokat foglalkozik az olasz maffia tevékenységével, fő szakterülete az Európa déli és délkeleti részén zajló szervezett bűnözés, különös tekintettel a Cosa Nostra történetére és más bűnözői hálózatokkal való kapcsolataira.
hvg.hu: Néhány héttel ezelőtt tűzharc zajlott Szabadka északi részén, a magyar határkerítéstől alig pár száz méterre, ami az átkelő migránsok utolsó bázisa, és nem ez volt az egyetlen fegyveres összecsapás. Ehhez hozzá kell szokni, ez lesz a normál ügymenet a nyugodt határmenti városok mellett?
Walter Kemp: Nagyon ritkán fordul elő ilyesmi, ami logikus, hiszen az embecsempészek nézőpontjából az ilyen esetek rontják az üzletet, nem örülnek a rájuk irányuló figyelemnek. Elkezdesz lövöldözni és másnap már rajtad van a rendőrség, vagy akár a hadsereg is, lőttek az üzletnek.
Az erőszak persze nem idegen tőlük, néha megfélemlítik a saját klienseiket is. Azt érdemes figyelembe venni, hogy a Balkánon áthaladó útvonalon éppen a határok környéke az, ahol magas a tét, magasabb a kockázat és természetesen magasabb a nyereség is. Lövöldözés mindenesetre nagyon ritkán történik akár rivális csoportok, akár embercsempészek és helyi rendőrök között.
Ruggero Scaturro: Az erőszak módja és mértéke jelentősen függ a csempészett csoport összetételétől is. Vannak-e köztük nők, gyerekek, idősek? Melyik országból érkeztek? Mennyi pénzről van szó? És persze sokszor külső tényezők is befolyásolhatják az erőszak alkalmazását. Nem hinném, hogy ez lesz mostantól a megszokott ügymenet a magyar-szerb határon.
hvg.hu: Ahogyan arról korábban egy konkrét történetben a Balkan Insight is beszámolt, gyakran előfordul, hogy az embercsempészek inkább igyekeznek megtalálni a közös hangot a helyi rendőri erőkkel, határőrökkel.
R. S.: Ez abszolút általános jelenség és megvan a háttere is. Sok menekült már évek óta él egyes balkáni országokban ragadva. Mondok egy konkrét példát. Munkánk során számos interjút készítettünk a balkáni útvonalon fekvő menekülttáborokban is. Az egyikben találkoztunk egy idős eritreai férfival, aki már 15 éve élt a táborban és nem egyszerűen menekült volt, hanem a közösség vezetőjévé emelkedett.
Tehát vannak a fiatal srácok, akik kerítéseket ugrálnak át és vannak azok, akik egyszerűen feladták már, vagy úgy vélik, hogy az aktuális helyzetük a lehető legjobb, amit elérhettek. Ez persze jelentheti azt is, hogy rájöttek, hogy az áthaladó közösségeket jól ismerve, a nyelvüket beszélve sikeresen bekapcsolódhatnak az embercsempész hálózatba is, amiből pénzt szerezhetnek.
Így lesz a csempészettből csempész.
W. K.: A helyi hatóságok és az embercsempész csoportok együttműködésére rengeteg példát látunk világszerte. Néha ez megmarad az alsóbb szinteken, de olykor akár az ország vezető szereplői is szerepet játszhatnak benne, akár miniszterelnöki, vagy államelnöki szintig bezárólag.
A menekültválság elején azt tapasztaltuk, hogy az embercsempészet nem volt kifejezetten jövedelmező tevékenység, hiszen kis túlzással az európai határok többségén egyszerűen átgyalogoltak az emberek. Ha megnyitod a határokat, eltűnnek az embercsempészek, ennyire egyszerű. Olyan ez, mint a kannabisz legalizációja. Ha viszont falakat emelnek előttük, akkor embereket fognak megfizetni azért, hogy segítsenek nekik keresztüljutni rajta.
Mostanra ez természetesen megváltozott, de fontos leszögezni, hogy nincs az a fal, amin nem fognak valahogyan átjutni az emberek. Mindig lesz valaki, aki jó pénzért - és persze minél magasabb a fal, annál több pénzért - segít átjutni.
hvg.hu: Pár napos hír, hogy a magyar kormány egy méterrel megnöveli a magyar-szerb határon álló kerítés magasságát. Ez rímel a magyar kormány migránsellenes retorikájára. Megáll az a kijelentés, hogy minél erősebb a bevándorlóellensség, annál jobban kereshetnek az embercsempészek? Hiszen a növekvő kockázatra hivatkozva emelhetik tovább az árakat.
W. K.: Ha nő a kerítés, nőnek az árak, persze, de ha ismered a fickót, akinél a kulcs van a kapuhoz, akkor át fogsz jutni így is. Elég megnézni a marokkói spanyol enklávé, Melilla több szintes határvédelmét. Kerítés kerítés hátán, mégis átjutnak az emberek.
Egy hónappal ezelőtt afrikai migránsok tömegesen rohanták meg a melillai spanyol enklávét a marokkói oldalról Afrikában
Természetesen a kerítéstől, főleg a még magasabb kerítéstől még kockázatosabb és nehezebb lesz az átkelés. Elterelő ereje is van, sokan fognak más útvonalat keresni, mondjuk Románián keresztül érkezni Magyarországra, vagy nyugatabbra próbálkoznak, mondjuk Horvátország felé. Vagy akár megpróbálnak alagutat ásni, erre is láttunk példát.
Azt is hadd tegyem hozzá, hogy a mai napig van rá példa, hogy valaki minimális ráfordítással egyszerűen végiggyalogol a balkáni útvonalon, embercsempészek segítségét alig, vagy egyáltalán nem igénybe véve.
R. S.: A kerítésugrók két részhalmazból állnak össze. Ők egyrészt fiatal férfiak, másrészt jogi szempontok alapján nem tekinthetők menekültnek, mert a jobb élet reményében keltek útra, vagyis gazdasági bevándorlók. A legtöbbször éppen ők ragadnak be ezekbe a menekülttáborokba, de ők csak egy kisebb részét jelentik az érkező tömegeknek. Tehát a kerítésostromló tömeg nagy részét fiatal férfiak alkotják, akiknek egy része hivatalosan nem biztos, hogy menekültnek számít. Idős emberek, gyerekek és nők nem fognak kerítéseken átugrálni.
Akik először próbálkoznak vele, azok eleve szinte kivétel nélkül elbuknak. Van egy módszer, amit csak a “játszmának” neveznek. Ilyenkor egy csoport megrohamozza a határkerítést, ezzel elterelve a határőrök figyelmét, amíg egy másik csoport így már nagyobb esélyekkel indul neki határnak. Persze minél többször vetik be ezt a módszert, annál jobban kiismerik a határt őrzők. Mindenesetre vannak, akik heteken keresztül próbálkoznak, mielőtt átjutnak, vagy teljesen kifogy a lelkesedésük és más útvonalat keresnek. Bár ez is embertől függ, ahogyan a kutatásunkban is szerepel egy tunéziai férfi mondata, aki már ötször próbált meg átjutni a szerb-magyar határon. “Olyan nehéz életem volt a hazámban, hogy nekem ez semmi. Meg fogom próbálni újra és újra”. Fontos azért megjegyezni, hogy a migránsok többsége kerüli az akadályokat, elsősorban azok, akik megtehetik persze. Sokszor lehet látni ellentétes mozgású csoportokat, akiknek nem sikerült átjutni a határon és most visszafelé mennek, egy másik útvonalat keresve, ahol esetleg nem lesz ilyen szintű határvédelem.
W. K.: Visszakérdezhetek? Hány ukrán menekült él most Magyarországon? Nagyjából 30-40 ezer?
hvg.hu: Nem ismerek erről pontos hivatalos adatokat, de mondjuk, hogy nagyjából.
W. K.: Csak azért kérdezem, amiért a szírek és az afgánok is kérdezik (menekültek, nem bevándorlók), hogy “én miért nem kaptam meg azt a kis kék kártyát, amivel tudnék dolgozni?”. Itt jön képbe a bőrszín-probléma.
R. S.: Az egyik vasúti cég honlapján külön ukrán információs szekció van, amiben leírják, hogyan utazhatnak ingyen az ukrán menekültek, csak bizonyítaniuk kell az állampolgárságukat.
hvg.hu: A magyar kormányzati retorikában valóban az ukránok menekültek, a többiek illegális migránsok, de az is tény, hogy az ukránok szinte kivétel nélkül nők és gyerekek, vagy idős emberek.
W. K.: A magyar kormánynak el kellene olvasni a genfi egyezmények szövegét.
hvg.hu: Az embercsempész-hálózatot tekintsük most egy gépezetnek. Nézzük meg az alkatrészeket, milyen feledatkörökből áll össze ez az egész.
W. K.: Első körben ott vannak azok, akik segítenek kijutni az anyaországból. Ők gyártják igény esetén az utazáshoz szükséges dokumentumokat, menedéket biztosítanak a határ közelében, aztán segítenek átjutni.
Az embercsempészek számára az igazi pénz két úton szerezhető be. Minél több ember átszállítása egy rövid útvonalon - ennek a nyomait látjuk, mikor a rendőrök elkapnak egy furgont, telepakolva emberekkel. A másik pedig kevesebb ember szállítása egy hosszabb, kevésbé kockázatos útvonalon.
Érdemes úgy felfogni, hogy ez legalább annyira szolgáltatás, mint bűncselekmény. Emberek egy bizonyos célhoz szeretnének eljutni és ennek érdekében segítséget vásárolnak. Minél több pénzed van, annál magasabb színvonalú szolgáltatást kapsz.
Ha van annyi vagyonod, hogy Törökországban, vagy Görögországban lefizess valakit, aki elvisz Európáig hajón, vagy repülőn keresztül, akkor sokkal kevésbé lesz kockázatos az utad, viszont nagyon sok pénzt kell rááldoznod. Néha olyan az egész, mint egy utazási iroda. Ha bemész egy ilyen embercsempész tanyára Törökországban, akkor konkrétan választhatsz az útvonalak közül, természetesen látva azt is, hogy mekkora az árkülönbség köztük. A teljes útvonal több ezer euróba kerülhet, de az útnak indulók azt is megtehetik, hogy elindulnak és mondjuk egy-egy átkelésnél fizetnek valakinek, aki átviszi őket egy határfolyón, vagy egy hegyvidéki területen. Ez már alig pár száz euróba kerül.
R. S.: És tegyük hozzá megint, hogy az árak függenek a “turnus” demográfiai összetételétől is. Mennyi idősek, milyen neműek, honnan érkeznek az emberek. A szolgáltatások pedig a helyi SIM-kártya vásárlásától egészen egy megszervezett útig terjednek, foglalt helyekkel a furgonban. Fontos hozzátenni, hogy mi a nyugat-balkáni útvonalon lévő csempész-gócpontokat vizsgáljuk, tehát az országon belüli szolgáltatások árára nincs rálátásunk, így nem teljes a kép, ami az összegeket illeti. Ráadásul az árak is változhatnak és nem hetente, vagy havonta. Az is előfordulhat, hogy valaki fizet x összeget egy átkelésért kedden, nem sikerül és szerdán már egy másik összeget kérnek ugyanazért. Ez nem egy fixált jegyár, ezek néha akár embertől függően is változhatnak, külön megegyezés alapján születnek.
W. K.: Pontosan és ha úgy érzed, nincs erre pénzed, de egyedül meg akarod próbálni, arra is van lehetőség. Kaphatsz például egy csomó hasznos tanácsot olyan rokonoktól, barátoktól, akik már eljutottak nyugatra. “Ha elérsz ahhoz a kereszteződéshez, keresd majd a nagy tölgyfát, onnan nem messze lesz egy megjelölt ház, ott menedéket adnak”, stb. Látni azt is, hogy ezeknek az embereknek egész útjuk során a legféltettebb kincsük a telefonjuk és a külső akkumlátorok, amivel tölteni tudják. Felbecsülhetetlen információt tudnak rajta keresztül beszerezni, ami több napos felesleges utazástól és kiadástól kímélheti meg őket. A low budget utazóknak mindenképp fontosak ezek a tippek.
hvg.hu: Kik a kishalak, kik vannak legalul?
R. S.: Ebben a szolgáltatásban szinte bárki részt vehet. Nyugat-Macedóniában van egy áthatolhatatlan erdő, ahol muszáj segítséget kérni, itt például nagyon aktívak a helyiek. Máshol pedig éppen olyanok fognak segíteni az érkezőknek, akik ugyan irakiak, szírek, de már egy ideje ott vannak, ismerik a környéket és ismerik azokat is, akik segítséget kérnek/vesznek.
W. K.: Vegyük figyelembe azt is, hogy ennek az egész hálózatnak rengeteg apró részlete van, olyanok is, amik nem is feltétlenül illegálisak. Egy szomáliai fickó stoppol az út szélén, felveszed és elviszed A-ból B-be 20 euróért, lehetőleg a határ közelébe (semiképp sem át a határon), de ha ugyanezt a kérést taxisofőrként kapod meg, akkor bűncselekményt követsz el? Vagy eladsz egy SIM-kártyát egy láthatóan messziről érkezett figurának, aki vélhetően a határon akar átjutni. Ezzel bűnrészes lettél egy határsértésben? Csak arra próbálok rávilágítani, hogy rengeteg ilyen apró részesemény tartozik inkább a szürkezónába, mint az egyértelműen illegális tevékenységekhez.
Sokszor nem is egy jól megszervezett gépezetről beszélünk, csak emberekről, akik a migránsok útjának bizonyos epizódjaiban vesznek részt és se az előttük, se az utánuk következő láncszemhez nincs közük. Általában ott kezd nagyon szervezett lenni az egész, ahol nehéz átkelni, vagy ahol nagyobb csoportok kelnek át, egyértelműen ebben is van a legtöbb pénz.
hvg.hu: Kik az “urai” ezeknek a gócpontoknak? Kik szedik a legtöbb sápot?
W. K.: A macedón-görög határon elég sok az afgán, vagy pakisztáni, akik nem tudtak átjutni, vagy csak úgy döntöttek, ott maradnak és keresnek egy rakás pénzt azzal, hogy bekapcsolódnak az embercsempészetbe. Ez viszont kizárólag akkor lehetséges, ha jó kapcsolatot ápolnak a helyiekkel, ellenkező esetben már rég rájuk szálltak volna a helyi hatóságok. Ezek az emberek tehát általában egy olyan etnikumból származnak, akik nagyobb számban veszik igénybe ezt az útvonalat, vagy egyszerűen jól ismerik a környéket és jó kapcsolataik vannak a helyi hatóságokkal, vagy akár politikusokkal is.
hvg.hu: A hagyományos embercsempész bandák, az albánok, vagy akár az útba eső országok saját szervezett bűnözői háttérbe szorultak?
W. K.: Még egyszer hangsúlyozom, itt nincsenek nagy monolit tömbökből álló szervezetek, mint például a drogcsempészetnél. Ettől függetlenül ugyanúgy vannak szerb, vagy magyar embercsempészek is. Leginkább a logisztikában működnek közre, például ők vezetik a furgonokat. Az albánok pedig az Albánián keresztül haladó útvonalat biztosítják. Ugyanakkor ez egy teljesen nemzetközi tevékenység, számtalan nemzet képviselteti magát. A drognál más a helyzet, nem nagyon van afgán, aki a nyugat-balkáni útvonalon heroint csempészne, ez már a helyiek dolga, ő a kezdeteknél van ott, amikor leszüretelik a mákot és becsomagolják a terméket. Itt pont az ellenkezője igaz: pakisztániak, afgánok, marokkóiak viszik az üzlet jó részét Európa szívében, természetesen helyiekkel együttműködve.
R. S.: Igen, Észak-Macedóniában például rengeteg görög és macedón rendszámtáblás autó végzi a szállítást, amit sok esetben bérelnek. Ez a helyiek közreműködése nélkül lehetetlen volna. Ez az autóbérléstől egészen a helyi önkormányzatok tisztviselőinek aktív segítségéig terjedhet.
Fontos megjegyezni, hogy onnantól kezdve, hogy ezek az emberek bejutottak a Nyugat-Balkánra, egészen az Unió határig nagyjából szabadon mozognak. A Frontexnek és a többi határvédelmi szervezetnek a balkáni útvonal elején és végén van csak dolga velük. Az ott élők is tudják, hogy a migránsok nem fognak ott maradni, mindenki tovább akar állni. A cél az Európai Unió határainak átlépése, minél gyorsabban.
hvg.hu: A kutatásukban az egész nyugat-balkáni útvonallal foglalkoztak, melynek a vége a szerb-magyar határ. Miben tűnik ki ez a szakasz? Nevezhető például a legdrágábbnak, vagy a legveszélyesebbnek?
W. K.: 2015-ben egyértelmű volt: irány észak. Észak-Macedónia, Szerbia, az újvidéki autópálya, Szabadka és már az EU-ban vagy. A magyar határkerítés megépülése után az emberek elkezdtek inkább észak-kelet felé orientálódni: Albánia, Koszovó, Montenegró, Bosznia-Hercegovina. 2017-ben azonban már szinte senki nem ment Bosznián keresztül, mindenki visszatért a szerb-magyar határhoz, főleg miután a horvátok is elkezdték aktívan visszanyomni az érkezőket. Ezek az akadályok, tehát ideig-óráig elterelhetik az útvonalat, de ettől még azok nem fognak véglegesen megváltozni. Ettől függetlenül ma már egyáltalán nem olyan vonzó átutazási pont Magyarország, éppen a határkerítés miatt, viszont éppen ezért talán itt a legaktívabbak a szervezett bűnözői csoportok.
hvg.hu: Itt állunk egy útvonal közepén és nyilván rengeteg embert érdekel, hogy ez a migráció megállítható, vagy legalább lassítható-e, vagy egyszerűen egy jelenség, amivel együtt kell élnünk?
W. K.: De hát együtt élünk vele, amióta az ember két lábra állt! Fontos lenne persze most különbséget tennünk menekültek és migránsok között. Több mint 75 millió olyan ember él ma a Földön, akinek el kellett hagynia az otthonát üldöztetés, háború, éhínség miatt. Nekik járnak meghatározott jogok és védelem a genfi egyezményekben foglaltaknak megfelelően. 8 milliárd ember él a Földön. Nehezen érthető, hogy nem jut menedék legalább 75 millió menekülőnek.
Aztán ott van további 250-300 millió ember, akik el akarják hagyni az otthonukat az előbbitől eltérő okokból, de nem ritkán ők is nyomorúságos körülmények közül, utolsó elkeseredésükben indulnak el. A megoldás szempontjából létfontosságú az a megközelítés is, hogy az anyaországban kell megoldani a problémákat, vagy mondjuk lehetőséget teremteni a szezonális munkára utazó vendégmunkások számára.
Az útvonalon vannak olyan országok, melyek tartanak az idegen kultúráktól, féltik a sajátjukat és sokkal drasztikusabb intézkedéseket fognak bevezetni a határaik védelmére, mint máshol.
Ha azonban ránézünk az európai korfákra és a munkaerőpiacra, egyértelmű, hogy bizonyos fokig szükségünk van a migrációra. Egyáltalán nem így, hanem egy ellenőrzött formában persze.
Ne felejtsük ki azt sem, hogy miért Európa problémája ez az egész? Hol a nemzetközi szolidaritás? Miért csak ide, Nyugat-Európába jönnek? Erre nemzetközi megoldás kell, ami a kanyarban sincs egyelőre.
hvg.hu: De hát éppen ez az általános kérdés itthon is. Miért nem állnak meg az első biztonságos országban?
R. S.: Az alapproblémám ezzel az egésszel, hogy nincs probléma. Az emberek mozognak. Ennyi. Joguk van hozzá. A probléma ott kezdődik, mikor erre nincs megfelelő infrastruktúra, amely segítségével intézményesen, szabályosan tehetik ezt meg. A múltkor egy kolléga említette, hogy a legtöbb menekült Európán belül Lengyelországban él, az ukrán-orosz háború miatt. Mivel azonban az ukránok és a lengyelek többé-kevésbé megértik egymás nyelvét és a kulturálisan sem óriási közöttük a távolság, ezért erről nem beszél senki, mintha a legtermészetesebb dolog lenne. Onnantól, hogy a menekülők a Közel-Keletről, vagy Afrikából érkeznek, teljesen megfordul a helyzet. Az első biztonságos állam, a dublini egyezmény filozófiája idejétmúlt, nem egy ilyen felfokozott krízis-állapotra találták ki.
W. K.: De tessék, számoljunk egy kicsit. Hol élnek a legnagyobb menekült-populációk? 3,5 millió szír menekült él Törökországban, 830 ezer Libanonban, ez az ottani népesség létszámának közel fele. 675 ezren vannak Jordániában. A jordániai Zaatari-menekülttáborban, még egyszer, egyetlen menekülttáborban 120 ezer ember él! Úgy tippelem ez a szám magasabb, mint az összes menekülté Magyarországon. (A menekült, oltalmazotti és befogadott státuszt kapók száma mindhárom halmazt egybevéve is alig több mint 10 ezer az elmúlt 20 évben - a szerk.). Vagy nézzünk el Afrikába. Kenyában vannak olyan menekülttáborok, ahol már a második-harmadik generációs szomáliaiak nőnek fel. Egy táborban! El tudja képzelni, milyen lenne, ha az unokáit is egy menekülttáborban nevelné?
Szóval persze, mi azt látjuk itt Európában, hogy irakiak, szírek és afgánok jönnek hozzánk félkontinensnyi távolságból, de az igazság az, hogy a menekülők túlnyomó többsége megáll az első biztonságos országban. Nem akarnak átkelni a fél világon, rengeteg veszélynek kitéve magukat és szeretteiket, hogy aztán rasszisták verjék össze őket, valami Isten háta mögötti mezőn, egy számukra ismeretlen országban. Nem, az első biztonságos helyre szeretnének eljutni, lehetőleg a közelben, hogy minél hamarabb hazatérhessenek.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
