Pénteken elstartolt az Orbán-kormány tizenkettedik nemzeti konzultációja, amelyben ezúttal az orosz agresszióra adott uniós szankciókról „kérik ki a lakosság véleményét”. Ezúttal hét kérdés érkezik a postaládákba (és az e-mail-fiókokba), melyek alatt nemcsak beikszelendő válaszkockák, hanem rövid magyarázószövegek is találhatóak, összefoglalva a kormányzati álláspontot a témában. Bár a kérdőív legalább köszönőviszonyban van a valósággal – nem úgy, mint például a 2017-es, nem létező Soros-tervről szóló konzultáció –, a kérdések súlyos ferdítéseket tartalmaznak:

• a gázszállításokra, a nukleáris fűtőelemekre és a paksi beruházásra vonatkozó szankciókról még javaslat sem létezik bizottsági szinten, a kérdésben kritizált Európai Parlamentnek pedig nincs szerepe a szankciókban;
• az élelmiszerárakról szóló kérdés értelmetlen, mert nincs érvényben élelmiszeripari és mezőgazdasági szankció a háború miatt;
• bár van róluk kérdés, az orosz turistákat sem szankcionálták, csak nehezebb vízumot szerezniük;
• az orosz energiafüggőség csökkentéséről pedig megállapodtak a tagállami vezetők, köztük Orbán Viktor is (és nem az Európai Bizottság, az csak javaslatokat tesz), azóta mégis két új szerződést kötött Magyarország.

Álhírekről, nem létező szankciókról konzultál a kormány

Miután Magyarország megszavazta az összes Oroszországgal szembeni szankciós csomagot, most megtámadja azokat. Még az olyan intézkedéseket is, amelyek nem is léteznek. Az EUrologus gyorselemzése a nemzeti konzultációról.

A konzultációval kapcsolatban arról is hosszan értekeztünk, miért felesleges, mi több, antidemokratikus az az intézmény, amelyet előszeretettel lobogtat a kormány közvetlen felhatalmazásként. Miután a kérdések az uniós szankciók ellen irányulnak, azokat Brüsszelben szeretné felmutatni a kormány, ám ott tisztában vannak már a konzultáció súlyával, illetve azzal a ténnyel, hogy ezt a magyar kormány magának és a saját kommunikációjának csinálja. A kérdőívre nem lehet demokratikus felhatalmazásként tekinteni, lévén a kérdések nincsenek függetlenül elbírálva, számlálásuk nincs felügyelve, nincs jogi kötőereje, nem tölti ki a választópolgárok negyede sem és a legkevésbé sem reprezentatív.

Nagy Iván László: Legyen Ön is putyinista!

Elrajtolt a tizenegyedik nemzeti konzultációnak keresztelt előadás, amelyben a kormány gálánsan megadja a lehetőséget hű választóinak, hogy megsimogassák a buksiját. Haszna sosem volt, mert akármit pakol Orbán a hátizsákjába, Brüsszelben pontosan tudják, hogy népfelhatalmazás címszó alatt autoriter rendszere lenyomatát viszi magával.

Van azonban egy harmadik tulajdonsága is a mostani nemzeti konzultációnak, amelyben inkább árt, mintsem használ a választópolgároknak:

szerencsés esetben is legalább tízmilliárd adófizetői forintba kerül.

Azt legalábbis biztosan tudjuk: 7,8 milliárd forintot költ el a Rogán Antal vezette Nemzeti Kommunikációs Hivatal egy új, kormányzati kampányra. Ennek kedvezményezettjei a milliárdos éves profitokat húzó, egyaránt a NER-közeli Balásy Gyulához köthető New Land Media és Lounge Design, és ugyan konkrétan nem szerepel a Miniszterelnöki Kabinetiroda dokumentumaiban, mire megy, abból, hogy az Európa jövőjét és a magyar állampolgárok életét „kiemelten érintő” döntésekről szerződtek, majd megjelentek az utcán a szankciókat „ízlésesen” bombákkal illusztráló plakátok, kikövetkeztethető, hogy a konzultáció népszerűsítése kerül ennyibe. Ezt támasztja alá az is, hogy az előző években nagyságrendileg hasonló, 5 és 9 milliárd forint közötti összeget szórtak ki reklámra a kérdőív apropóján.

A konzultáció tízmilliárdos összköltsége relatíve konzervatív becslés: a nyomtatási, terjesztési, begyűjtési és értékelési kiadások már 2018-ban alulról súrolták a 2,2 milliárdot. Azóta négy év telt el: az általános inflációs adat akkor 3,1 százalékos volt, most 20,1 százalékos. A drágulás súlyosan érintette a terjesztéshez szükséges energia- és üzemanyagköltségeket, a vegyianyagok, így a nyomdafesték árát és a papír (és az ahhoz szükséges fa) is jóval többe kerül, így a valós költség jóval magasabb lehet. Erről utólag, közérdekű adatigénylésből, vagy esetleg egy Gulyás Gergely-i elszólásból tudhatunk meg többet.

Az általános válságot jócskán megérezve, mégis abba még mindig csak befelé haladva megnéztük: ugyanezt az alsó hangon tízmilliárdos összeget mi másra fordíthatta volna a kormány a közjó érdekében (és ezáltal egyébként szintén saját hatalma bebetonozására).

Égető kérdések

A közélet – legalábbis a független forrásokból tájékozódó közélet – legégetőbb kérdése a pedagógusok helyzete: bár a tanárok, a diákok és a szülők korántsem csak előbbiek béremeléséért vannak az utcán, a kormány elégedetten hátradőlt azzal, hogy hároméves béremelési tervet jelentett be – igaz, mindezt azoktól az uniós forrásoktól tette függővé, amelyet pont a kormány miatt nem kapta meg eddig az ország.

A tanártüntetésekkel párhuzamosan a budapesti kukások is béremelésért sztrájkoltak: a munkabeszüntetés a Fővároson csattant, jóllehet, a pénz, amit követeltek, az állami kukaholdingnál volt keresendő (egyébként pont tízmilliárdos csekket írt ki a Főváros nekik). A kukásokkal egyszeri, bruttó 200 ezer forintos rezsitámogatási juttatással, valamint 120 ezer forint karácsonyi jutalommal tudtak megállapodni.

Ugyanezen az elven a nemzeti konzultációra küldött tízmilliárd forint az ország legfrissebb KSH-adatok szerint 147 814 pedagógusának

fejenként 68 ezer forint nettó juttatást jelenthetne, azonnal.

Ez a téli három hónapra több mint havi 22 ezer forint rezsitámogatás lenne, de a teljes, október és március közötti fűtési időszakban is 11 ezer forinttal járulna hozzá a számlák kifizetéséhez.

Túry Gergely

Az iskolákat egyébként nemcsak a tanárhiány veszélye fenyegeti: a fűtési időszakban a bölcsődék, az óvodák és az általános iskolák kivételével (ahol 20 fok lesz), minden más iskolában 18 fokban tanulhatnak a diákok. Az Oktatási Hivatal weboldal keresője alapján Magyarországon jelenleg 5630 köznevelési intézmény működik, bölcsődétől gimnáziumig. Ha közöttük egyenlően osztjuk el a tízmilliárdos konzultációs költséget,

minden intézménynek 1,8 millió forint járna.

Mindez azelőtt, hogy arányosítottuk volna a számokat, tehát egy kisvárosi óvoda és egy nagyvárosi nyolcosztályos gimnázium egyenlően részesül. Arányosítva ennél sokkal használhatóbb összegek jönnének ki, ami ha a rezsiköltségeket nem is fedezné, a tisztességes ellátáshoz (kréta, szappan, WC-papír, stb.) jelentősen hozzájárulna.

Ez az arány háztartásokra leosztva nem szúr ennyire szemet (ha a KSH szerinti legfrissebb, 4 126 849-es számmal számolunk), mert tízmilliárdból minden otthonra „csak” 2400 forint közvetlen támogatás jutna, más, személyre lebontott statisztikákban viszont már jól mutatna a konzultációra kiszórt pénz. Ha maradunk a rezsinél: tízmilliárd forintból

• lakossági piaci áron 13,4 millió köbméter gáz és 142,6 millió kilowattóra áram,
• rezsicsökkentett áron, havi limit alatt pedig 98 millió köbméter gáz, illetve 277 millió kilowattóra áram jönne ki.

Ez pedig a kormányzati, havi 144 köbméterben, illetve 210 kilowattórában meghúzott átlaggal számolva

• 93 055 háztartás egyhavi gázszámlája és 679 047 háztartás egyhavi áramszámlája lakossági piaci áron. A téli hónapokra levetítve (december-február) 31 ezer, illetve 226 ezer család gáz-, illetve áramszámlája.
• 680 055 háztartás egyhavi gázszámlája és 1 319 047 háztartás egyhavi áramszámlája rezsicsökkentett áron. A téli hónapokra levetítve (december-február) 227 ezer, illetve 440 ezer család gáz-, illetve áramszámlája.
  

  Fazekas István

A számokkal kapcsolatban azt érdemes hozzáfűzni: Magyarországon a legalacsonyabb jövedelmi tizedbe 330 ezer háztartás tartozik, összesen 961 ezer ember. A tízmilliárdos összegből tehát ennek a rétegnek gyakorlatilag teljes mértékben tudná állni a téli gáz- vagy villanyszámláit az állam (feltéve, hogy legfeljebb az átlagfogyasztást érik el), de legalábbis drámai mértékű segítséget nyújthatna nekik.

Hatósági áras tűzifára lebontva a tízmilliárdot, 333 333 köbméter keménylombos, illetve 526 315 köbméter lágylombos vagy fenyő tüzelő jönne ki. Ha azt vesszük, hogy háztartásonként 10 köbméter vásárolható, ez kerekítve 33 ezer, illetve 53 ezer háztartást láthatna el.

Ugyanebből az összegből a háztartásokat máshogy is lehetne támogatni: tízmilliárd forint megfelel például

• 1 millió 50 ezer havi felnőtt BKK-bérlet árának,
• ha bevezette volna a kormány német mintára a 9 eurós, minden helyi és helyközi közlekedésre érvényes tömegközlekedési bérletet, abból a cikk írásakor 413-as árfolyammal számolva 2,7 millió havibérletnek,
• 20,8 millió liter árstoppolt üzemanyagnak, amelyből minden magyarországi személygépkocsiba jutott volna 5,2 liter,
• szeptemberi átlagárakat nézve pedig 36,2 ezer tonna csirke far-hátnak, 7,2 ezer tonna sertéscombnak, 6,5 ezer tonna csirkemellnek, 63,5 ezer tonna lisztnek, 40,8 ezer tonna cukornak, 16,5 millió liter étolajnak és 44,4 millió liter tejnek – természetesen árstoppolva.

De ugyanez az összeg több mint 3 évre fedezte volna az évi 3 milliárdos elektromos autóvásárlást támogató állami keretet, 4000 nagycsaládos vehetett volna 2,5 millió forinttal olcsóbban kocsit belőle, de több ezer családra kiterjeszthetnék a napelempályázatot is.

Túry Gergely

Ha pedig tényleges népfelhatalmazásról szólna a nemzeti konzultáció, és nem szimpla rogáni propagandáról, a pénzen nem múlna: a legutóbbi önálló (nem országgyűlési választásokkal egybegyúrt) népszavazás, a 2016-os menekültkvóta-referendum 4,9 milliárd forintba került, ami – akárhogy is számolunk az inflációval – kényelmesen beleférne most is a keretbe.