Miniszter úr, az imént még együtt hallgattuk önt és Böjte Csabát közös könyvük bemutatóján: nehéz ennyi emelkedett gondolat után „visszatérni a földre”, de muszáj – nem vicc, tényleg ezzel a „kérdéssel” indul a két éve erősen kormánybaráttá formált Index szerdán publikált Csák János interjúja.

Valószínűleg Csák is érezte, hogy kemény kérdésre kemény válasz dukál, így visszaszúrta: „térjünk vissza”.

De aztán sorra kapta a kőkemény kérdéseket a lap főszerkesztőjétől és újságírójától: „nem lehet nem azzal kezdeni egy beszélgetést ma egy hazai politikussal, mint ami az utcán történik: lassan minden reggel élőlánccal indítják a napot a tanárok, szülők, diákok. Igaz, hogy a közoktatás nem a Kulturális és Innovációs Minisztérium (KIM) alá tartozik, de szülőként, nagyszülőként mindannyian érintettek vagyunk. Ön hogyan éli ezt meg?”.

Jogaikat követelő tanárok

Kövesse a cikksorozatot a hvg.hu-n!

Erre Csák: „a kormány működése nagyon kollegiális minden kérdésben. A tárcavezető ismerteti a helyzetet, de mindenki beleszólhat, és arra törekszünk, hogy beavassuk egymást az egyes területek problémáiba. Hosszú és mély beszélgetések folynak az oktatásügyről is. Pintér Sándor miniszter úr, mint mindennel, amihez hozzákezd, módszeresen és alaposan foglalkozik ezzel a kérdéssel is, és mivel ő az oktatásügybe kívülről érkezett, nem lehet elfogultsággal vádolni. A tényeket nézi”.

A miniszter – annak ellenére, hogy valóban nem hozzá tartozik az oktatáspolitika, hosszan beszél a rendkívül kemény kérdésekre adott válaszaiban az oktatás helyzetéről. Természetesen odaszúrt egyik válaszában a Nyugatnak is: azt mondta, „minden nyugat-európai országban probléma van a tanárok számával és minőségével”. Ennek szerinte két oka van: a tanári munka stressze, a másik pedig a világban tapasztalható tudásrobbanás, valamint az ebből fakadó értelmezési vita, hogy mit is kellene tanulnia a gyerekeknek. Arról viszont egy szót nem szól – és az Indexesek sem kérdeztek rá vissza – hogy mi a kormány víziója, már ha van egyáltalán ilyen az oktatás jövőjéről.

Azonban Csák optimista: szerinte „már csak néhány hetet kell várni” arra, hogy a kormányzat megállapodjon az EU-val, és akkor jöhet a pedagógusok béremelése is. „A tüntetők pedig, gyakran baloldali politikusok nyomása alatt, azt mondják, hogy ezt nem hiszik el. Ha egymás jóhiszeműségét megkérdőjelezzük, abból racionális, akár éles vita helyett nehezen orvosolható konfliktusok alakulnak ki” – vette elő a miniszter a kormány által hetek óta sulykolt tételt is, miszerint a tüntetéseket a baloldal szervezi.

Beszélt a tanárok kirúgásáról is: azt mondta, csak öt tanárt mentettek fel, majd előhozta a Gulyás Gergely által a kormányinfókon unásig hangoztatott mondatokat is: „ha valaki nem megy be a munkahelyére, egy gyárba, laborba vagy minisztériumba, akkor először szól a főnöke, aztán ad egy írásbeli jelzést, fölhívja a figyelmet a törvényi helyre, de ha az illető ezt többedszer és módszeresen figyelmen kívül hagyja...”. Csák úgy látszik, az indexesekkel együtt feledkezett meg a tanároknak kiküldött felszólító levelekről, megfélemlítésről és a beszámolók szerint mindenhol tapasztalható tankerületi nyomásról.

"Ennek a hatalomnak a természetrajzához tartozik a megfélemlítés és a retorzió"

A tanár-diák tüntetéseken összegyűlt tömeg egyelőre nem akar kormányt váltani, de a hatalom célja, hogy idáig ne is jussanak el. Egy, a mostanihoz hasonló tiltakozáshullámra a kormányzat háromféle válaszreakciót adhat. És már látszik, melyiket választotta az Orbán-kabinet: a megtorlást. Ennek érdekében pedig bevetik a "rendember" Pintér Sándort, valamint a megfélemlítés széles eszköztárát is.

Fontos kérdése a tanárhiánynak a pedagógusképzés forradalmasítása is, ez pedig már Csák területe: mint mondta, most is azon dolgoznak, hogy „ösztöndíjakat indítsunk olyan tanároknak, akiknek jó a teljesítményük – az alapján, hogy a diákjaik milyen előrehaladást érnek el”. Az ösztöndíjrendszerről – amiről részleteket alig volt hajlandó elárulni, igaz, erre vonatkozó kérdés hiányában nehéz is – bővebbet nem mondott, csak annyit, hogy reméli, már a jövő év első felében életbe tudják léptetni.

Csák azt is hangoztatta, hogy nem kényszerítik modellváltásra az egyetemeket. Nem alapítványi egyetem egyelőre sem a BME, sem az ELTE, a miniszter szerint pedig ők következetesen járnak el: „mindegyik egyetemnek van szenátusa, rektora, konzisztóriuma, gondolják végig, hogy merre akarnak menni, milyen intézményi formában kívánnak működni. (…) Senkit nem akarunk belekényszeríteni a váltásba, és senkinek nem akarjuk azt mondani, hogy ne is gondolkodjon rajta. Valójában ez jelenti az egyetemi autonómia tiszteletben tartását”.

Ez azonban picit másképp volt két éve, a Színház- és Filmművészeti Egyetem modellváltásánál. Itt valószínűleg az indexesek is érezték, hogy kilóg a lóláb, így rákérdeztek a helyzetre, hangsúlyozva, hogy Csáknak – lévén még nem volt miniszter – nem volt szerepe a botrányban. „Az SZFE-vel kapcsolatban ugyanazt tudom mondani, mint a közoktatásról: az élet kompromisszumokból áll. Ha egy-egy intézményt elfoglal egy pillanatnyilag önmagát erősnek vélő álláspont, irányzat vagy kör, és az rövidlátó módon kiszorítja a más megközelítéseket, akkor az előbb-utóbb problémához vezet” – mondta Csák.

A miniszter beszélt a kínai Fudan Egyetemről is, aminek szerinte azért fontos Magyarországra érkeznie, mert „nagyon fontos, hogy ugyanolyan pontosan értsük a keletet, mint a nyugatot”.

Természetesen az év végén kifutó családtámogatások mellett sem lehetett elmenni szó nélkül: Csák azt mondta, olyan környezetet szeretnének elérni, „hogy az első kívánt gyerek minél előbb megszülessen”. Emellett azt mondta, gondolkodnak a jelenleg érvényben lévő családtámogatási rendszer bővítésén.