Nem szokása, de a kampányhajrában egy héten belül két interjút is adott Orbán Viktor, igaz, ezek közül csupán a Blikknél találkozott kritikus kérdésekkel, Bohár Dánieltől, a Megafon/Patrióta influenszerétől ezek nem is voltak elvárhatóak. A miniszterelnökkel vasárnap publikált beszélgetésben Orbán láthatóan jobban is érezte magát, mint a Blikk stúdiójában, lazábban, oldottabban vázolt fel egy csúsztatásoktól hemzsegő, rettegésre alapozott világképet.

Bohár a beszélgetést azzal indította, hogy Robert Ficóról kérdezte a miniszterelnököt, arra volt kíváncsi, mire gondolt Orbán először, amikor meghallotta, hogy a szlovák miniszterelnökre rálőttek kihelyezett kormányülése után. „Hát, hogy meghalt-e, vagy sem. Mert ugye, a magyar nyelv az jó, de a fordításokon mindig baj van. Tehát rálőttek, meglőtték, lelőtték… Mást jelent” – magyarázta Orbán. Majd arról kezdett beszélni, hogy „a második az volt, hogy jó nagy bajban vagyok, mert most akkor Brüsszelben a következő alkalmakkor egyedül maradok. A háborúról, meg még néhány egyébként fontos kérdésről van szó, mert a szlovák miniszterelnök nem csak egyet szokott velünk érteni, hanem ezt képviselni is szokta.”

Utóbbi azonban nem egészen igaz. Fico háborús véleménye Orbánéval jelentős átfedésben van, miután Oroszország lerohanta Ukrajnát, ellenezte utóbbi megsegítését, „azonnali tűzszünetről” beszélt, amely lényegében Ukrajna kapitulációját jelentette volna. Sőt, beszélt arról is, hogy Ukrajnát „náci rezsim” irányítja, majd azt is mondta, naivitás arról gondolkodni, hogy Oroszország valaha is kivonulna a megszállt ukrán területekről. Azonban hiába a magyar miniszterelnök által emlegetett „barátinak nevezhető” viszony, az első alkalommal mégis úgy alakult, hogy Fico Orbánnal szemben foglalt állást. A 2023 decemberi uniós csúcson Orbán nem vétózta ugyan meg azt, hogy Ukrajna elindulhasson az Európai Unió felé, azonban kisétált a teremből, amikor a szavazás zajlott. Fico részvételével, aki vele szemben viszont megszavazta ezt.

Fico merénylőjéről a kormányzati kommunikáció napokon keresztül állította, hogy baloldali, háborúpárti. Elemzéseinket a témában itt és itt tudja elolvasni. Orbán korábban maga is baloldalizta a Ficóra lövő Juraj Cintulát, Bohárnál azonban idáig már nem ment, sőt egyáltalán nem is beszélt a fentieken kívül magáról a merényletről. Arról azonban beszélt, hogy fokozott biztonsági szabályokat vezettek be nála, amelyeket utál, és valahogyan megpróbál kibújni alóluk.

A beszélgetésben, amelynek irányítását Bohár gyakorlatilag az első perctől átengedte Orbánnak, ezután szinte végig az ukrajnai háborúról volt szó. Így jutott el viszonylag rövid idő alatt odáig a miniszterelnök, hogy szóba kerüljön egy esetleges NATO-misszió lehetősége Ukrajnában. „Ettől feláll a szőr az ember hátán” –  állapította meg Orbán, miután perceken keresztül úgy beszélt erről a „misszióról”, mintha az azt takarná, hogy a NATO csapatokat küld Ukrajnába. Erről ugyan Emmanuel Macron francia elnök konkrétan beszélt is, szavait negatív visszhang és kisebb diplomáciai konfliktus követte Németországgal és az Egyesült Államokkal, vagyis

nem lehet arról beszélni, hogy a NATO-tagállamok között konszenzus lenne egy ilyen művelet szükségességéről, nemhogy annak mielőbbi elkezdéséről.

Orbán a kommunikációjában folyamatosan játszik azzal, hogy olyan kijelentéseket tesz, melyeknek ugyan van némi valóságalapjuk, ezt az alapot kiforgatva ő megtévesztő következtetést von le belőlük. Ilyen az ukrajnai NATO-misszió, mely egyébként valóban készül, de nem fegyveres beavatkozás szintjén. Kiemelve, hogy még semmi nem dőlt el, legutóbb a német Bild írt arról, hogy szó van róla, hogy a NATO katonái képezzenek ki ukrán katonákat, segítsenek a fegyverszállítás koordinálásában, valamint arról is, hogy a NATO védje az ukrán légteret. Ezen lépések közül csupán a legutolsó jelentené azt, hogy a NATO valóban beavatkozik az ukrajnai háborúba.

„Valahogy az ezzel kapcsolatos rezisztencia a nyugatiak fejében kevésbé erős, mint a miénkben – fejtegette a miniszterelnök – nem tudom miért, ha sokat gondolkodom ezen, talán azért, mert ők szoktak is nyerni ilyen háborúkat. Ők a győztes oldalon voltak, van, aki két világháborúban is.” Ebben ugyan van igaza, azonban a kormányzati kommunikáció a világháborús uszítás egyik fő bűnbakjának azt a Németországot tette meg, amely mindkét világháborúból a vesztes oldalon jött ki. Németországnál például azt is „drámai világháborús lépésként” értékelte az Origo, hogy hadiipari együttműködésüket fokoznák Ausztráliával.

„Nem zárható ki, hogy ha a dolgok rosszra fordulnak, és nem tudjuk megfékezni a Brüsszelben kialakult háborús pszichózist, nem tudjuk kiragadni az európai politikát ebből a háborús örvényből, akkor lehet, hogy úgy írják meg ezeknek az éveknek is a történetét, mint egy nagy európai világháború első egy-két évének epizódjait” – mondta Orbán. Attól eltekintve, hogy a miniszterelnök brüsszeli háborús pszichózisról és „európai világháborúról” beszél, azt jelenleg valóban nem lehet kizárni, hogy az ukrajnai háború eszkalálódni fog.

„Iszonyatos veszteségeket szenvedünk el már most. Éppen az emberek nem tudják, de már ők is fizetnek a háborúért, mert ha bemegy az ember a boltba és megnézi az árakat, akkor látja, hogy ezek furcsa árak. Békeidőben nem ilyen árak szoktak lenni. Itt valami történt, és ez a valami a háború.” Ehhez csak annyit tennénk hozzá, hogy a háború persze dob az árakon, de ugyanúgy dob rajtuk az utóbbi évek gazdaságpolitikája, ahogy a 2022-es választások előtti, ezermilliárdos osztogatásból kinövő Európa-bajnok infláció is.

2022 novemberében a magyar infláció 23,1 százaléknál tartott, ezzel pedig megelőzte nemcsak a régiós, hanem a korábbi bajnok balti országokat. Mindezt úgy, hogy akkor még lassulásról szó sem volt, az csupán egy évvel később, 2023 végén kezdődött, amikor 10 százalék alá szorították vissza. Mindezt azonban úgy, hogy miközben éves szinten 17 százalék volt még mindig a drágulás, a bérek csupán 11 százalékkal nőttek, ez pedig 6,5 százalékos reálbércsökkenéssel járt. A régiós országokban 2022-ről 2023-ra az Eurostat adatai szerint alacsonyabb mértékben szorították vissza az inflációt (Ausztria 8,6 százalékról 7,7-re, Csehországban 14,8-ról 12-re, Szlovákiában 12,1-ről 11-re, Szlovéniában 9,3-ról 7,2-re, Romániában 12-ről 9,7-re, Horvátországban pedig 10,7-ről 8,4-re), azonban alapból jóval alacsonyabb szintről kellett kezdeniük a leszorítást. Az Európai Bizottság 2024 tavaszi előrejelzése szerint a magyar gazdasági kilátások bizonytalanok. Magyarországon ugyan az utóbbi évek rohanása után sikerült mérsékelni az inflációt, az májusban ismét nőni kezdett.

„Azt kell mondani, mi politikusok kudarcot vallottunk, hiszen a diplomaták kiadták a kezükből az események irányítását. Nem a katonáknak kellene eldönteni a jövőt, hanem a választott vezetőknek, diplomatáknak” – mondta Orbán. Valójában azonban szó sincs arról, hogy katonák döntenének, hiszen a NATO vezető tagállamainak élén demokratikusan választott vezetők vannak, a döntéseket nekik, illetve a tagállami törvényhozásoknak kell jóváhagyniuk. Azt pedig az oroszokon is csak bajosan lehet számon kérni, hogy a katonák irányítanának. Vlagyimir Putyin bár nem diplomata, katonának sem lehet nevezni.

„Amitől azonban herót… Vagy nem tudom, hogy kell ezt mondani, kiveri a víz az embert, herótot kap, az az, amikor azt mondja ez a Weber nevű gyer… Derék, néppárti politikus, hogy akkor európai sorozás kell. Ja, hogy majd te barátom Németországból, vagy Brüsszelből megmondod a magyar családoknak, hogy akkor a fiaikat adják be valami kötelező sorozásos európai hadseregbe, és majd ti megmondjátok, hogy hova kell menni!” Gulyás Gergely a legutóbbi kormányinfón ugyanilyen megszólalást tulajdonított Manfred Webernek, vagyis a kormányzati kommunikációért felelős agytröszt feltehetően ezt a kijelentést már a múlt héten megalkotta. A gond csak az, hogy Weber valójában nem mondott olyat, mint amit Orbán Viktor és a Miniszterelnökséget vezető miniszter neki tulajdonít.

Ahogy azt a Lakmusz korábban már megírta, Weber egy tévés vitán beszélt arról május elején, hogy az „európai védelmi struktúrák” erősítésére van szükség. „A hadkötelezettség egy köztes lépés, én az általános sorkatonai szolgálat mellett vagyok” – jelentette ki az Európai Néppárt politikusa. Az ő elképzelése az volt, hogy a fiatalok választhatnának a katonai és a közösségi (polgári) szolgálat között. Az egész Európai Unióra kiterjedő sorkatonaság intézményéről azonban Manfred Weber egy szót sem szólt, mitöbb, kizárólag a német hadseregről beszélt. A portál kérdésére az EPP ezt írásba is adta: „Manfred Weber soha nem támogatta az egész EU-ra kiterjedő kötelező katonai szolgálatot. Következésképpen soha nem is hozta szóba ezt az elképzelést, sem nyilvánosan, sem belső fórumokon”. A Lakmusz erről szóló cikke május 24-én jelent meg, Orbán Viktorhoz feltehetően nem jutott el.  

Orbán aztán a felpörgő fegyveriparról beszélve kezdte felvázolni egy összehangoltan működő ellenséges hálózat képét, miközben a háború kirobbanása nyomán kialakuló nyugati fegyverkezés Magyarország lelkes részvételével zajlik.

A háborúpárti erők sikeréhez szerinte négy dolog kell. „Először kell a fegyver, annak gyártásában, hogy meghitelezik. Aztán kell ember, aki hajlandó harcolni, ezek most a szegény ukránok. Aztán kell olyan kormány, amelyik mindezt akarja, illetve olyan kormányok. Ezeket lehetőleg meg kell venni, mint ahogy Magyarországon is a baloldalt megveszik.” Majd eljutott odáig, hogy a médiát is meg kell venni, „korrupt média kell, amelyet vagy ők tartanak kézben, vagy ők hoztak létre, amely háborúpárti hangulatot csinál”.

Végül mindezt szembeállította a hazai helyzettel. „Ez egy kávéházi ország. Itt amikor baj van és nem kéne, hát akkor is mindenki beszél.” Orbán ezzel a már megszokott képet festette fel: baloldali, háborúpárti hálózatot vizionált egy olyan politikai és médiatérbe, mely egyáltalán nem egységes, az újságokban pedig – a véleményszabadság jegyében – egyszerre lehet a NATO beavatkozása és távoltartása mellett is érveket olvasni.

Az orbáni politikába viszont a hálózatról rajzolt fenyegető kép tökéletesen illik: a miniszterelnök ismét kijelölte ellenségét, negyven percben felvázolta, hogy az ország normalitása, függetlensége, jövője, léte a kérdés, mindezt úgy, hogy a fenyegetés mértékét ezerszeresen igyekezett kihangsúlyozni, túlzásaival pedig a hallgatóban a fenyegetettség érzetét kelteni.

Borítóképünkön, a Miniszterelnöki Sajtóiroda fotóján Orbán Viktor egy rádióinterjú közben látható.