Rendhagyó ez a hét. Több értelemben is az. Egyrészt 8 év után ismét megújul a HVG, tartalmi és formai szempontból is. A 45. születésnapunk lehetőséget kínál arra, hogy vissza- és előre is tekintsünk az e lapszámunkban található jubileumi mellékletben. Rendhagyó továbbá, mert az évforduló arra is alkalom, hogy e sorok írója a vezérigazgatói székét átadja utódjának, a HVG csapatát hét éve erősítő Szauer Tamásnak.

Most nem egy hét, hanem 45 év terméséből szemezgetek alig 3700 karakterben. Nem lenne HVG a HVG, ha ezt az írást nem adatokra építeném: 1979 óta országunk vesztett 1,1 millió lakost – a harmaduk kivándorolt – és 600 ezer dolgozót. Gyesen is feleannyian vannak, mint a HVG kezdetekor. Ez idő alatt hatvanszorosára nőttek a fogyasztói árak, a hetilap ára például 8,50 forintról a 135-szörösére, de a kenyérár például a kétszázszorosára.

Egy dollár 20,36 forintba került 45 éve, és a kereskedelmünk nagy része a KGST keretei között, transzferábilis rubelben zajlott. Öt országgal voltunk határosak a mai héttel szemben. A 3877 forintos átlagkereset százada a jelenleginek, 40-szer több lakás épült, mint ma, a 355 ezer telefonból 14,1 millió lett, a 645 számítógépből pedig kb. 3,5 millió. Kiragadott példák ezek, de talán jellemzik a változás irányát. Ma már a HVG-t sem ólombetűből szedik, adatainkat nem lexikonokból nyerjük, zsebünkben ott van a ChatGPT.

Egy dolog nem változott semmit: akkor is ránk sütötték az „ellenzéki” jelzőt, ma is. Mintha egy hatalom sem tudott volna megbirkózni a makacs tényekkel, azok helyébe sokszor érdekközpontú vélemények léptek. Bár fejlődtünk mi is, de az előbbiről nekünk nem akaródzik lemondani. Krónikásai akartunk, s akarunk lenni e közel fél évszázad történéseinek. A sors megadta nekem azt a kiváltságot, hogy részese lehettem ennek a csodának, tele különleges élményekkel, kalandokkal, buktatókkal. A legnagyobb stressz a mi szakmánkban, hogy mindennap, minden héten új ötletekkel kell előállni. Ön, Kedves Olvasó, sohasem unatkozhat. Némelyik ötlet saját, némelyik adaptált, némelyiket olvasmányaink vagy személyes találkozók inspirálják.

45 éve a pártközpont akart rátelepedni a gondolatainkra, ma sincs másként – csak pártból van több. Talán ez a második dolog, ami létezésünk alatt nem változott. Olyan „leprások” lettünk a hatalom számára, akiket messze el kell kerülni. De így is sikerül megbirkóznunk a feladattal! Erre utal, hogy az első hetek 70 ezres olvasótábora mára 2,5 milliós közösségé duzzadt, akik tartalmainkat nyomtatott kiadványainkban és digitális termékeinken követik.

A két legnagyobb kihívásunk a digitális forradalom és a mindenkori kurzus kezelése volt. Túlnyomó többségében jól vizsgáztunk. Mint a legmegbízhatóbb hazai hírforrásnak sikerült megóvnunk objektivitásunkat, tárgyszerűségünket, s a korrekt tájékoztatásba vetett hitet. Számomra a legnagyobb siker az volt, hogy a Kádár-korszak bukásakor létrejött cégünk mérete a tízszeresére gyarapodott, átlagosan már 300 „diplomát” kellett menedzselnem, egy mindig kreatív, elkötelezett és harcos csapatot. A sikereket, amiket elértünk, nekik szeretném megköszönni, és azoknak, akiktől anno a legtöbbet tanultam: Vince Mátyásnak, Hirschler Richárdnak, Horváth Zoltánnak, Félix Pálnak, Lipovecz Ivánnak. Eddig 2343 lapszámot készítettünk együtt, közel 11 ezer napi megjelenésünk volt, kb. 100 ezer cikk jelent meg a hetilapban, legalább tízszer ennyi az online felületünkön.

Most, hogy túlhatalmát félti az illiberális demokrácia hazug, kapzsi és bosszúálló rendszere, kívánom az új HVG-nek, hogy éljen sokáig, s vigye tovább saját és a jelentősen lepusztított szabad sajtó értékeit. Önöket pedig arra kérem, hogy mint eddig, a következő 45 évben is forgassák érdeklődéssel a HVG-t.

SZAUER PÉTER