szerző:
hvg.hu
Tetszett a cikk?

A NATO-tagországoknak nem attól kell tartaniuk, hogy megtámadják őket, sokkal inkább attól, hogy maga a szövetség végez magával, írja Orbán Viktor egy terjedelmes Newsweek-véleménycikkben, amelyben levezeti, hogy az öngyilkosság akkor következik be, ha a szövetség a béke helyett a háborút választja.

A NATO célja a béke, nem a véget nem érő háború – ezzel a címmel jelentetett meg egy Orbán Viktor által írt, a katonai szövetség jelenlegi irányvonalát bíráló véleménycikket a Newsweek magazin pénteki dátummal, vagyis azon a napon, amikor a magyar miniszterelnök ellátogatott Moszkvába Vlagyimir Putyinhoz. (Arról bővebben írtunk, itt olvashatnak róla.)

A cikket Orbán úgy kezdi, hogy a NATO fordulóponthoz érkezett, mert ugyan a világtörténelem legsikeresebb katonai szövetsége békeprojektként indult, és a jövőbeni sikere is azon áll, hogy sikerül-e a békét megőriznie, ma a háborús törekvések kerültek napirendre, amely ellentétes a NATO alapító értékeivel. Orbán azt állítja, hogy Magyarország történelmi tapasztalata az, hogy az ilyen átalakulások nem vezetnek jó irányba, és a jelenlegi cél az kellene, hogy legyen, hogy a szövetséget békeprojektként őrizzék meg.

Orbán felidézi, hogy a NATO évszázadok óta az első katonai szövetség, amelyhez Magyarország önként csatlakozott, és a korábbi szövetségi rendszerekben az országnak olyan háborúkat kellett vívnia, amelyeknek eredetileg nem akart részese lenni, majd olyan vereségeket szenvedett, amely majdnem eltörölte Magyarországot a Föld színéről, az ország ezt követően nem tudta irányítani a jövőjét, a szovjet blokk és a Varsói Szerződés részese lett, akarva-akaratlanul, majd amikor az felbomlott, már a NATO-csatlakozásról tárgyalt. Végre egy olyan katonai szövetséghez csatlakoztunk, amely nem a háború, hanem a béke megőrzése, nem az offenzív terjeszkedés, hanem önmagunk és egymás megvédése mellett kötelezte el magát, magyar szempontból ennél jobbat nem kívánhattunk volna – írja Orbán a terjedelmes cikkben, azt állítva, hogy mindeddig nem volt olyan körülmény, amely a NATO-val kapcsolatos nézeteinket megkérdőjelezte volna.

Orbán ezt követően Truman amerikai elnöktől származó idézetet használva ismétli el újra, hogy a NATO egy védelmi szövetség, amelynek a béke áll a fókuszában, olyan geopolitikai környezet megteremtése a célja, amelyben a szövetség tagjai kölcsönösen megvédik egymást. De a NATO nemcsak védelmet és elrettentést nyújt, hanem a külső szereplőket is megnyugtatja – fogalmaz Orbán, aki szerint a nyugati integráció mellett a NATO békeígérete győzte meg 25 éve a magyarokat, majd felidézi az 1999. szeptember 16-án, a NATO-csatlakozásunkkor miniszterelnökként elmondott beszéde egy részét, amelyben arról beszél, hogy tartós békét teremteni a világnak ebben a szegletében lehetetlen szövetségesek nélkül.

Ezután példákat sorol arra, hogy milyen közös, afganisztáni, koszovói NATO-missziókban vettek részt a magyar katonák, illetve leírja, hogy milyen haderőfejlesztésbe kezdett Magyarország, hogy a védelmi ipar újjáépítése is folyamatban van. Orbán hangsúlyozza, hogy Magyarország lojális szövetséges, amelyik „kész aktívan együttműködni a szövetség többi tagjával a béke megőrzésével és a kiszámítható fejlődés biztosításával kapcsolatos célok elérése érdekében”.

Ezután jön a „de”. Orbán leírja, hogy amikor a NATO jövőjéről van szó, Magyarország – a fenti lojalitása és igyekezetei ellenére – nem ért egyet a többi tagország többségével. A szövetségen belül egyre több hang szól amellett, hogy elkerülhetetlen vagy szükséges konfrontálódni más geopolitikai erőközpontokkal, márpedig ez önbeteljesítő jóslatként működik: minél inkább úgy gondolják, hogy a konfliktus elkerülhetetlen, annál nagyobb szerepet vállalnak az előidézésében – írja a magyar miniszterelnök. Szerinte már meg is kezdődtek az előkészületek egy ukrajnai NATO-művelet érdekében, ám Orbán megfogalmazása szerint Magyarország örvendetes módon olyan megállapodást kötött a NATO-val, hogy nem kell közvetlenül részt vennie katonai akciókban vagy pénzügyi támogatásban.

Azt is leírja, hogy akik a katonai konfrontáció mellett érvelnek, jellemzően a NATO és a nyugati világ katonai fölényére alapoznak, ezután azonban idézi Arnold Toynbee történészt, aki szerint a civilizációkat nem más pusztítja el, hanem öngyilkosság révén halnak meg. Ennek megfelelően Orbán úgy véli, hogy nem külső ellenségtől kell NATO-tagként tartanunk, hiszen annak, ha van esze, nincs mersze támadást indítani egyetlen NATO-tagország ellen sem. De ha a szövetség az együttműködés helyett a konfliktust, a béke helyett a háborút választja, akkor Orbán szerint öngyilkosságot követ el.

Orbán a végén még leírja azt, amit már máskor is hallhattunk tőle: a nyugatiak azért kevésbé óvatosak a háborúkkal, mert ők egymás után megnyerték ezeket, a magyar történelmi tapasztalat azonban – állítja a miniszterelnök – az, hogy amikor egy katonai szövetség a védekezésről a támadásra, a konfliktuskerülésről a konfliktuskeresésre vált, akkor jegyet vált a vereségre, a miniszterelnök szerint ez történt a magyarokkal is a 20. században ránk kényszerített szövetségi rendszerekkel.

Borítóképünkön Jens Stoltenberg, a NATO főtitkára és Orbán Viktor látható Budapesten. Fotó: Reviczky Zsolt / HVG.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!