Nem a Rogán Antal elleni szankció volt David Pressman egyetlen búcsúajándéka. Az Egyesült Államok hétfőn távozott nagykövete még Budapesten adott interjút a The New York Times újságírójának az elmúlt két és fél évéről, amit most közölt le az amerikai lap.

Pressman már rögtön az interjú elején leszögezte, hogy a magyar kormány nagyon szerencsétlen álláspontot képvisel az Egyesült Államokkal és különösen a Biden-adminisztrációval szemben. A miniszterelnök gyakorlatilag megpróbálta a két ország szövetségi kapcsolatát két személy, Donald Trump és Orbán Viktor kapcsolatává alakítani – fejtette ki Pressman, aki szerint ez veszélyes játék.

A volt nagykövet szerint a kormánynak az első pillanattól kezdve az volt a szándéka vele is, hogy marginalizálják.

„Mielőtt egyáltalán betettem volna a lábam Magyarországra, hajók jártak a Dunán a nevemmel és egy koponyával” – emlékezett vissza a szívélyes fogadtatásra.

Nem működik a hagyományos diplomácia

Visszatekintve nagyköveti megbízására, Pressman szerint sikerült elérniük, hogy az amerikai politika úgy álljon hozzá a magyar kormányhoz, hogy eredményeket is elérjen. Oroszország ukrajnai inváziója előtt szerinte az Egyesült Államok és más szövetségesek is másfelé néztek, ha a magyar belpolitikáról volt szó. Bár felvetett kérdéseket a Trump- és az Obama-kormány is, ezeknek nem volt eredményük, mert a magyar kormány nem a hagyományos módon reagál ezekre.  

„Ami az Orbán-kormánnyal működik, de úgy általában véve a világban felbukkanó afféle proto-autoritárius kormányokkal, azok nem a hagyományos diplomácia eszközei” – mondta.

Pressman arról is őszintén beszélt, hogy a kormány sokszor az ő homoszexualitása köré építette a kritikáját. Bármilyen érdemi kérdéssel foglalkozott, legyen az az orosz energiafüggőség vagy az igazságszolgáltatás függetlensége, a magyar kormány azt mindig a woke, liberális ideológia kontextusába helyezte. Felemlegette egyik első találkozását egy magas rangú magyar tisztviselővel is.

„Nagyon kedves fickó volt, de rögtön azzal kezdte a találkozót, hogy azt mondta: nagykövet úr, tudom, hogy ön az LMBTQ-kérdésekről és a genderideológiáról akar beszélni. Nekem pedig félbe kellett szakítanom, és azt kellett mondanom, hogy nem, valójában a Vlagyimir Putyinnal való kapcsolatáról szeretnék beszélni önnel” – mesélte.

Pressman szerint ugyanakkor a kormány stratégiai hibát követett el azzal, hogy mindennap a címlapon tartotta. „Olyan fokú láthatóságot biztosítottak nekem és az Egyesült Államoknak, amire egyébként nem lett volna lehetőségünk”.

Pedofília és Budapest Pride

A volt nagykövet azt is rendkívülinek nevezte, hogy a kormánysajtó azt állította, hogy pedofil, hiszen két gyermek apja és 24 éve él párkapcsolatban. Elmesélt egy történetet a pécsi Pride felvonulásról is, ahol a kormánymédia kamerái folyamatosan őt figyelték. „Kollégám, az ír nagykövet is ott volt velem, és elhozta a lányát. Éppen akkor érkezett, és be akart neki mutatni, úgyhogy odahajolt és azt mondta: „ő az Egyesült Államok nagykövete”, és kezet fogtunk. Aznap a hírekben az volt a címlapsztori, hogy az amerikai nagykövet vezette a pécsi Pride-felvonulást, ami persze abszurd, ÉS gyerekek vették körül, ÉS még azt is láttuk, ahogy beszélget velük. Mindezt olyan módon, hogy még csak be sem kellett fejezniük a mondatot, az üzenet egyértelmű volt”.

Pressman a Pécs Pride-on

Facebook / US Embassy Budapest

Az interjú röviden kitért Orbán Viktor és az amerikai jobboldal kapcsolatára is, beleértve olyan médiaszemélyiségeket is, mint Tucker Carlson és a következő alelnök, JD Vance. Pressman szerint a magyar kormány szlogenje – no migration, no gender, no war – nemcsak az Egyesült Államokban, hanem Európa és a világ más részein is visszhangra talál. Ez azonban elfedi, hogy Magyarországon veszélyes rendszer alakult ki: a kormány kontrollálja a pénzt és a médiát, és ezt a két dolgot arra használja fel, hogy megbüntesse azokat, akik kérdéseket tesznek fel, vagy olyan nézeteket képviselnek, melyek nem egyeznek a kormány politikájával.

Lecke a magyar politikáról

Pressman ezután hosszan beszél arról, hogy a kormány hogyan vette át az ellenőrzést az ország több területe felett. Az amerikai olvasóknak megemlíti például a közérdekű vagyonkezelő alapítványokat, melyekkel „gyakorlatilag egyetlen politikai párt ellenőrzése alá helyezték a közpénzeket”. Szó esik a felsőoktatásról, a tanárokról, akik félnek felszólalni politikai ügyekben, a média átvételéről. A nagykövet hosszan beszél az interjúban arról az esetről, amikor Matusik Tamás és Vasvári Csaba, az Országos Bírói Tanács tagjai ellen lejárató kampány indult, miután találkoztak vele.

„Magyarországon 3000 bíró van, és utólag sok bíróval beszéltem. Közülük mindegyik hallott erről, megkapta az üzenetet, hogy ha kilép a sorból, akkor ők is híresek lesznek.”

“Most, hogy kicsit távolabbról figyelem az eseményeket, számomra az egyik legriasztóbb dolog, milyen könnyű valójában az embereket irányítani.

Nem kell hozzá titkosrendőrség. Nem kell hozzá fegyver. Nem kell hozzá gulág. Ha képesek vagyunk hazugságokkal elárasztani a médiát, akkor a nyilvános vitában való részvételnek olyan magas az ára, hogy az egzisztenciális kérdéssé válik” – mondta.

A volt nagykövet egyetért a magyar miniszterelnökkel abban, hogy Magyarország az illiberalizmus Petri csészéje, egy kísérlet. Ha viszont ez így van, akkor rajta kell tesztelni a kormányokkal való együttműködés új formáit is. Ebbe pedig beletartozik az is, hogy kíméletlenül őszinték legyenek azzal kapcsolatban, amit látnak.

„Az Orbán-kormány nem hajthatatlan, de csak olyan politikára reagálva fog mozdulni, amelyek sokkal nyersebbek, sokkal erőteljesebbek, mint amilyenekhez hozzászoktunk” – tette hozzá.

Arra a kérdésre, mi várható Trump és Orbán szövetségétől, Pressman úgy válaszolt, hogy Amerikában a magyarországi eseményekkel kapcsolatos aggodalmak eléggé kétpártiak. Emlékeztetett arra is, hogy vendégül látta a Szenátus néhány legkonzervatívabb republikánus tagját is, akik nyilvánosan beszéltek az aggodalmaikról.

David Pressman a lombkoronasétány

Martini Noémi

Magyarország élő példa arra, hogy a demokratikus intézmények mennyire sebezhetőek, és milyen könnyű a rossz szándékú vezetők számára ellenőrzést gyakorolni az emberek felett, és milyen gyorsan lehet egy országot és egy népet csendre inteni. Amikor a politikai vita ennyire személyessé, visszataszítóvá és hangossá válik, ki akar részt venni benne? Abban a pillanatban pedig, amikor már nem veszel részt benne, nem szólalsz fel, az állami intézmények foglyul ejtése nagyon gyorsan halad. Magyarország ennek a jelenségnek a megtestesítője – fogalmazott.