Szerencsés ember, aki életes során egyszer sem jut el oda, hogy tarthatatlannak, unalmasnak, perspektívátlannak, túl stresszesnek vagy személyi ellentétekkel olyannyira terheltnek érzi kurrens munkahelyét, hogy felmond. A nagytöbbség élete során egyszer vagy többször saját elhatározásából változtat állást. S ezt a szándékot előbb vagy utóbb be kell vallania a munkaadójának. Attól függően, hogy a főnökével milyen kapcsolatot tart fenn ez a bejelentés lehet igen kínos, s persze része lehet egy nagyon emberi beszélgetésnek is.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a felmondások két legfontosabb motívuma a karrierben való továbblépés lehetősége és a rossz munkahelyi légkörből való szabadulás vágya. Ez utóbbi pedig többnyire a munkahelyi vezetőkkel való nyílt vagy látens konfliktus következménye.

A munkavállaló és a munkaadó között ma Magyarországon a legtöbb esetben szerződés szabályozza a jogviszonyt, amely esetenként azt is kiköti, hogy a szerződést írásban lehet felmondani. Ezt a záradékot éppen azért szokták beilleszteni a megállapodásba, hogy a hirtelen felindulásból elhangzott (Akkor felmondok! vagy Ki van rúgva! típusú) mondatok szükségtelenül ne járjanak következményekkel, ha a másik fél komolyan venné, amit az egyik a fejéhez vágott. (A jog szerint a szerződés szóban bejelentett felmondását is el lehetne egyébként fogadni.) A munkahely feladása azonban komoly dolog, így itt nincs helye az indulatoknak.

Pedig milyen jól is esne egyik-másik idióta munkahelyi despota képébe vágni a felmondást néhány keresetlen, nem is szívünk, hanem gyomrunk mélyéről feltörő kifejezéssel egyetemben! Az elégtétel felett érzett öröm azonban gyorsan eloszlik, viszont a seb, amelyet a beolvasással okozni lehet, nem gyógyul. Bármennyire is édes a bosszú, senkinek sem áll érdekében az egykori munkatársaktól haraggal elválni. Ez ugyanis komolyan visszaüthet.

Sőt az sem szerencsés, ha egy szó nélkül faképnél hagyjuk a céget és a főnököt. Mert az angolos távozás miatt biztosan nem zárnak a szívükbe.

Nem csak arról van szó, hogy a csúnya válás rosszhírünket keltheti (ami miatt már önmagában is megfontolhatják az alkalmazásunkat), hanem a kétség is velünk marad, hogy a megbántott ember vajon betart-e egyszer? Arról nem is beszélve, hogy ugyan abban a szakmában dolgozók előbb-utóbb biztosan találkoznak még, akár üzletfelekként, akár ismételten munkatársakként… Jobb hát a békesség.

De térjünk vissza a felmondólevélhez! Néhány szabályt érdemes betartani. Ezek közül az első és a legfontosabb, hogy pozitív érzelmeket hagyj magad után. Nem ez az a helyzet, amikor érdemes volna megmondani, amit igazán érzel. S fontos betartani a tartalmi szabályokat is.

• A levél hivatalos formájú kell, hogy legyen. Ezt azzal lehet elérni, hogy a levél bal felső sarkában ott kell állni a munkahelyi vezetőnek szóló pontos címzésnek. Ez alatt pedig a „Tárgy: felmondólevél” sornak is meg kell jelennie. Ez egyértelművé teszi a helyzetet, s feleslegessé tesz minden további magyarázkodást.
• A levélben a keresztnevén szólítsd meg a főnöködet, kivéve azt az esetet, ha ez a bizalmasabb viszony elképzelhetetlen volt. Akkor meg úgy is mindegy. Bár a vezetéknévvel vagy titulussal való személytelenebb megszólítás után is lehet közvetlenebb hangot használni. Például: „Kedves Igazgató Úr! Soha nem gondoltam volna, hogy ennyi értékes szakmai és emberi tapasztalatot gyűjthetek pár esztendő alatt, mint éppen itt. Ezeket az értékeket is mérlegre tettem, amikor a pályám megváltoztatását fontolgattam, s végül a cégtől való távozás mellett döntöttem.” Stb.
• Aztán köszönd meg a munkaadódnak (főnöködnek) az együtt töltött időt, ami sok értékes tapasztalatot hozott számodra.
• Magyarázd el röviden, hogy miért távozol. Például hivatkozz az új, kihívásokat jelentő szakmai feladatra, arra, hogy egy nemzetközi vállalatnál dolgozhatsz, vagy éppen ellenkezőleg egy kisebb, de a személyiséget többre értékelő szervezet kötelékébe kerülhetsz. Hivatkozhatsz a magasabb beosztásra, a kevesebb stresszre, a jobb időbeosztásra, és így tovább.
• Fontold meg jól, hogy mit írsz, nehogy azzal még rosszabb érzéseket kelts, mintha nem szólnál semmit. Például ne írj ilyeneket, hogy emberségesebb környezetbe kerülhetsz, vagy ott nem éhbérért kell dolgoznod, vagy ott legalább hozzáértő emberekkel dolgozhatsz együtt, stb.
• Ha semmi sem jut eszedbe, akkor írd azt: kaptam egy ajánlatot, amit úgy ítélsz meg, hogy jobban megfelel a jelenlegi állásodnál. Később, ha rákérdeznek, akkor sem kell magyarázkodnod. Ugyanis mindig válaszolhatod, hogy számos tényező alapján döntöttél, s most ezt a lépést láttad helyesnek.
• A levélhez mellékelj egy listát azokról az aktuális feladatokról, amelyeket befejeztél, illetve azokról is, amelyek még nem zárultak le, s meg kell az átadásukat beszélned. Szükség esetén mellékelheted például a jelszavakat, belépési kódokat, a legfontosabb telefonszámokat, e-mail címeket, stb.
• Ajánld fel, hogy elfogadható ideig még munkában maradsz, hogy a tevékenységedet átvehesse valaki (akit akár magad is instruálhatsz), s a személycsere ne okozzon zökkenőt a szervezet tevékenyégében. Mindezzel jelzed, hogy figyelembe veszed a munkaadód érdekeit is, s így remélhetőleg jó szájízzel emlékeznek majd rád.
• Fejezd be profi módon a leveledet! Köszönd meg a munkaadódnak a helyet, s mond el, hogy milyen nagyra értékeled az ott töltött időt.

A felmondási idő meglehetősen nehéz mind a távozó, mind a maradók számára. Aki elmegy annak illik a nagyobb önfegyelmet tanúsítani. Ami nem áll másból, mint mindazoknak a betartásából, amely a fent vázolt felmondólevélben benne foglaltatnak. Ez az időszak a munkavállaló későbbi karrierútja szempontjából éppen olyan sokat hozhat, amint amennyit vihet. Aki felmondott, annak éppen ezért érdemes magára és a környezetére is figyelemmel lennie.