A főnökök megfúrásáról szinte szentségtörés beszélni. Rosszabb ez, mintha a munkahelyi szexről folyna nyilvános vita. A munkaadók számára ugyanis létkérdés, hogy kifelé mindig jó képet fessenek magukról, különben nem kapnának megfelelő munkaerőt. Így aztán sem arról nem esik szó, hogy egy adott munkahelyen brutális vezetők terrorizálják az alkalmazottakat, sem arról, hogy a nyámnyila vezetőknek a beosztottaik ott tartanak be, ahol tudnak. Arról meg főképpen nem, hogy egy adott cégnél aknamunkával is előre lehet jutni.

A főnökök alapvetően nem rossz emberek. Legtöbbjük iskolázott és intelligens, a többségnek van családja, részt vesz különféle szakmai és civil közösségek munkájában. Mégis gyakorta alakul ki ellentét vagy akár nyílt konfliktus a vezető és beosztottai között. Ezt a beosztottak többsége az élet velejárójának tartja és lenyeli, de vannak, akik ellentámadásba mennek át, sőt akadnak olyanok is, akik előre megfontolt szándékkal kezdenek neki az áskálódásnak, vagy a főnökük fején keresztüli törtetésnek.

a. A vezetők elleni támadások azonban a beosztott számára ritkán végződnek jól. Ennek alapvetően egy nagyon egyszerű oka van: a munkahelyi vezetőkbe a főnökeik bizalmat helyeztek, s ha valaki ezzel nem képes élni, vagy legalább is nem tökéletesen simul bele a szerepébe, az számukra is kínos kudarc. A saját döntésüket, adott esetben kompetenciájukat vonja kétségbe. Így az a legutolsó, hogy a kinevezett vezető alkalmasságát firtatnák.

Természetesen vannak nagyon nyilvánvaló vezetői hibák. A részleg teljes sikertelensége, látványosan kiütköző erkölcsi gyengeségek, saját vezetőivel való nyilvános szembeszállás, az előírt üzletpolitika felrúgása, a vállalati filozófia ignorálása, stb. Egyszóval az öngyilkos viselkedés hozhatja olyan helyzetbe a főnököt, amikor a kegyelemdöfést az alkalmazottai is megadhatják. De ne feledjük, ez sokkal inkább a főnök viselkedésének, semmint eredményes megfúrásnak a következménye.

b. A fúrásnak vannak elfogadható és elfogadhatatlan esetei. Köztudott, hogy a munkahelyi stressz javarészt a vezetők ostobaságának vagy torz jellemének a terméke. A hatalmaskodó, minősíthetetlen hangot használó, a munkatársait megalázó vezető kész sorscsapás. Vele szemben minden eszköz megengedett. Cégkultúrától függően lehet velük szemben fellépni. De a beosztottak megújuló vagy folyamatos protestálása az, amely a legeredményesebb fúrási technika lehet. A cégvezetésnek ugyanis el kell döntenie, hogy az emberükhöz vagy a beosztottakhoz ragaszkodnak-e jobban, s hisznek-e annyira a kinevezett emberükben, hogy a konfliktusok miatti hatékonyságcsökkenést is elviseljék a hosszabbtávú célok teljesülése érdekében. Ott ahol nagy átalakításokat terveztek el a szervezetben a tirannus alighanem jogosítványt kapott a gonoszkodásra is. A beosztott ilyenkor eldöntheti, hogy alkalmazkodik-e, kibekkeli az átmenetet és kivárja, hogy mi lesz, vagy távozik a cégtől. Jó megjegyezni, hogy a jó vezetők az átalakítások közben fellépő súrlódásokat képesek kezelni, s ha ez egy nyugodtabb rendezettebb állapothoz vezet a beosztottaknak is érdemes nagyobb türelemmel viseltetniük.

c. Fúráson persze többnyire nem az eddig citáltakat értik az emberek, hanem éppen azt, amikor a beosztottak viselkednek gonosz módon a főnökükkel, méghozzá azért mert nem tetszik az ábrázata, vagy mert a pozíciójára vágynak. Beszéltünk már róla, hogy ez elég kockázatos játék, de néha eredményre vezet. A munkatársak ugyan nem tartják erkölcsösnek, ha valaki a főnöke főnökei számára be akarja bizonyítani, hogy jobb munkaerő, mint a saját főnöke, de ezt a cégvezetők többnyire nem bánják. Szeretik az életerős, rátermett embereket, s ha egy beosztott a teljesítményével képes legyőzni a főnökét, hát legyen. Más a helyzet, ha erkölcstelen, mocskos, sunyi eszközöket használ valaki. Ezt még akkor sem tűrik el (leginkább a munkatársak), ha egyébként a vezető valóban alkalmatlan a feladatára. Ennek pedig az az oka, hogy nem szeretnének a nyakukba venni egy látni valóan gátlástalan, erkölcstelen, jellemtelen alakot. Így, ha tehetik a főnökkel közösen törik ki a nyakát. Ezek az emberek aztán, ha mégis pozícióba kerülnek „meghálálják” az irántuk tanúsított jóindulatot, s olyan vezetőkké válnak, akik ellen – mint ahogy erről fentebb szó esett – minden eszköz megengedhető.

Persze mindig vannak kivételek. Van, hogy a törtető elérve célját remek teljesítményt nyújt, mert a saját kompetenciaszintjére kerülve komfortosan érzi magát, s előtérbe kerülnek a jó tulajdonságai. Így aztán mindenkinek érdemes adni egy esélyt, mielőtt a privát parkolóját teleszórnák jancsiszeggel.