Telefon, e-mail vagy beszélgetés?

Visszahívás. Munkaköri kötelesség © sxc.hu

Az egyik legbiztosabb módja annak, hogy felidegesítsd kollégáidat, ha megbeszélés/beszélgetés közben felveszed a csengő telefont, esetleg válaszolsz beérkező leveleidre, és csak fél füllel figyelsz a másikra. Bármennyi is a munkád, arra mindig ügyelj, hogyha valakivel beszélgetsz, ne foglalkozz közben mással. Úgy érzed, nincs időd hosszas trécselésre? Kérd meg kollégádat, hogy fogja rövidre mondandóját, mert sürgős elintéznivalód van, a többit majd később tisztázzátok.

Rangsorolj! Ha fontos, beérkező hívásról van szó, kérj elnézést partneredtől, amiért félbeszakítod a beszélgetést, és biztosítsd róla, hogy egy alkalmas pillanatban ott folytatjátok, ahol abbahagytátok. Ha a megbeszélés fontosabb, ám az időközben befutó hívást is vártad, vedd föl, és mondd meg a hívó félnek, hogy később keresni fogod!

Önzés

Sok a dolgod, elfoglalt vagy, ezért elvárod, hogy mások igazodjanak hozzád? Ha a saját feladataidat előtérbe helyezed, és csak akkor érzed jól magad, ha másoknak ezt a tudomására is hozod, ne várd, hogy a többiek kedvesek legyenek veled! Ha csak saját magaddal foglalkozol, előbb-utóbb senki sem fordul majd hozzád, nem kérnek segítséget tőled – mondván, úgy sincs időd semmire -, sőt, te sem várhatod el, hogy mások ugorjanak, ha váratlan nehézség adódik, amivel nem tudsz egyedül megbirkózni. Hogy ne szigetelődj el kollégáidtól, törekedj rá, hogy akkor is jusson rájuk egy kis időd, ha éppen hajtás van.

Fontoskodás

Szereted megmondani másoknak, mit tegyenek, hogyan dolgozzanak? Akkor is beleszólsz kollégáid munkájába, ha nem kérdeznek? Hogyha túl nagy jelentőséget tulajdonítasz magadnak, véleményednek, főnököd és kollégáid nemcsak nagyképűnek tartanak majd, de egy idő után el is kerülnek. Ne akarj mindig a középpontban állni, mindenkinek jótanácsot adni, megosztani kollégáiddal tapasztalataidat, mert viselkedésed ellenérzést, idegenkedést válthat ki belőlük, aminek az lehet a vége, hogy kiközösítenek, esetleg kiutálnak.

Határozatlanság

„Hova tetted a kék dossziét?” „Az asztalodon van. Nem, mégsem, a fiókban kell lennie. Talán a másodikban.” A határozatlanság a legtöbb embert – de a vezető pozícióban dolgozókat biztos - kihozza a sodrából. A határozatlan munkavállaló nem képes önálló döntést hozni, ha meg is hozza, sokáig tépelődik azon, vajon jól tette-e, és gyakran visszajelzést, igazolást vár, hogy helyesen cselekedett. A döntésképtelenség olyan tulajdonság, amelyet a legtöbb munkaadó már az állásinterjún igyekszik kiszúrni, a tehetetlen, határozatlan munkavállalótól ugyanis nem várható el, hogy villámgyors, verseny- és stresszhelyzetben is ésszerű, logikus, és a cég érdekeit előtérbe helyező döntést hozzon. Ha úgy érzed, hogy határozatlan vagy, gyakorolj otthon: először a mindennapi dolgokkal juss dűlőre! Döntsd el például, hogy két nadrág közül melyiket szeretnéd megvenni – utána jöhetnek a céges dolgok.

Magánélet az irodában

Senki sem szereti, ha naphosszat hallgatnia kell, hogyan éli magánéletét kollégája – telefonon. Ha a cég nem köti ki, hogy magántelefonokat nem bonyolíthatsz munkaidőben, és a privát levelezést sem tartja szemmel, akkor sem érdemes visszaélni a helyzettel. Gondolj munkatársaidra, akik a közeledben dolgoznak! Állandó hangzavarban nem lehet koncentrálni, emellett munkaidőben, mindenki füle hallatára, szeme láttára nem illdomos magánügyekkel foglalkozni, másokat olyan információkkal traktálni, amelyekhez semmi közük.