Debrecenben minden a lokális kvócienssel, vagyis a helyi hányadossal kezdődött. Kiderült ugyanis, hogy a városban kiemelkedően magas a gyógyszeripar koncentrációja: az ágazatban dolgozók aránya az összes foglalkoztatottból 1,7-szerese az európai uniós átlagnak. Ennek alapján döntött úgy a Debreceni Egyetem, hogy innovációs képességeit a gyógyszeriparra koncentrálja. Rögtön a legkockázatosabb műfajba vágott bele, igaz, nem egyedül, hanem egy amerikai és magyar kockázati tőkével működő céggel, az N-Gene Kft.-vel karöltve (HVG, 2006. június 14.).

© sxc.hu

Bár átlagosan több ezer molekulát kell kipróbálni, mire egyetlen gyógyszert kifejlesztenek - Magyarországon az elmúlt fél évszázadban mindössze hat orvosságot sikerült törzskönyvezni -, az N-Gene egy eredeti molekula fejlesztésébe kezdett a Debreceni Egyetem infrastruktúráján. Ma már az úgynevezett fázis-II. vizsgálatoknál tartanak, vagyis pácienseken próbálják ki a cukorbetegség kezelésére szolgáló gyógyszerjelöltet. A fejlesztés eddig közel 2 millió dollárba került, viszont a molekula már most 40 millió dollárt ér, és az N-Gene várhatóan értékesíti is az eredményt, méghozzá újabb befektető bevonásával, aki üzletrészért cserébe tőkét emel a cégben. Az egyetem ebből nem részesül ugyan, ám az intézménynek már az is megérte, hogy a vállalat ott költötte el a fejlesztési pénz egy részét.

A siker ráadásul újabb befektetéseket vonz a városba: a Teva Gyógyszergyár Zrt. néhány hete jelentette be, hogy 100 millió dolláros beruházással és 415 új állás - köztük 150 diplomásmunkahely - létrehozásával 2010-ig megduplázza termelését a cívis városban, és debreceni kapacitásbővítésen gondolkozik az egyetemmel ugyancsak együttműködő Richter Gedeon Nyrt. is.

"Nem a 100 millió dollár elköltése a nehéz - fogalmazott a HVG-nek Hegedűs Lajos Teva-vezérigazgató -, hanem a megfelelő szakemberek megtalálása." Óriási a verseny a gyógyszerészekért és a vegyészekért, ezért a Teva beindított egy ösztöndíjprogramot: a harmadik évtől, tanulmányi eredménytől függően, havi bruttó 60-90 ezer forinttal támogatja azokat a diákokat, akik hajlandók a diploma megszerzése után náluk dolgozni, induláskor bruttó 240-300 ezer forintért.

A kutatások eredménye azonban nem mindig felel meg a gazdasági szereplők elvárásainak - tapasztalták meg a Pécsi Tudományegyetemen. A kutatók azt vizsgálták az időközben tulajdonost váltott helyi energiaszolgáltató, a PannonPower Holding Zrt.-vel együttműködve, milyen hasznosítási lehetőségeik vannak az energetikai célra termesztett speciális növényeknek, például az energiafűnek. A konklúziója az lett, hogy a nagyipari felhasználás gazdaságtalan, mert e növényeknek nagy a térfogatuk, így nem éri meg őket messzire szállítani. Vagyis biomassza-alapú erőművet csak decentralizáltan érdemes működtetni - magyarázta a Fizikai Intézet docense, Sánta Imre a HVG-nek. Egy-egy kiserőmű 5-10 kilométeres körzetből gyűjti be az alapanyagot, és az általa megtermelt energia nagyjából egy település közintézményeinek elegendő. Ez a kutatási eredmény azonban nem illett bele a PannonPower stratégiájába, a vállalat ugyanis nem akart bajlódni a szétaprózott termelőegységekkel, helyette inkább hosszú távú szerződéseket kötött az erdészetekkel. A PannonPower így évente több százezer tonna fából állítja elő a biomasszát, ami a 28 százalékos energiahatékonyság mellett a kutatók szerint korántsem környezetbarát megoldás.

A "megtermelt" tudás hasznosításáról viszont nem mondtak le a pécsiek: az egyetem kutatói, közgazdászai, jogászai mellett konzorciumba tömörítettek olyan baranyai kistermelőket, akik hajlandók belefogni egy mintaprojektbe. Már csak az uniós forrásokra várnak, hogy Túrony község határában megkezdjék a néhány milliárd forintos energiapark megvalósítását, amelyben a kukoricaszárat, szalmát - és később esetleg energianövényeket is - felhasználó biomassza-erőmű mellett hígtrágyát és más agrárhulladékokat is feldolgozó biogázüzemet is létesítenek. Sántáék számításai szerint a fosszilis energiahordozók jelenlegi ára mellett nyolc-tíz év alatt megtérül a befektetés, ráadásul egy-egy energiapark átlagosan száz embernek adna munkát, ami az ormánsági települések gyakran 20 százalékot is meghaladó munkanélküliségi rátája mellett nem elhanyagolható szempont.

Az immár nemzetközi versenyben egyre több egyetemen és főiskolán ismerik fel, hogy ösztönözniük kell a fejlesztéseket, és számon kell tartaniuk teljesítményüket. A győri Széchenyi István Egyetemen például kiszámolták, hogy az intézménybe befektetett minden egyes forint - az ingatlanpiacon, a vendéglátóiparon, az élelmiszer-fogyasztáson és egyéb szolgáltatásokon keresztül - 1,38 forintos jövedelemnövekedést eredményez a város gazdaságában, Szegeden pedig arra jutottak, hogy a 15 ezer hallgató évente 25-30 milliárd forintot költ el a városban. "Ez stabil bevétel ugyan, de nem növeli a gazdaság teljesítményét" - figyelmeztet a Szegedi Tudományegyetem Közgazdaságtani és Gazdaságfejlesztési Intézetének vezetője, Lengyel Imre. A növekedéshez az egyetemnek olyan szakembereket kellene kibocsátania, akik egyrészt a profitorientált cégek számára értékes tudással rendelkeznek, másrészt vállalkozói ismereteknek sincsenek híján. Az adatok valóban azt mutatják, hogy a több kutatási és fejlesztési ráfordítás önmagában még nem elég a növekedés beindításához (lásd Tudás és gazdaság a régiókban című táblázatunkat).

Minden igyekezetük ellenére azonban - ismeri el Lengyel - évente több száz olyan bölcsész végez a szegedi egyetemen, aki még csak nem is hallott cégalapításról, vállalkozásmenedzsmentről vagy könyvelésről. Így inkább csak a nyelveket beszélő, nagy munkabírású fiatalokat kereső ügyfélszolgálati központok találták meg maguknak Szegedet, a döntően műszaki vagy gazdasági végzettséget igénylő termelőcégek kevésbé. A Tisza-parti városban működik a két, egyaránt francia kötődésű regionális vezetékes szolgáltató, a Démász Zrt. és az Égáz-Dégáz Zrt. call centere, április elején nyitotta meg új ügyfélszolgálatát a Magyar Telekom Nyrt., és tárgyalások folynak további három befektetővel összesen ezer hasonló munkahely létrehozásáról. A szolgáltató központokat alapítók körében a többi egyetemi város is népszerű: az ITD Hungary Zrt. befektetési ügynökség azokat nevezte el gyöngyvárosoknak, ahol sok diplomás él, elegendő az irodai kapacitás, fejlett az informatikai infrastruktúra, és amelyeknek jó a közlekedési kapcsolatuk Budapesttel (lásd A "gyöngyvárosok" foglalkoztatási helyzete című táblázatunkat). A multinacionális cégek ügyfélszolgálatai vidéken eddig 4 ezer állást teremtettek, Budapesten pedig csupán a két legnagyobb, az IBM és az ExxonMobil egyenként több mint 1200 embert foglalkoztat.

A felsőoktatási intézményeknek és a gazdasági élet szereplőinek egymásra találását ugyanakkor még mindig nehezítik a jogi szabályozás hiányosságai. Bár a 2004-ben megalkotott innovációs törvény lehetővé tette, hogy az egyetemek és főiskolák tulajdonosok legyenek onnan "kigördülő" spin-off vállalkozásokban, a felsőoktatási és az államháztartási törvény megköveteli az intézmény többségi befolyását. Így az egyetemi és főiskolai jogászok bátorságán múlik, milyen tulajdoni arányokba milyen feltételekkel mernek belemenni. Az intézményeknek ugyanis nincs elég bevételük ahhoz, hogy pénzzel járuljanak hozzá a cégalapításhoz, csupán szellemi tulajdon apportálásával tudnak beszállni, azt viszont tovább már nem apportálhatják, vagyis nem tudnak további vállalkozásokban részt venni. Ez akadályozza a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem törekvéseit is, holott a 30 milliárd forintos éves költségvetésű intézmény bevételeinek immár a fele származik a piacról.

Külföldi példák alapján - így a stockholmi Karolinska Institutet mintájára - a Műegyetem azt szeretné elérni, hogy a jelenlegi sok kis apró cég helyett egyetlen holding alá szervezzék az intézmény gazdasági társaságait. A svédországi tapasztalatok szerint így hatékonyabban lehet az intézmény érdekeit szolgálni, a felhalmozódó szellemi vagyon már vonzóvá válik a kockázatitőke-befektetők számára; a Karolinska vállalatcsoportjának papírjait jövőre már tőzsdére viszik. A műegyetemi holding alapját képező Innotech Kft. ügyvezetője, Boda Miklós a HVG-nek elmondta: terveik szerint a vagyonkezelő cég az egyetem 100 százalékos tulajdonában állna, ezzel kikerülne a lassan reagáló intézményi szervezetből, miközben az egyetem nevében alapítója lenne a spin-off cégeknek. Utóbbiakban viszont csak a meghatározó kisebbségi, vagyis 25 százalékos rész megszerzésére törekednének, ami nem riasztaná el a befektetőket. Ehhez azonban módosítani kellene egyebek között az államháztartási törvényt. A Magyar Rektori Konferencia már meg is kezdte a javaslat előkészítését - e grémium elnöke és egyben a Műegyetem rektora, Molnár Károly a múlt héten kapta meg a kutatás-fejlesztésért felelős tárca nélküli miniszteri kinevezését. A kisebbségi kormánynak akár az egyik első próbatétele is lehet, hogy az új miniszteri posztot csak látszattevékenységre hozta-e létre, vagy a skandináv és ír példák alapján valóban a gazdasági növekedés motorjává akarja tenni az innovációs műhelyeket.

SZABÓ YVETTE