Az albertai Calgary Egyetem munkatársai 4866 munkavállaló adatait elemezték. A kanadai népegészségügyi felmérés keretében két alkalommal, 1994-1995-ben, majd 2000-2001-ben válaszoltak az emberek olyan kérdésekre is, hogy mennyire találják megterhelőnek, illetve stresszesnek a munkahelyüket. 
 
A második felmérés után a kutatók négy csoportra osztották a válaszadókat: az elsőbe kerültek azok, akik mindkét időpontban kevés stresszhatással járó munkát végeztek, a másodikba azok, akik mindkét alkalommal nagyon stresszesnek ítélték állásukat, a harmadikba, akik esetében emelkedett a megterhelés, az utolsóba pedig azok, akiknél csökkent a munkaterhelés a vizsgált időszakban.

A kutatók adatai szerint egyhónapos periódust alapul véve átlagosan az amerikai munkavállalók 4,4 százalékánál alakul ki súlyos depresszió. A felmérésből kiderült, hogy a második csoportba tartozó, végig stresszel kísért állásban dolgozó munkavállalók 8 százalékának volt legalább egy depressziós időszaka a tanulmány ideje alatt, kétszer annyinak, mint az első csoport tagjainál. 
 
A csökkenő munkaterhelésű emberek körében 4,4 százalékos depressziós arányt találtak, míg az időközben stresszesebb munkát végzőknél 6,9 százalékot. A végig nagy munkaterheléssel dolgozók között csak akkor nőtt a depresszió előfordulási aránya, ha kezdetben jónak vagy kiválónak minősítették egészségüket. Azok, akik már az első kérdőívnél is azt válaszolták, hogy egészségük rossz vagy csak elfogadható, nem lettek nagyobb arányban depressziósak. "Az utóbbiak valószínűleg beletörődtek abba, hogy rossz az egészségük, és ki vannak téve különböző, egészségüket veszélyeztető kockázati tényezőknek" - ad egyfajta magyarázatot az utóbbi megállapításra kutatás vezetője. 

Az idő múlásával változhat, hogy valaki mennyire ítéli munkáját stresszesnek. Ezért a kutatók azt tervezik, hogy rövidebb időközökben is elvégzik a felmérést. A tanulmány az American Journal of Epidemiology című szaklap május elsejei számában jelenik meg.