A témával kapcsolatos kérdésekre Dr. Juhász Márta, a BME Ergonómia és Pszichológia tanszékének docense válaszol.

Az emberek munkához való hozzáállását hogyan lehetne csoportosítani?

Dr. Juhász Márta: Ha Douglas McGregor (1906-1964) szociálpszichológus X-Y elméletét vesszük és a vezetők fejével gondolkozunk a dolgozókról, akkor alapvetően két csoportba lehetne osztani a munkavállalókat, amely nagyban meghatározza azt is, ahogyan a vezető viselkedik velük. Az X-elmélet szerint a vezető az embereket alapvetően lustának látja azokat, akik nem szeretnek dolgozni, és csak a szabadidejüknek élnek, ezért a vezető gyakori ellenőrzéssel, direkt irányítással és büntetéssel bírja őket jobb teljesítményre. (...) Az Y-elmélet ennek pont az ellenkező vezetői attitűdjét, gondolkodásmódját jelenti. A vezető olyannak látja beosztottjait, akik képesek önállóságra, önálló döntéshozatalra, és aki szerint az emberek sokat adhatnak egy szervezetnek. Ehhez azonban sokat kell foglalkozni velük, involválni kell őket a döntés előkészítés szakaszaiba, azért, hogy egy vezetői döntés passzív áldozatának érezzék magukat, hanem aktív részesének.

Sokat hangoztatják, hogy a dolgozó legyen lojális a cégéhez. Napjainkban is tapasztalható még ez az elvárás?

Dr. J. M.: Jónéhány évvel ezelőtt állandó szlogen volt a lojalitás, az elköteleződés. A vezetők, munkáltatók azokat a dolgozókat preferálták, akik a viszonzás vágya nélkül hűen követték a cég elvárásait, de a jó kapcsolatért cserébe a viszonzás jutalmát is megkaphatták. Ma már más a helyzet egy kicsit, az emberek szívesen kipróbálják magukat más munkahelyeken is, akár 3-4 évente jobb karrier és anyagi juttatások reményében. Éppen ezért a munkáltatók is felismerték, hogy naivitás az elköteleződést elvárni, ezért egyre gyakrabban konkrét célokkal, feladatokkal, határidőkkel, egy-egy projektre szerződtetnek szakembereket, akik tisztában vannak azzal, mit várnak el tőlük és mennyi ideig.

Tartalmi partnerünk a HR Portál. Az interjú teljes szövegéért kattintson ide.