Kovács Balázs oktató a vizsga helyszínén, a Művészetek és Irodalom házában elmondta, a harminc érintett hallgató maga választotta a témát és többféle módszert alkalmazhatott mondanivalójának közlésére. Voltak, akik performanszot adtak elő, mások videofilmet, hangfelvételt, installációt készítettek.
   
Az egyik vizsgázó kitakart szemű egyetemisták fotóit vetítette egymás után zenei aláfestéssel, mások papírlapokat téptek össze és bakelitlemezeket vágtak földhöz, miközben mögöttük kétségbeesett fiatalok képei villantak fel. 
   
"A tragédia az idő múlása okán nem közvetlenül, hanem árnyalt, szimbolikus, kreatív formában, az eseményektől eltávolodva jelenik meg a diákok munkáiban. A vizsgázókat erősen foglalkoztatta az, hogy egymás megismerése nélkül nem alakulhat ki normális közösség. Ezért azt a tanulságot fogalmazzák meg, hogy legyünk egymásra utalva, ezzel azonban ne éljünk vissza" - mondta az oktató. Hozzáfűzte: a "művészeti karosok" úgy látják, erős közösségek kialakításával az egyetemi lövöldözéshez hasonló esetek megelőzhetők lennének.
   
Kovács Balázs megjegyezte: tekintettel az érzékeny témára is, függetlenül a teljesítményétől, senki sem bukott meg a vizsgán, csak az, aki nem vett azon részt. A megkérdezett diákok azt mondták, a téma nemcsak aktualitása, a vizsga teljesítése miatt volt fontos a számukra, hanem azért is, mert a művészetet alkalmazva segíthettek maguknak a történtek feldolgozásában.
   
A pécsi egyetem biofizikai intézetében tavaly november 26-án egy 23 éves hallgató pisztollyal megölte 19 éves csoporttársát, három embert pedig súlyosan megsebesített. Az elkövetőt aznap elfogták, majd előzetes letartóztatásba helyezték.