Az eddig sem volt kérdés, hogy a munkaadók minden lehetséges csatornán igyekeznek utánanézni, rendben van-e leendő alkalmazottaik szakmai és magánélete, nem rejtegetnek-e valamit, valóban feddhetetlenek és megbízhatóak-e, egyszóval kompatibilisek a cég számára. A népszerű közösségi portálokra - Facebook, iWiW, Myspace, LinkedIn - feltötött képek, információk árulkodóak, és sokaknak már egy vicces fotó – ahol az alany éppen sörrel a kezében látható, vagy egy kiránduláson, baráti körben, vicces pózban -, elég hogy levonják következtetéseiket: az illető nem megfelelő, ártana a cég imidzsének.

A munkaadók a közösségi portálokon kívül egyéb csatornákon - Twitter, blogok  - is követhetik alkalmazottaikat: aktivitásukból, bejegyzéseikből, kommentjeikből kiderül, hogy mikor mit csinálnak, hol vannak éppen, valóban betegek-e, amikor betegszabadságuk alatt csetelnek, posztolnak, milyen (káros) szenvedélyeik vannak, mivel és kivel töltik szabadidejüket. Az sem maradhat rejtve a figyelő tekintetek elől, hogy milyen vallási és politikai meggyőződéseik vannak,  milyen a világszemléletük - esetleg olyan lazák, hogy egy jó bulit mindennél többre tartanak. A legfontosabb azonban az, hogy ily módon arra is fény derülhet, hogy korábban mivel foglalkoztak a jelöltek (alkalmazottak), valóban elvégezték-e azokat az iskolákat, amelyeket önéletrajzukban feltüntettek. A személyes, önként világ elé tárt információk mellett az ismerősök, barátok is sokat elárulnak az illetőről: kikkel tartja a kapcsolatot, kikkel barátkozik. (Van, aki elővigyázatosságból nem tölt fel magáról egyetlen fotót sem, és a legalapvetőbb információkon kívül, mint például a születési éve vagy a lakhelye, nem árul el semmit magáról.) 

© sxc.hu

A CarrierBuilder nevű álláskereső oldal legfrissebb, témában végzett felmérésből kiderül, hogy tízből egy jelentkező azért esik el a megpályázott állástól, mert nyilvánosan - képekkel dokumentálva - vállalja káros szenvedélyeit: például látszik a képein, hogy szeret inni, kapatosan bulizni, esetleg valamilyen tudatmódosító szerrel él. A „lenyomozott” jelöltek 9 százaléka töltött fel magáról pikáns képeket, 13 százaléknak volt már rasszista megnyilvánulása.

Az alkalmazottakat rendszeresen ellenőrző munkaadók szerint a legnagyobb hiba, amit valaki elkövethet, ha lebuktatja magát: vagyis kiderül, hogy önéletrajzában hazudott végzettségéről, korábbi munkahelyéről. Például azt állította, hogy évekig felelős beosztásban dolgozott egy nagyvállalatnál – diplomával a zsebében –, miközben adatlapján az áll, hogy középiskolai végzettsége van, és az elmúlt időszakban gyakrabban váltott munkahelyet, mint más egy évtized alatt. A lenyomozott jelentkezők 38 százalékáról derült ki, hogy végzettségével kapcsolatban valótlant állított vagy éppen elsumákolt valamit.

Mi a megoldás? A felmérést végző oldal vezetője, Farhan Yasin szerint az a legcélszerűbb, ha álláskeresés előtt a közösségi oldalakról és egyéb, mindenki számára elérhető webes felületről eltávolítjuk a „digitális szemetünket”, a kompromittáló, esetleg túl személyes információkat, vagyis mindent, ami szemet szúrhat leendő munkaadónknak. Emellett csak azokat érdemes ismerősnek, barátnak jelölni, illetve visszajelölni, akiket jól ismerünk, akikkel kapcsolatban állunk és ezt vállaljuk is. Személyes adatainkat védjük, csak ismerőseink számára tegyük azokat hozzáférhetővé.