Többször is írtunk már arról, hogy fontos a jól szerkesztett, pontokba szedett, tagolt CV, amely tartalmazza a legfontosabb adatokat – név, iskolai végzettség, szakirányú tanulmányok időrendben, korább munkahelyek, munkatapasztalatok, idegennyelv-tudás, készségek és képességek, szakmai sikerek, publikációk. Arról is rendre szót ejtünk az önéletrajz írás kapcsán, hogy mennyire fontos a precíz, helyesírási hibáktól mentes szöveg. Hogy a munkáltató lássa: arra is nagy hangsúlyt fektetünk, hogy az első benyomás - személyes találkozó híján - pozitív legyen. Ezúttal áttekintjük, hogy melyek azok a járulékos részek, amelyek nem mutatnak jól a CV-ben.

Ha a munkáltató nem kéri, hogy csatoljunk fényképet is önéletrajzunkhoz, nem érdemes fotóval „feldobni” azt. Egyrészt, mert sokan abba a hibába esnek, hogy beállított, pózolós vagy éppen viccesnek szánt képekkel dobják fel CV-jüket annak érdekében, hogy leendő munkaadójuk lássa: jól néznek ki, ápoltak, lazák. Elég egy rosszul megválasztott - nyaraláson készült, vicces, bulizós vagy éppen homályos, rossz minőségű – fotó, és még egy jól megírt önéletrajz is végzetesen sérülhet. Éppen ezért csínján bánjunk képeinkkel, amennyiben szükséges, válasszunk arcképet, portrét. (Az egyszerű igazolványkép is megfelel.)

sxc.hu

A személyes jellegű információkat – hobbi, érdeklődési kör, jövőbeni tervek – is célszerű kihagyni önéletrajzunkból. Ezek már a munkaadó és a jelölt közötti személyes találkozót megelőzően olyan háttértudással, plusz információval látják el az interjúztatót, amely egyáltalán nem biztos, hogy a javunkra billenti a mérleget. Szakmai szempontból például mellékes, hogy a leendő munkavállaló imád vitorlázni, meg akar tanulni énekelni, vagy éppen arra gyűjt, hogy különleges állatfajok nyomába eredhessen a világ egyik eldugott zugában. A legtöbb munkaadó úgyis csak a tények alapján dönt a jelölt sorsáról, ha képzettsége, szakmai tapasztalatai és készségei megfelelnek az elvárásoknak, a személyes beszélgetés során rákérdeznek a részletekre. Az állásinterjú harmadik, negyedik körében, a jelentkező alaposabb megismerése érdekében már a járulékos információk is terítékre kerülhetnek.

Felesleges több oldalnyi referenciát csatolni önéletrajzunkhoz, hacsak nem kéri ezt előzetesen leendő munkaadónk. Elég, ha a CV-ben feltüntetjük, mely cégeknél dolgoztunk korábban, és milyen munkakört töltöttünk be. Amennyiben a felvételiztető potenciális jelöltnek tekint bennünket, úgyis utánakérdez, hol tevékenykedtünk, és arról is kifaggatja előző főnökünket, hogy milyen munkaerőnek bizonyultunk, meg volt-e elégedve teljesítményünkkel.

Önmagunk fényezése működhet a szóbeli felvételi beszélgetésen, de az önéletrajzban nincs helye a fejtegetésnek, hogy miért vagyunk alkalmasak a megpályázott posztra, mit ígérünk, ha mi kapjuk meg az állást vagy mit gondol rólunk előző munkaadónk. (Kerüljük az üres frázisokat: „Exfőnököm szerint végtelen a teherbírásom”, „Sosem fáradok el”, „Akkor sem esem kétségbe, ha túlóráznom kell.”) Ha az előszűrésen megfelelünk, az állásinterjún úgyis kibontakozhatunk, és személyesen válaszolhatunk a kérdésre: miért gondoljuk azt, hogy alkalmasak vagyunk a meghirdetett állás betöltésére. Önéletrajzunkban tehát maradjunk a tényeknél: tüntessük fel képességeinket, készségeinket, ezekből a felvételiztető már láthatja, számolhat-e velünk.

Az önéletrajzi ihletésű megjegyzések, információk sem az önéletrajzba valók. Ne tudassuk leendő munkaadónkkal, hogy gyermekkorunkban milyen pályára készültünk, mit terveztünk és mire számítunk a későbbiekben. Az állásinterjú második, harmadik körében úgyis felmerül majd a kérdés, hogyan képzeljük el az életünket három-öt év múlva, milyen karrierutat tervezünk és milyen célokat tűztünk ki. Ekkor lehetőségünk lesz arra, hogy hosszabban kifejtsük mondanivalónkat.