A régi Munka törvénykönyve a munkaközi szünetet 1992 előtt ebédidőnek nevezte. A törvényben használt elnevezés megváltozása arra utalt, hogy a munkavállaló a munkaközi szünetet nemcsak étkezésre, hanem a regenerálódás más formájára is használhatja. Mivel a munkaközi szünet nem része a munkaidőnek, tehát ezen időtartam alatt a munkavállalót rendelkezésre állási kötelezettség sem terheli, ezért a munkavállaló gyakorlatilag szabadon dönthet arról, mivel tölti a munkaközi szünetet.

További részletek a Jobline oldalán.