Kétségkívül szeretjük, ha több választási lehetőségünk van, és szívesen böngészgetjük a bevásárlóközpontban a számtalan sampon és más termék nagy választékát. Úgy tűnik azonban, a túl sok opció egy ponton túl inkább összezavar, lebénít minket, elveszi a kedvünket a döntéstől és a cselekvéstől. Ahhoz, hogy huszonnégy sampon közül jól és kielégítő módon válasszunk, nagy mennyiségű információ feldolgozása szükséges, ami esetleg annyi időt és fáradságot igényel, amennyit a döntés minősége már nem indokol.

A bőség zavarára gyakran úgy reagálunk, hogy vagy véletlenszerű döntést hozunk, vagy egyáltalán nem választunk semmit a rendelkezésre álló választékból. Mi több, ha mégis megalapozott döntést hozunk, utólag bizonytalanság ébred bennünk és elégedetlenek leszünk: talán mégis inkább a másik sampont kellett volna választani.

A bonyolult, ennél fogva frusztráló döntési helyzetekből fakadó bizonytalanság kerülését a pszichológiában „status quo részrehajlásnak” nevezik. Mintha csak „lusták” lennénk végiggondolni a lehetséges megoldásokat, helyette inkább maradunk az alaphelyzetnél (status quo). Például a korábban vásárolt és megszokott terméket választjuk, nem kockáztatunk esetleg rossz döntést, még akkor sem, ha az új termék elvileg jobbnak ígérkezik a korábbinál. A márkahűség nem csupán érzelmi elköteleződés, hanem jól bevált döntési heurisztika alkalmazása.

A választási lehetőség a szabadság érzését is erősíti. Teljesen egyértelmű, hogy ha két dolog (például kétféle sampon) közül választhatunk, és nem csak egy lehetőség adódik, akkor az növeli szabadságunkat. Mint ahogy talán az még inkább, ha nem kettő, hanem mondjuk négy közül választhatunk. A kérdés, hogy ez az összefüggés a végtelenségig fokozva is érvényben marad-e?

Ha negyven, száz vagy ezer lehetőség közül kell választanunk, az még mindig egyenes arányban növeli a szabadságérzésünket? Újabban pszichológiai kutatások sora kérdőjelezi meg ezt a feltevést.

A samponos példára visszatérve: nyilvánvalóan értelmetlenség lenne a vásárlás előtt heteket tölteni az összes szóba jöhető információ beszerzésével, főleg pedig hosszas kutatómunkába fektetni az energiánkat. Félő, hogy mire eljutnánk a tökéletes megoldáshoz, már egészen új termékek jelennének meg a piacon, és kezdhetnénk a töprengést elölről. Arról nem is beszélve, hogy addigra a hajunk katasztrofális állapotba kerülne. Pár percet talán megér a mérlegelés, de annál többet aligha.

A modern nyugati társadalmak a választási szabadság korlátlan lehetőségével kecsegtetnek. Minél több a választási lehetőségünk, annál elégedettebbek, szabadabbak és boldogabbak leszünk. Nagyszüleink generációjához képest ma csakugyan sokkal több lehetőségünk adódik, nem csupán a samponok és más termékek világában, de a párunk, a munkánk, a lakóhelyünk, az életmódunk kiválasztásában is.

Újabban azonban több pszichológus és filozófus is rámutatott arra, hogy a mai emberek rossz érzésének talán a fő forrása éppen a túl sok választási lehetőség.

Ma egy fiatal nő vagy férfi számára nem gond (akár elvárás is vele szemben), hogy a lehetséges partnerek hosszú sorát próbálja ki az „igazi” megtalálásának folyamatában, ami a valóban neki való munkahely, hivatás, élőhely, gondolatrendszer esetében is többnyire igaz.

Egy valami azonban nem változott: az életünk továbbra is véges, ami alapvető korlát a döntéseinkben. Ha, mondjuk, ötvenéves koromra leszek annyira tapasztalt és bölcs, hogy megtalálom a tökéletes partnert, munkahelyet, életmódot, talán már nem tudom igazán kiélvezni ezt a helyzetet, nem lesznek gyerekeim, vagy ha lesznek is, nem tudok már táncolni vagy focizni velük, nem tudom kibontakoztatni magam a munkámban, hiányérzetem marad az önmegvalósításomat illetően.

Szeretne úrrá lenni az életén? Kövesse ezeket a tanácsokat!

A modern kor embere egyik feladattól a másikig hánykolódik. David Allen gondolat- és feladatrendszerező módszere, a GTD arra taníthat meg minket, hogyan kerülhetünk ki győztesen a teendőinkkel és időnkkel vívott harcból.

Így jutunk el a samponoktól az élet nagy kérdéseihez. Aligha vágyunk vissza olyan korszakba, amikor csak egyféle sampon volt elérhető, viszont egyre inkább felismerjük a túl sok választási lehetőség negatív pszichológiai hatásait. Hátha úgy éljük az életünket, mint az a vásárló, aki a sokféle samponnal szembesülve inkább nem vesz semmit, vagy rábízza magát az események sodrására. Vágyunk az újdonságokra, a nagy választékra, ezért sok mindent meg is teszünk, viszont kérdés marad, hogy ez összességében növeli-e a szabadságunkat és a boldogságunkat.

Ahogy a sampongyártó cég tette, talán nekünk is érdemes elgondolkodnunk azon, milyen összefüggés áll fenn a választék, a vágyaink, a döntéseink és a cselekedeteink között. Ki tudja, a boldogulásunkhoz vezető legjobb út talán nem más, mint okosan szabályozni a döntéseinkben megjelenő választási lehetőségek számát.

Nemes László cikke eredetileg a HVG Extra Business 2016/3-as számában jelent meg. Hasonló cikkekkel a magazin friss számában is találkozhat, amelyben értékteremtő vállalkozások történeteit ismerheti meg. Keresse az újságárusoknál, vagy rendelje meg.

Ha érdeklik a gazdasági, üzleti témák, lájkolja a HVG Extra Business Facebook-oldalát!