Mindennapi Szókratész

Szókratész híres volt arról, hogy kérdéseket tett fel, és kimondta, hogy nem tudja a választ. Válasszunk egy csekély kockázattal járó helyzetet (tehát ne a fizetésünkkel kapcsolatos megbeszélést), és próbáljuk ki, mi történik, ha nem válaszolunk azonnal a nekünk feltett kérdésekre! Adjunk magunknak néhány másodpercnyi szünetet, hogy átgondoljuk a kérdést! Fogadjuk a kérdést azzal az őszinte érzéssel, hogy „nem tudom”, és ha alkalmasak a körülmények, kíséreljük meg ténylegesen ki is mondani: „nem tudom”! Ez a gyakorlat növeli a tudatosságot, és helyet teremt a gondolatoknak, a megfigyelésnek.

Kényszerzubbonyban

Számos napi rutintevékenységünket automatikusan, kevés odafigyeléssel végezzük. Ennek a kísérletnek a lényege, hogy ismerős tevékenységeket teljesen máshogy végezzünk. Például ha zakónkba szokás szerint először a jobb karunkat bújtatjuk bele, akkor kezdjük a ballal! Kössük meg a cipőfűzőnket fordított sorrendben, vagy ha keresztbe tesszük a karunkat, cseréljük meg a helyzetüket, és az legyen fölül, amelyik alul szokott lenni! Ha legszívesebben bosszúsan hagynánk a csudába, akkor is tartsunk ki! Figyeljük meg, milyen érzés! Ez a gyakorlat segít felismerni berögzült szokásainkat, és lehetőséget ad arra, hogy változtassunk rajtuk.

Pexels.com

A világ a szobánkban

Válasszunk ki egy ismerős helyet, egy szobát az otthonunkban, vagy egy útvonalat, amelyet rendszeresen megteszünk (pl. a munkahelyünkre tett sétát). Képzeljük el, hogy mi vagyunk Sherlock Holmes, és egy bűnügy helyszínét vizsgáljuk át. Lassan és tudatosan mérjünk fel, figyeljünk meg mindent magunk körül! Vegyük észre a részleteket, az anyagok textúráját, a tárgyakat pedig alaposan figyeljük meg közelről és távolról is! Minden érzékszervünket vonjuk be ebbe a kísérletbe! Nagy a kísértés átsiklani az ismerős tárgyak fölött, ezért tegyünk úgy, mint ha minden teljesen új lenne! Ez a gyakorlat élesítheti az érzékeket és fejlesztheti a megfigyelési készségeket.

Figyeljünk a szünetre!

Egyik nap azt gyakoroljuk, hogy minden beszélgetés során teljes mértékben figyelünk mindaddig, amíg a beszélgetőpartnerünk be nem fejezi mondandóját, és csak azután válaszoljunk! Vegyük észre a késztetést, hogy közbevágjunk vagy megítéljük a társalgás tartalmát! Gyakoroljuk, hogy a figyelmünket teljes mértékben a beszélgetőpartnerünkre irányítsuk! Legyünk kíváncsiak a szavaira, a hangszínére, a testtartására, az arckifejezésére! Figyeljük meg, milyen hatással vannak ránk ezek a szavak. Az elmélyült figyelem teret enged a kapcsolódásnak, ahol a gondolatok és a lehetőségek könnyedén áramlanak.

Hároméves kíváncsisága 

Gyakran elfelejtjük megkérdezni, hogy „miért”, és rögtön a „hogyan” kérdéséhez ugrunk. A következő alkalommal, amikor komplex problémával birkózunk, ahelyett, hogy rögtön nekiugrunk, vizsgáljuk meg, fel tudjuk-e tenni a „miért” kérdését egy hároméves kíváncsiságával! Ha a „miért” firtatása veszélyesnek tűnik, tompíthatjuk a kérdést. Például kérdezzük ezt: „Tudnál erről egy kicsit többet mondani?” Ez a hozzáállás segít a cél tisztázásában és a legjobb cselekvés kiválasztásában.

Pexels.com

Elefánt a szobában

A továbbvezető út improvizálása annyit tesz, hogy teljes mértékben elfogadjuk a kínálkozó helyzetet. Ez nem azt jelenti, hogy egyetértünk vele, hanem hogy tudomásul vesszük, és abból kiindulva folytatjuk a továbbiakban. Például, ha az improvizációs szkeccsekben az egyik szereplő azt mondja, hogy „van egy elefánt a szobában”, a másik pedig azt feleli, hogy „nem, nincs”, megszakad a történet fonala. Ha a válaszadó úgy felelt volna: „igen, és éppen feléd rohan”, akkor már kialakulóban lenne egy történet. Ezt szem előtt tartva gondoljuk át, amit mások mondanak vagy „kínálnak”. Fogadjuk el egy igennel, amit mondanak, majd építsünk az ötletükre az „és” hozzáfűzésével! Ebből a kísérletből igazán kreatív párbeszéd alakulhat ki, amelyben mindkét fél úgy érzi, hogy a másik meghallgatja őt, és közösen valami újat hozhatnak létre.

Különben is, kinek a története?

Válasszunk ki egy kérdést vagy helyzetet saját, megszokott környezetünkből, és állítsunk fel annyi párhuzamos elméletet a lehetséges történésekről, amennyit csak tudunk! Például: az étteremben megakad a szemünk két emberen. Hogy kerültek oda? Testvérek? Unokatestvérek? Szülinapi találkozó, vagy szeretők titkos randevúja? De alkalmazhatjuk egy munkahelyi szituációra is. Ha másokkal együtt végezzük ezt a gyakorlatot, több elméletet tudunk gyártani. Ez a folyamat lehetővé teszi, hogy egy helyzetet több nézőpontból lássunk, és megakadályoz abban, hogy túl korán vonjuk le a következtetéseket.

Kilencvennapos próba

A változás egyik akadálya abbéli hitünk, hogy „úgysem fog működni”. Elkerülhetjük például, hogy egy ötlet túl korán semmivé legyen, ha kilencven napig teszteljük. Válasszunk ki egy problémát, amellyel kapcsolatban bizonytalanok vagyunk, és fogjunk bele az ötlet kis léptékű tesztelésébe három hónapra. Ez a megközelítés megszünteti az újdonság kipróbálásával kapcsolatos félelmeinket, mert továbbra is megmarad a lehetőség, hogy visszatérjünk a bevett gyakorlathoz. Kilencven nap éppen elég ahhoz, hogy lendületbe jöjjünk, és megfelelően fel tudjuk mérni, mennyire életképes az ötletünk. Ez a kísérlet túlzott elköteleződés vagy befektetés nélkül lehetővé teszi a gyors visszacsatolást, valamint a merész ötletek kipróbálását.

Eltérő ecsetvonások

Válasszunk ki egy aktuális problémát vagy kihívást! Hívjunk össze egy megbeszélést különböző hátterű és eltérő szempontokkal rendelkező résztvevőkkel, és beszéljük meg a problémát együtt! Nem fontos, hogy egyetértsenek vagy megállapodjanak, a lényeg az, hogy a különbségek felszínre kerüljenek, és mindenkit meghallgassanak. A vélemények sokféleségéből úgy is lehet előnyt kovácsolni, hogy a vitatott kérdés mindkét oldalát átgondoljuk, és különösen odafigyelünk a sajátunkkal éppen ellenkező véleményre (például, ha liberális lapot szoktunk olvasni, olvassunk konzervatívat). Ez a kísérlet szélesíti a tapasztalatunkat, és megkérdőjelezi a saját előítéletünket. Azt a képességet is fejleszti, hogy egyszerre két, egymással ellentétes elképzelésünk legyen, és mindegyikben meglássuk a mellette szóló érvek értékét.

pexels.com

Élvezzük a nemtudást!

Lazítsunk! Legközelebb járás közben figyeljük meg, hogyan mozog a testünk! Koncentráltak, feszültek, merevek, vagy inkább szabadok a mozdulataink, mintha áramlanának? Figyeljük meg, hogy összeszorítjuk-e az állkapcsunkat vagy sem. Hagyjuk, hogy ellazuljanak a hasizmaink! Ha otthon vagyunk, próbáljuk ki, hogy telefonáláskor nem egyenesen ülünk, hanem feltesszük a lábunkat a székre, vagy leheveredünk a díványra! Az ellazult test megkönnyítheti a gondolkodást is! Ez a gyakorlat segít a lazításban, amikor különösen nagy nyomás nehezedik ránk, és hogy megtanuljuk más nézőpontból vizsgálni a helyzetet.

A fenti cikk A nemtudás - Hogyan formáljuk versenyelőnnyé a bizonytalanságot? című könyv szerkesztett részlete. Kíváncsi, hogyan segíthetik karrierjét vagy cégének sikerét a történetek, és hogyan aknázzák ki a sztorik erejét a profik? A HVG Extra Business friss számának középpontjában a történetmesélés áll. Keresse az újságárusoknál, vagy rendelje meg itt kedvezménnyel!

Ha érdeklik a gazdasági, üzleti témák, lájkolja a HVG Extra Business Facebook-oldalát!