A nemzetközi tapasztalatok szerint a franchise-vállalkozásban lépő félnek általában a már befutott márkanév használata és a rendszer tapasztalt tagjainak szakmai támogatása mellett a csődre mindössze öt százalék esélye marad. Valamennyi franchise hálózatról elmondható, hogy a rendszert elindító cég nem szól bele a napi üzemeltetésbe, tehát a csatlakozó fél az adott rendszergazda üzlete minőségének és jellegzetességeinek megőrzése mellett saját maga által vezetett, önálló vállalkozáshoz jut.

Egy adott rendszer franchise-átvevői valamennyien - tartalmában, jogi és pénzügyi struktúráját tekintve azonos szerződést kötnek a társulás vezetőjével. A továbbiakban papíron azonos jogú, független partnerekként működnek. A hálózatban dolgozó átadók és átvevők tehát szerződéses jogviszonyban állnak egymással, az együttműködés létrejöttekor kölcsönösen, írásban rögzítik elvállalt kötelezettségeiket.

A szerződés tartalma a franchise-vállalkozás növekedésével változhat, vagyis az egyforma feltételrendszer az azonos időben csatlakozó üzletfelekre vonatkozik. Egy induló franchise-vállalkozásnál ugyanis a gazda még nem rendelkezik semmilyen franchise-tevékenységét bemutató referenciával, tehát márkaneve és üzleti struktúrája még nem képvisel különösebb piaci értéket. Mikor azonban üzlete piaci létjogosultságát számos sikeres franchise-partner felmutatásával bizonyítja, már megteheti, hogy magasabb belépési díjat állapítson meg.

Bár minden hálózat egyéni stílusban valósítja meg az együttműködést, a folyamatos kapcsolattartás, a szakmai tudás megosztása, valamint a rendszeres, franchise-gazdáktól a csatlakozó partnerek irányában történő ellenőrzés hozzátartozik a franchise-hálózat jellegéhez. A gyakorlat szerint az ellenőrzések a tíz-húsz egységet befogadó rendszereknél cégen belül is megvalósíthatóak. Nagyobb hálózatok esetén a rendszergazdák erre a célra alakult társaságokat bíznak meg az ellenőrzés lebonyolítására.

Változó, hogy a franchise-gazdák milyen feltételekkel kötnek szerződést a friss csatlakozókkal. Jellemző kiadás a már korábban említett belépési díj, amely nem mindenhol követelmény, és a gazdák általában, az üzlet nagyságával arányosan összeget állapítanak meg. Nincs szabály továbbá arra vonatkozólag, hogy az adott rendszer vezetője évente, vagy havonta igényli a tagság folyamatosságát biztosító díjat, valamint, hogy az említett összeget egy, a partnerrel közösen megállapított fix összegben, vagy százalékos juttatásban állapítják meg. A harmadik franchise-rendszereknél szokásos csatlakozói díj a hirdetési hozzájárulás, amely szintén rendszeres kiadás.

Mivel a franchise típusú üzletkötés egymásrautaltságot és kölcsönös sikerérdekeltséget eredményez, a társulni készülő felek belépésükkor kötelesek aláírni, hogy a szerződésben meghatározott együttműködés ideje alatt betartják az őket befogadó franchise rendszer etikai kódexét.A hálózatok legszabadabb fajtája az úgynevezett névhasználati franchise. Az ilyen típusú rendszerek vezetői meghatározzák, hogy az értékesített márkanévvel milyen termékcsoportot árusíthat a partner, ám az adott termék kiválasztásába nem szólnak bele. A név használatáért cserébe az átvevő csupán a franchise-gazda által képviselt minőséget köteles biztosítani. A kiterjedt hálózattal bíró, jelentős vagyonnal és tapasztalattal rendelkező cégekre jellemző, hogy a franchise gazda nem tart közvetlen kapcsolatot a hálózat valamennyi szereplőjével, hanem a világ különböző területein az őt képviselő, úgynevezett master franchise-partnerén keresztül szerez csatlakozókat. A későbbiekben természetesen az új szereplő a vele szerződést kötő master partnerrel működik együtt.Az üzleti élet legkülönbözőbb területeiről találhatunk franchise-rendszerben működő vállalkozásokat.

Az Egyesült Államokban és az Európai Unió fejlettebb országaiban a bankok egy új, meghódítandó piacként értékelik a franchise-rendszerek résztvevőit, hiszen egy ilyen körülmények között induló vállalkozónak gyakran van szüksége kezdőtőkére, amelynek visszafizetésére biztosíték többek között a rendszergazda sikeres tevékenysége.

Magyarország uniós csatlakozása óta az egységes piac részeként egyre több európai és amerikai franchise-hálózatot működtető cég kíván hazánkban is megjelenni. A magyarországi franchise-rendszerek potenciális résztvevői a sikeres franchise-hálózat részeseként további lehetőségek után kutató vállalkozók, a kisebb alaptőkével azért rendelkező friss diplomások, a jól menő cégek másod-, illetve harmadszintű vezetői, a kényszervállalkozók, és csak az idő mutatja meg, hogy hány további Magyarországon élő, üzleti tevékenységhez kedvet kapó ember.

Forrás: http://www.dakexpo.hu