Április 23-án tartja éves rendes közgyűlését a Mol Nyrt. Évek óta ez lesz az első olyan társasági összejövetel, amin már nem lesznek ott az OMV képviselői, az osztrák olajipari cég ugyanis március végén eladta 21,2 százalékos Mol pakettjét az orosz Szurgutnyeftegaznak. Bár „különböző technikai okok” miatt az oroszok sem vesznek részt a részvényesi találkozón, a közgyűlés érdemi része róluk fog szólni. A szokásos napirendi pontokon – igazgatóság, felügyelőbizottság, könyvvizsgálói jelentés, osztalék stb. - túl ugyanis az igazgatóság az alapszabály több pontján is változásokat javasolt a tulajdonosoknak, s ezen módosítások többségét – ha ezt nem is verik nagy dobra – az oroszok megjelenése indokolja.

Nem lesznek ott az oroszok

A Mol-közgyűlésnek két fontos pontja lesz: az egyik, hogy az eddig is rendkívül nehezen fölvásárolható Mol ezután gyakorlatilag fölvásárolhatatlanná válik, miközben a menedzsment helyzete tovább erősödik. A  másik: vajon az OMV 21 százalékos Mol-pakettjét megvásárló orosz Szurgutnyeftyegaz bemutatkozik-e, mint új nagytulajdonos – mondta Herczenik Ákos a Raiffeisen részvényelemzője.

Utóbbi kérdés egyébként kizárólag azért merült fel, mert az oroszoknak meggyűlt a baja a hazai jogszabályokkal. Bár a gáztörvénynek megfelelően a vállalat bejelentette a Magyar Energia Hivatalban részesedésszerzését, ezt követően nem válaszolt a MEH – a hivatal által sajtónyilvánosság előtt nem részletezett – kérdéseire, így az nem adta ki a részvénykönyvi bejegyzéshez szükséges igazolást az orosz cég részére. Enélkül pedig a Szurgut nem szavazhat a csütörtöki közgyűlésen.

Tovább biztosítják magukat

Persze feltehetőleg sokat nem számítana a közgyűlésen a Szurgut véleménye sem, a Mol tulajdonosi szerkezetét ismerve ugyanis egészen bizonyos, hogy minden napirendi pontot a menedzsment akaratának megfelelően fogadnak majd el. Nagyrészt az OMV felvásárlási kísérletének kivédését szolgáló sajátrészvény-vásárlásoknak köszönhetően a cég részvényeinek jelenleg közel ötven százaléka van „baráti kézben”, azaz csak akkor lehetne a menedzsment elképzeléseivel ellentétes döntést hozni, ha az oroszokon kívül az összes kisrészvényes ott lenne a közgyűlésen, és egyformán a javaslatok ellen szavaznának.

Ennek megfelelően feltehetőleg minden bizonnyal az összes napirendi pontot megszavazzák, márpedig ezek között akad néhány „érdekesebb” is, amelyek egyértelműen az új nagytulajdonosnak szólnak. A Mol vezetése, amikor megfogalmazta a közgyűlési előterjesztéseket, ezt nem is rejtette véka alá: a szövegben szerepel, hogy „a jelenlegi részvényesi átrendeződés és struktúra indokolttá teszi, hogy a társaság lopakodó felvásárlása ellen megfelelő mechanizmusok működjenek”.

Ezt célozza például az a kezdeményezés, amelynek értelmében a jelenleg az állam kezében lévő úgynevezett „B” – korábbi arany – részvény kikerülhet az állami tulajdonból, s ezzel párhuzamosan a hozzá fűződő jogokat is kiterjesztik, illetve a menedzsment a felvásárlás elkerülése érdekében javasolta azt is, hogy a közgyűlés az igazgatóság bármely tagjának visszahívásáról mostantól háromnegyedes többséggel határozhasson. Ami azonban ezeknél is fontosabb, hogy – amennyiben a közgyűlés is elfogadja – ezek után csak akkor szavazhat majd egy részvényes, ha tulajdonosi szerkezetét bemutatja. Eszerint az orosz Szurgutnyeftyegaz is kénytelen lenne feltárni, hogy kik a tulajdonosai – ezt az orosz cég évek óta nem tette meg. 

Ki áll a Szurgut mögött?

A Mol vezetésének a legnagyobb gondja minden bizonnyal az, hogy Szurgut a felvásárláshoz fűződő céljait nyilvánosan nem ismertette egyértelműen, és az sem világos, hogy kik állnak az orosz cég mögött. Bár a Szurgutnyeftyegaz rendszeresen tesz közzé gyorsjelentést, amelyekben tulajdonosi szerkezetről is esik szó, szakértők többsége úgy véli, hogy – ha ez nem is tűnik ki a vállalat jelentéseiből – vannak nagytulajdonosok a cég mögött.

A vállalat legutóbbi – 2008 utolsó negyedéves - gyorsjelentésében egyébként két 5 százalék feletti részesedéssel bíró tulajdonost jelölt meg: az ING bankot  ¬- amely egyébként baráti vállalatként a Molban is rendelkezik 5 százalékos részesedéssel -  valamint a Not-for-Profit Partnership “The National Depository Center” (NPP) szervezetet. Érdekes, hogy bár mindkét cég az 5 százalék fölötti tulajdonhányaddal rendelkező részvényesek között van feltüntetve, a részvényszámok alapján csak a holland pénzügyi csoportnak kellene itt szerepelnie, az NPP ugyanis „mindössze” 967 millió részvénnyel rendelkezik a 35,7 milliárdból, ami nagyjából 2,7 százalékot jelent. Az ING ugyanakkor majd 2,5 milliárd papírt birtokolt december 31-én, ami szinte pontosan 7 százalékos tulajdonnak felel meg, ráadásul különböző jelentések szerint azóta a bank részesedése tovább emelkedett, s most már 9 százaléknál tartanak.

Érdemes ugyanakkor megnézni azt is, hogy kik állnak a hangzatos nevű Not-for-Profit Partnership mögött. A szerveződést az orosz jegybank hívta életre 12 esztendővel ezelőtt, azóta azonban csatlakozott hozzá – és részesedést is szerzett benne – többek közt a néhány hónapja az OTP felvásárlásával hírbe hozott Szberbank, a kelet-európai bankközi devizapiacon az elmúlt hónapokban aktívan tevékenykedő Deutsche Bank, a Gazprombank, illetve a J.P.Morgan Bank International.

Talán az  NPP tulajdonosi hátterénél is érdekesebb, hogy piaci pletykák szerint komoly – az Investor Village úgy tudja, hogy a összesen 37 százalékos - érdekeltsége van közvetve, illetve közvetlenül a Szurgutnyeftyegazban Vlagyimir Putyin orosz miniszterelnöknek is. Ezt erősíti a The Wall Street Journal értesülése: a lap szerint Vlagyimir Bogdanov, a Szurgutnyeftyegaz elnöke a kormányfő közeli barátja. Bogdanov  mellesleg szintén rendelkezik néhány részvénnyel, igaz, az ő tulajdonhányada csak 0,3 százalék.

Egy másik vevő...

Részben a kusza és jól titkolt tulajdonosi háttér miatt gondolják sokan úgy, hogy a Szurgutnál csak parkolnak a részvények. Ezen a véleményen van Mészáros Lajos, a KBC Securities olajipari elemzője is, aki az Ecoline-nak elmondta: feltehetőleg egy másik vevő áll a háttérben. Hozzátette: kilétéről lehetne találgatni, ennek azonban addig nem sok értelme van, amíg ki nem derül, hogy kik a Szurgut tulajdonosai.

Tulajdonképpen csak ezért lehet a csütörtöki közgyűlés egyik fontos pontja az, amely a tulajdonosi háttér felfedésére kötelezné a részvényeseket. Herczenik Ákos hangsúlyozta: ettől eltekintve az utóbbi napirendi pont szimplán erőfitogtatásnak tűnik, a Molnak a tulajdonosi struktúrája és a 10 százalékos szavazati korlát miatt ugyanis eddig sem kellett ellenséges felvásárlástól tartania. Hozzátette: a magyar cégnek ugyanakkor sokkal nehezebb lesz elhajolnia a Szurgut közeledése elől, mint anno az OMV esetében, hiszen a társaságnak komoly orosz kitettségei vannak: elég csak azt említeni, hogy a Mol olajfinomítókba a Barátság olajvezetéken keresztül érkezik az olaj…

A Mol-Szurgut csörte ugyanakkor túlmutat a két cégen. Tekintettel arra, hogy itt az európai gázvezetékek fölötti kontroll a kérdés, ha az orosz fél további tulajdonszerzésben gondolkodna, abba már az Európai Unió is beleszólna. Olyan szinten átpolitizált ez a kérdés, hogy a végkifejletet még csak megtippelni is lehetetlen – tette hozzá.

Ecoline