A magyarországi adószabályok változása szerint 2011-től 10 százalékos társasági adókulcsot alkalmazhat minden olyan vállalkozás, amelynek adóalapja nem éri el az 500 millió forintot, 2013-tól pedig általános lesz a 10 százalékos adókulcs. Emellett fennmarad többféle társasági adóalap kedvezmény, mint a jogdíj bevételek 50 százalékos adóalap kedvezménye, vagy a bejelentett részesedés értékesítésén elért nyereség adómentessége.

Így Magyarország a nemzetközi adótervezés szempontjából is érdekes területté válik, s mivel e szempontból a vállalati székhely a meghatározó, ennek megválasztását működési formától függetlenül érdemes végiggondolni. A cég székhelye határozza meg többek között a bejegyzési eljárások lefolytatására, a cég feletti törvényességi felügyeleti hatáskör gyakorlására illetékes cégbíróságot, és egy per esetén a bíróság általános illetékességét is  – állítja dr. Szűcs Bálint, az RSM DTM Hungary partnere. A külföldi holding cégek hazai megjelenéséhez azonban jogilag tiszta feltételek is szükségesek.

Elválhat egymástól a székhely és a központi döntéshozatal helye

Tavaly óta a cégtörvény szerint a cég székhelye – ahol a hivatalos, illetve üzleti iratokat átveszik – és a központi ügyintézés, döntéshozatal helye elválhat egymástól. Utóbbi helyszínen folyik a tényleges ügyintézés és a cég működésével kapcsolatos döntéshozatal, itt található a cégvezetés, a menedzsment. Előbbi feladat, azaz a székhely biztosítására - az utóbbi években Magyarországon is - elterjedt a ’székhelyszolgáltatás’, mint gazdasági tevékenység, bár e területre vonatkozóan szabályozás nincs, de kifejezett jogszabályi tiltást sem találni. „Mivel a szolgáltatás tartalma, feltételei nem szabályozottak, a szolgáltatást nyújtók – és az ezt körültekintően igénybe vevők is – számos nyitott kérdéssel találhatják szembe magukat„- emeli ki dr. Szűcs Bálint az RSM DTM partnere.

Az alapvető kérdés, hogy egyáltalán jogszerű-e „székhelyszolgáltatást” nyújtani Magyarországon? Mivel jogszabály nem tiltja, hazánkban is végezhető olyan adminisztrációs szolgáltatás, amellyel a szolgáltatást nyújtó cég teljesíti az igénybe vevő cég székhelyéhez fűzött jogszabályi követelményeket. Átveszi az üzleti iratokat, lehetővé teszi a székhellyel összefüggő jogszabályi kötelezettségek teljesítését. A jogszerűség kérdése azért merülhet fel mégis, mert a cégtörvény kifejezetten nevesíti a székhelyszolgáltatást és arra jogosultként az ügyvédeket nevezi meg. Ügyvédek esetén a cégtörvény ugyanakkor utal arra, hogy székhely nem biztosítható ilyen módon, amennyiben a székhely és a központi ügyintézés helye azonos.

A székhely és a központi ügyintézés helye lehet eltérő, de a törvényes működés feltétele, hogy ezt a társaság létesítő okirata és a cégjegyzék is tartalmazza, feltüntetve a központi ügyintézés helyét is. Utóbbi helyszíne akár külföldön is lehet, azonban ez a körülmény a cég adózási illetősége kapcsán újabb kérdést vethet fel, hiszen akár külföldre is eshet a magyar társaság adózási illetősége.

Magyarországi szabályozási hiányosságok

A székhelyszolgáltatás végzésének jogszerűsége mellett szól, hogy az ügyvédekről szóló törvény nem nevesíti kizárólag ügyvédek által végezhető szolgáltatásként, valamint, hogy ilyen szolgáltatás Európa más országaiban is létezik. Az Egyesült Királyság például ilyen társasági szolgáltatók kapcsán nyilvántartásba vételi kötelezettséget is előír, sőt, a pénzmosás elkerülése körében van Európai Uniós szintű szabályozás is. Az EU harmadik pénzmosás elleni irányelve ugyanis kiterjed az úgynevezett társasági szolgáltatókra, márpedig a székhely biztosítása kifejezetten olyan tevékenység, amely alapján egy vállalkozás társasági szolgáltatónak minősül. Az irányelv – hasonlóan a pénzügyi intézményekhez, könyvvizsgálókhoz, ügyvédekhez stb. – ügyfél-átvilágítási kötelezettséget ír elő a székhelyszolgáltatást nyújtó társaságok számára.

Magyarországon nem szól jogszabály a székhelyszolgáltatásról, és különös módon nincsenek átültetve a pénzmosással kapcsolatos szabályok sem. Erre a 2007. évi CXXXVI. törvény lenne hivatott, de vagy szándékosan, de valószínűbb, hogy jogalkotói mulasztás miatt a székhelyszolgáltatókra nem terjed ki a törvény hatálya. Kérdéses, hogy ennek ellenére alkalmazniuk kellene-e az ilyen tartalmú szolgáltatást végzőknek az ügyfél-átvilágítási kötelezettséget. Számos olyan kérdés merül tehát fel a székhelyszolgáltatás kapcsán, amelyre konkrét szabály nincs, jogértelmezéssel pedig nem lehet egyértelmű választ adni. Egy következtetés ebből bizonyosan levonható: szükséges a jogszabályi keretek tisztázása a székhelyszolgáltatás kapcsán, ez a már működő szolgáltatók és a szolgáltatást igénybe vevők érdeke is.