Önadózás során a magánszemély maga határozza meg az általa fizetendő adó alapját és összegét. Ennek ellentéte a kivetéses adózás, amikor az adózási kötelezettséget és az adó összegét az adóhatóság állapítja meg. Önadózás esetén az adóhatóságnak az ellenőrzés és – a valóságtól való eltérés esetén, ennek bizonyítása után – a szankcionálás a feladata.

A két fogalom követelményeit vessük egybe a 98 százalékos különadó esetében. A 98 százalékos különadó alapja a korábbi évek személyijövedelemadó-bevallásából, illetve a magánszemély által kötelezően megőrzendő bevallást alátámasztó iratokból nem állapítható meg. A különadó alapját képező jövedelmekre vonatkozó adatokkal egyedül a volt munkáltató rendelkezik kötelező erővel.

A munkavállaló a munkaviszony megszűnésekor kaphatott olyan bérjegyzéket, mely tartalmazta a különadóalapot képező jövedelmeket, de a bérjegyzékre nem vonatkozik a magánszemély iratmegőrzési kötelezettsége, mivel az nem szükséges a korábbi évek szja-bevallásainak alátámasztására. A kilépéskor kapott kilépő adatlap az szja-bevallásnak megfelelő bontásban tartalmazta a jövedelmeket, tehát ez szintén nem alkalmas a különadó alapjának meghatározására. Így a volt munkáltató (kifizető) adatszolgáltatása nélkül a különadó alapja nem határozható meg.

A cikk folytatását olvassa el az Adózónán!