hvg.hu: Mit tud kezdeni a tudomány a korrupcióval? Egyáltalán, hogyan lehetséges mérni egy olyan jelenséget, amit mindenki szeretne eltitkolni?

Tóth István János: Az valóban nagy kihívás a mérésben, hogy mindkét szereplő – az, aki korrumpál, és az, aki elfogadja – el akarja ezt titkolni. Olyan ez a téma, mint a fizikusoknak a fekete lyukak. Nem látják, de vannak jelek, amelyek elárulják, hogy létezhetnek. Ugyanígy van ez a korrupcióval is, tudjuk, mik azok a jelek, amik ha előfordulnak, akkor korrupciós kockázatra utalhatnak.

Például látjuk, hogy egy közbeszerzést úgy írnak ki, hogy a törvényes határidőn belül csak egyetlen pályázó jelentkezik, és épp annyi pénzt kér, amennyit a kiíró maximális árnak meghatározott. Ekkor a helyzet legalábbis gyanús. Volt régebben olyan példa is, amikor a közbeszerzést december 28-án hirdették meg, 30-án pedig meg is érkezett a pályázat egy olyan cégtől, amelyet hivatalosan csak január elején jegyeztek be.

Stiller Ákos

De vannak olyan esetek is, amikor egzakt módon beszélhetünk a bajokról. Épp most készül például egy kutatásunk arról, hogy az önkormányzatok mennyire teszik átláthatóvá a közbeszerzéseiket és a tulajdonosi, vagyongazdálkodási bizottságok üléseinek jegyzőkönyveit. Azt, hogy ez kötelező, három törvény is szabályozza, és tökéletesen kutatható, eleget tesznek-e ezek előírásainak az önkormányzatok. Igen vagy nem. Itt nincs szubjektív elem.

hvg.hu: Van különbség a korrupciós kockázatokban aszerint, hogy nagy vagy kisebb cégeket érint?

T. I. J.: Sok múlik azon, hogy mely szektorban tevékenykedik az adott cég: ahol bevett, elfogadott a korrupció vagy ahol kevésbé jellemző. De leginkább a tőzsdei és a nem tőzsdei cégek közötti különbség a legnagyobb. A tőzsdén is jelen lévő nagyvállalatoknál általában nagyon komoly szabályokat írnak elő, hogyan szabad viselkedni. Van etikai kódexük, működik compliance részleg a cégnél, és jól látható következményei vannak a vétségeknek. A kisebbeknél a cégvezetők nagy része úgy gondolkozik, hogy ha egyszer ő a vezető, akkor mindent tud a cégről. Vagyis korrupció sem létezhet úgy, hogy ne vegye észre. Persze egy kisvállalkozás nem tud etikai vétségeket vizsgáló szervezeti egységet felállítani, de egy etikai forródrótot már egy közepes cég is létesíthet, ahol névtelenül lehet jelenteni a korrupciógyanús eseteket. De vannak más eszközök is. Kezdve onnan, hogy aki jelentkezik a céghez, annak az önéletrajzát ellenőrizzék, mert most általában ez sem történik meg. Vagy hogy legyen etikai kódex, a céghez belépő új dolgozókkal pedig titoktartási szerződést írassanak alá, és a helyes, etikus viselkedésre vonatkozó pontok legyenek részei a munkaszerződésének. Erre képesek lehetnek a kisvállalatok is, és ez már önmagában is jó irányba befolyásolhatja a dolgozók viselkedését.

hvg.hu: Mindez leginkább arra lehet jó, hogy a tulajdonos tudomást szerezzen a dolgozói korrupcióról. Mi a helyzet akkor, ha maga a tulajdonos korrupt?

T. I. J.: A kisebb cégeknél azért nagyobb ez a fajta kockázat, mert valóban nem elég strukturált a szervezet. Jóskáé az eladás, az én feladatom a termelés, jó haverok vagyunk – ilyen hozzáállással nehezebben állítható meg a korrupció. A korrupciós kockázat tekintetében a legrosszabbul az állami cégek állnak, ott nagyon magas a korrupció veszélye. A kkv-knál ez a szektortól is függ. Az építőipari cégeknél nem csak az anekdoták, hanem a kutatások is azt mutatják, hogy magas a korrupciós kockázat. Ugyanez például a szolgáltatásoknál sokkal kisebb.

hvg.hu: Egy kutatásuk szerint a cégvezetők 30 százaléka nem utasítaná el a korrupciót. De hányan vannak köztük azok, akik szinte rákényszerülnek arra, hogy korruptak legyenek, mert különben nem élné túl a cégük az adott helyzetet?

T. I. J.: Erről pontos számaink nincsenek, de lehet látni, mik azok a területek, ahol ilyen szempontból kiszolgáltatottak a kisvállalkozások a nagyoknak. Az például, hogy egy cég hogyan válhat egy nagy bevásárlóközpont beszállítójává, nagy korrupciós kockázatot hordoz. Ha a bevásárlóközpont beszerzéssel foglalkozó munkatársa elviheti a lehetséges partnereiket vacsorázni egy étterembe, ahol dönt arról, kiket listáz be, az tálcán kínálja a korrupció lehetőségét. Ezt most alig szabályozzák. Mondanám, hogy csak bekamerázott helyiségben lehessen tárgyalni, de ez a személyiségi jogokat sértheti – lehetne például olyan szabály, hogy legalább két tárgyaló ott kell, hogy legyen. Két embert korrumpálni máris sokkal drágább volna, kevesebben próbálnák meg.

Az Ernst & Young és az MKIK Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézet közös kutatásában egy játékra kértük fel a cégvezetőket. Azt mondtuk nekik, képzeljék el, hogy bajban vannak, harmadára csökkent a vállalatuk éves bevétele, és ekkor lehetőséget kapnának egy nagy üzletre, de csak akkor, ha tíz százalékot visszacsorgatnak annak, aki segít nekik azt megszerezni. Az ember ilyenkor persze nem mondja azt még egy kutatónak sem, hogy igen, elfogadná, bár 1-2 százalék így is volt, aki ezt vállalta. Sokan mondták azt, hogy meggondolnák az ajánlatot, és többen nem válaszoltak vagy annyiban maradtak, hogy nem biztosak a döntésben. Így jött ki az a 30 százalék, akire azt mondhatjuk, hogy helyből nem utasítaná el a korrupciót.

hvg.hu: Sok pletykát hallani a közbeszerzések körüli korrupciógyanús esetekről, de ezeknél leginkább nagyvállalkozásokról van szó. Mennyire lehetnek ebben érintettek a kis cégek?

T. I. J.: A vállalatok hálózatokba rendeződnek. Ahol magasabb a korrupciós kockázat, ott ez igaz az egész szektorra. így azokra a kisvállalkozásokra is, melyek beszállítóként vagy alvállalkozóként vannak jelen a piacon. Magas a kockázat az állami beszerzéseknél vagy általában az építőiparban, vagy az informatika területén, vagy olyan egyedi termékek és szolgáltatások beszerzésénél, mint a kakaóbiztos számítógépek vagy egy hídfelújítás. Nem fognak a Margit híd mellé még egyet felépíteni, hogy lássák, mennyivel lehet ezt olcsóbban is megcsinálni. Így megépülhet aranyáron, kifizethetnek 36 milliárdot egy néhány száz méteres hídért. Az informatikai területen pedig hatalmas az információs aszimmetria: a megrendelő nem is érti, mekkora munkával jár az, amit az informatikai cégtől kért. Így aztán a beszállítója némi túlzással nyugodtan mondhatja neki, hogy tízmillió forintba kerül egy olyan munka, amit lehet, hogy néhány kattintással megoldott. Persze a kis- és középvállalkozások csak egy kis részének van közvetlen kapcsolata az állammal. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség pályázatain a kkv-k mintegy tíz százaléka indul, és ezeknek a fele nyer. Az, hogy az államtól független korrupcióban mennyire vesznek részt a kis cégek, inkább szektorfüggő.

hvg.hu: A mostani és a korábbi magyar kormányok számára is fontos volt a szavak szintjén az, hogy tegyenek a korrupció ellen. Mit tehetne az állam, hogy kisebb legyen a korrupciós kockázat?

T. I. J.: Nehéz belevágni a korrupció elleni harcba, amíg az állami vállalatok egy külön fajnak számítanak ezen a téren. A transzparencia náluk most a nullához közelít. Összességében két fő irányba mehetnek el a kormányok. Fordulhatnak a tradicionális fellépés felé, amikor a legfontosabb az, hogy emeljék a büntetéseket, növeljék az ellenőrzés és a felderítés gyakoriságát. Legyen több nyomozó, kapjon nagyobb büntetéseket az, aki korrupt! Kínában is ez van, ott már nyilvános halálbüntetés vár a korrupt tisztviselőkre. Csak épp ez kicsit olyan, mint ha egy gyerek nem öltözne fel eléggé a téli hidegben, és megbüntetnék, miután már beteg lett. A modern fellépés ezzel szemben a megelőzésre helyezi a hangsúlyt. Csakhogy nálunk a százszázalékosan állami tulajdonú cégek közül egyedül a MÁV-nál volt olyan szervezeti egység, amely segített volna jobban kiszűrni a korrupciós kockázatot, de ezt is megszüntették. Miért nincs hasonló kezdeményezés más állami cégnél? Miért kellett ezt is megszüntetni? Ha annak idején az Magyar Villamos Műveknél lett volna csalás- és korrupcióellenes részleg, akkor biztos nem következett volna ott be 15 milliárd forintos vagyonvesztés. A MÁV-nál a compliance részleg megszüntetése egy nagyon rossz üzenet az állami vállalatok, a magánszektor, benne a kis cégek felé is, mert azt a téves hitet erősíti, hogy szükségtelen egy cégen belül fellépni a korrupciós kockázatok ellen. Egy ilyen szervezeti egység létrehozásának két-három évig nincs közvetlen anyagi eredménye, de a hosszú távon a korrupciós kockázatokat csökkentő, és a hatékony gazdálkodást ösztönző hatása jelentős. Itt kultúraváltásra van szükség: be kell bizonyítani, hogy igenis fel lehetne lépni hatékonyan a korrupció ellen, már a megelőzés fázisában.