Eszter és Nedda az élet minden területén kerüli a konfekciót. És bár így nehezen beazonosíthatók a munkaerőpiac számára, a harmincas éveikben járó nők mégsem bánják, hogy nem lett belőlük asszisztens, jogász, könyvelő vagy orvos. Évtizedesnél régebbi barátságukból bő két éve pattant ki a közös projekt, azóta foglalkoznak napló- és jegyzetkötészettel. Ami pusztán kreatív alkotó tevékenységnek indult, mára lassan átlépi a házi- és a kisipari gyártás közötti határt.

A leírt szavak súlya

„A Deluxe Dollz eredetileg a kettőnk nevére vezethető vissza. De a megoldókulcs annyira bonyolult, hogy inkább hagyjuk az elnevezés egyedfejlődését. Úgysem az a fontos, hogy a név mögött Kovács Eszter és Négyessy Nedda van, hanem hogy mint alkotópáros, mire vagyunk képesek” – kezdi a márka-, és öndefiniálást Nedda. De mint az egy duótól elvárható, Eszter azonnal hozzűfűzi: ma már a név legalább annyira jelöli a figurákat az egyedi borítóikon, mint őket.

Kovács Eszter és Négyessy Nedda

Fülöp Máté

Tipikus, a második világháború előtt épült, inkább belülről, mint kívülről felújított pesti belvárosi bérházban ülünk egy polgári lakásban. Ez a páros műterme. Az asztalon a sebtében kiterített portfólió: jegyzetfüzetek, könyvecskék mókás figurás borítóval, és vaskosabb, keménykötésű naplók és határidőnaplók, melyek a nagy gonddal készített kézműves tárgyak jegyeit viselik. Nincs két egyforma darab, a kollekciót sokféle szín és anyag használata jellemzi. Ami összeköti őket, az az igényes kivitelezés és a harmónia. Nincs hibás, sérült darab, nincsenek rosszul vágott élek vagy megcsúszott képpel borítók. A két nő szerint még sosem adtak ki a kezükből selejtet. „Minden egyes darab egy kicsit a mi közös gyerekünk, szóval nem lehet csak úgy rutinból odakenni” – magyarázza Eszter.

És bár ez időben-pénzben legkevésbé sem kifizetődő, Nedda szerint főként azt tartják szem előtt, hogy amit eladásra kínálnak, az "megadja a leírt szavaknak azt a környezetet, amit megérdemelnek”. Ötféle méretben és kivitelben gyártják a jegyzetelésre valót. A legkisebbet, amiből idehaza a legtöbbet adják el, 1400 forintért árulják, a legnagyobbat vastagságtól, anyagtól és kiviteltől függően 3500-5000 forintért.

Az öröm és a gond gyökere most ugyanaz: a Deluxe Dollz eljutott odáig, hogy nagyobbra tudna nőni – és ettől a páros tart egy kicsit. Szokatlan és kicsit ijesztő is a feltételezés számukra, hogy mi lesz az alkotással, ha majd nem minden munkafolyamatot ők tartanak kézben. De ketten a növekvő keresletet már nem bírják.

A kihúzott fióktól a felszínezésig

Az egész ott kezdődött, hogy Eszter mindig a keze ügyében tart valamilyen rajzolásra alkalmas eszközt, és ha szabad felületet talál, azonnal rajzolni kezd. Szerinte ez nem teljesen tudatos, inkább a keze és az agya lefoglalására szolgál. Klasszikus munkahelye nem nagyon volt idáig, a legjobban a Taurin Cirkuszban és a Békés megyei Jókai Színházban szeretett dolgozni artistaként. De abban sem talál semmi különöset, hogy pultos melót vállaljon, jógatanfolyamot tartson vagy egy külföldieket fogadó hostelben dolgozzon – mint ahogy azt mind megtette.

Bő két évvel ezelőtt nagytakarítás közben tömegével talált meg rég elfeledett rajzokat. A cetliken, kitépett füzetlapokon talált emlékekből egy alaposabb szelektálás után nagyjából tucatnyi figura újra életre kelt. Ez már Neddának volt köszönhető, akinek megtetszettek a firkák, és mint mondja, ő igazából „csak felszínezte” Eszter képeit. Más kérdés, hogy az újrafestett alakok láttán mindketten euforikus hangulatba kerültek.

Nedda eredetileg festőnek készült, majd Londonba járt iskolába, ahol belsőépítészetet és dekorációt tanult. Talán grafikus-tervezőnek mondhatnánk: honlapdesigntól lakásbelsőig "mindent" tervez, ezen kívül turistahelyszíneket térképez fel egy cégnek, alapvetően külföldön. Nedda az Eszterrel készített közös képeikre szervezett néhány kiállítást. Őket is meglepte, hogy néhányan eléjük álltak: szeretnének megvenni közülük párat.

Fülöp Máté

"Mondtunk egy nem túl magas árat, amire jött a szokásos magyar szöveg: „hú, hát ez túl drága”, és hogy „akkor inkább nem, úgyis csak illusztrációnak kéne” – meséli Nedda, aki ez utóbbiba kapaszkodott bele. Szerinte amúgy is a képeknek leginkább használati tárgyakon lenne a helyük. És bár egyiküknek sem volt mélyreható könyvkötészeti ismerete, egyértelműnek tűnt, hogy a könyv és a füzet lesz az, amire a képeiket ráteszik.

Pepecs egy meló

Borítóképből vagy egy tucat van, igaz, mostanában a „holdas” és a „napozó nőcis” a legkelendőbb. Nem a képpel, hanem a felhasznált anyagokkal variálnak inkább, amikor a füzeteket tervezik. Mivel Nedda belsőépítészként jó ideig szakmányban építette a maketteket, az sem okoz fennakadást, ha egy korábban nem gyártott méret – főleg kötetvastagság – miatt át kell tervezni a gyártási paramétereket. Amit a gyártásról nem tudtak, vagy nem találtak róla semmit az interneten (akárcsak egy tanvideó formájában), azt a könyvkötőtanfolyamon szívták magukba.

Az egyedi füzetek újrahasznosított papírból készülnek. Az összes munkafázist, a vágást, hajtást, lyukasztást, varrást, illesztést, ragasztást és préselést  is kézzel végzik. Egyedi méretben készül minden. A naplóba hosszas válogatás után választják ki az íveket. Egyedül a préseléshez használnak gépet; de él a nagylexikon alatti préselés technikája is. A préselés után a vászongerinc, valamint a borító és annak anyagának a kiválasztása követezik – ez számukra felér egy kimerítő ruhavásárlással, mert mindennek passzolnia is kell.

Ez így persze nagyon pepecs meló. Nem ritka, hogy egy-egy mívesebb darabbal – pláne, ha többféle papírt és képeket befűznek – akár egy teljes napot is eldolgozgatnak. Két egyforma hónap nincs, de a havi átlagtermelésük nagyjából 50 darab körül lehet. Igaz, volt már olyan is, hogy hetekig folyamatosan dolgoztak: ilyenkor több mint száz darab készült el. De Eszter szerint épp ez a plusz törődés adja a munkájuk igazi értékét. Ezt fizetik meg, akik hajlandók akár 4-5 ezer forintot is kiadni egy egyedi jegyzetkönyvért, naplóért, filofaxért.

A menedzseléshez másfajta ember kell

Kezdetben nem tudták, hogy a merített papír és a borítókép nyomdaárában is brutális különbségek lehetnek – a tanulópénzt meg kellett fizetni. Mára már Nedda élsportolói szintre fejlesztette azt a képességét, hogy külföldről hozzon be alapanyagot. Mivel a turisztikai cég megbízása miatt sokat utazik, soha nem tér üres kézzel haza. Olyan alapanyagokat keres, melyek itthon nem elérhetőek vagy jóval drágábbak. Eszterék most a hátlap dombornyomásával kísérleteznek, amitől még egyedibb és kevésbé utánozható lesz a termék.

Fülöp Máté

A mini manufaktúrában a közelmúltig egyetlen dolog nem tűnt fontosnak: az, hogy a Deluxe Dollz mennyire rentábilis. Az anyagköltség elviszi a bevétel zömét. Ha alkalmazottat foglalkoztatnának, az emelné az árakat, így viszont a termelői kapacitás lett véges. Eszter szerint attól félnek igazán, hogy ha a pénz túlzottan fontossá válik, megváltozhat a hozzáállásuk. Eddig csak azt tudták biztosan, hogy veszteséget nem termelnek, viszont cserébe sok örömüket lelik a munkában. „Látjuk, hogy ez tetszik, és sokan meg is veszik, amit alkotunk, de abban elkélne a segítség, hogy akkor innen hogyan lépjünk tovább. Arról szó sem lehet, hogy ne mi gyártsuk a portékánkat, de a menedzseléshez másfajta ember kell” – mondja.

Vásárból gyártásba?

Kettejük közül inkább Eszter a szervezőbb alkat, de hogy melyik dizájnvásárba megy a Deluxe Dollz, az inkább dominószerűen jött. „Valaki látta, megtetszettünk neki, és szólt, hogy egy másik dizájnpiacon is szívesen látnának” – meséli  Eszter. Így kerültek ki Wampra, a FullKolorra a Szimpla Kertbe és a bécsi Designfórumra. Isztambulba meg úgy, hogy Nedda ha utazik, mindenhová magával visz néhány bemutató darabot.

Az látszik, hogy nem győzik kielégíteni az igényeket, és most lehetne a vállalkozást felfuttatni. Ebből a szempontból az is jobb lenne, ha a Deluxe Dollz mindkettejüknek élet-halál kérdés volna, mert akkor feketén-fehéren kiderülne, hogy rá tudnak-e teljes erőből koncentrálni erre. „Ez most így egy kicsit olyan, mint a lendkerekes kocsi, amivel a gyerekek játszanak: mindig löknek rajta egy picit, és úgy az megy tovább. De nem gyorsul, és nem működik magától” – ismeri be Eszter, aki szerint hamarosan döntésre kell vinni a dolgot, akarnak-e magasztosabb üzleti célokat is elérni. Eszter attól fél, ha túl sokáig marad a jelenlegi helyzet, a lehetőség elmúlik, ”és a dolog el fog halni, mert vagy megszakadunk, vagy ráununk”.

Nedda szerint ők csak naiv művészeknek számítanak ezen a piacon, és bár az beleférne, hogy a haszon egy részét elvigye egy befektető vagy egy viszonteladó, de egyelőre jobban szeretnének "nem tömeggyártani”. Akkor sem, ha a jelenlegi keretek között egy több száz darabos megbízás legalább annyira ijesztő kihívás, mint amennyire örömteli hír.