„El kellett gondolkodni, hogy mi legyen a már meglévő állománnyal is, ugyanakkor a dilemmáinkat eldöntötték a kereskedelmi láncolatok, akik nyomás alá helyezték a mi cégünket is. Azt mondták, ha nem fejezzük be a tömésből származó hús forgalmazását, akkor csirkét és pulykát sem fognak vásárolni tőlünk” – mondta a májusi tárgyaláson Franz Josef Kamphaus, aki a több magyarországi baromfitenyésztő, illetve-feldolgozó cégben érdekelt Wiesenhof GmbH-t képviseli a Kiskunhalasi Baromfifeldolgozó Zrt. igazgatóságában.

Mint mondta, szerinte a kereskedelmi láncok attól féltek, hogy a piac igényei miatt a töméses hizlalásból származó termékek nem lesznek eladhatóak. Hozzátette, hogy „mindez a nyomás, illetve ez a hatás a Négy Mancson keresztül történhetett”. Később pontosított, mert bár fenntartotta, hogy cége döntését, vagyis azt, hogy felhagy a tömésből származó baromfihús forgalmazásával, „semmilyen nyomás nem indokolta, de a Négy Mancs volt a kiváltója. A fogyasztó a vásárolt termék eredetét egyáltalán nem tudja, azt a kereskedelmi láncok tudják. A kereskedelmi láncok pedig kizárólag a listák, a fehér és fekete lista alapján tájékozódnak a termékek eredetéről”.

A Négy Mancs álláspontja ezzel szemben az, hogy a kereskedelmi láncok a fogyasztói öntudat miatt nem vették át a tömést alkalmazó cégektől az árut, ők pedig korrekt módon tájékoztattak.

Kamphaus tanúvallomása a fekete-, illetve fehér (baromfis körökben pozitívnak nevezett) listákról annak fényében különösen érdekes, hogy egy másik Wiesenhof-érdekeltség, a baromfitenyésztéssel foglalkozó Bács-Tak Zrt. más elbánásban részesült a Négy Mancstól, mint a többi magyar baromfis cég. Legalábbis ez derül ki a hvg.hu birtokába került keretszerződésből. Ebből a 2009-ben kelt megállapodásból ugyanis az derül ki, hogy ugyan a Bács-Tak vállalta, hogy saját telepein felhagy a tolltépéssel, és a „tömöttmáj” termelését is abbahagyja, de a neki beszállító, és általa integrált termelők telepein 2012 végéig még lehetséges volt a tolltépés. A Bács-Tak így is a pozitív listára kerülhetett, igaz ehhez vállalnia kellett, hogy a Négy Mancs munkatársai bármikor beállíthattak bejelentetlen ellenőrzésre a libatelepekre, amihez a cég még igazolást is adott az állatvédő szervezetnek.

Kettős mérce a Négy Mancsnál?

A Hungeritnek és egy sor más magyar cégnek nem volt ekkora szerencséje, illetve türelmi ideje. Ezek állítják: mivel felkerültek a Négy Mancs feketelistájára, jelentős piaci veszteségeket szenvedtek el.

Ennek egy részét forintosította a Hungerit, amikor beperelte a Négy Mancsot. És a cég szerint a perben megnevezett 553 millió forint plusz kamatai csak az úgynevezett hízott áru, vagyis a töméssel előállított libamáj és a tömött libák húsának piaci kiszorulásából adódó kár, mert ennél lényegesen nagyobb, mintegy 2,5 milliárd forintos a tényleges veszteségük. Szerintük a feketelista miatt más termékeiket, például a csirkét sem vették át a kereskedelmi láncok.

A Hungerit a Négy Mancs támadásainak hatására – amelyek miatt kiszorult az európai, azon belül is főleg a német és az osztrák piacról – 2008-ban abbahagyta a hízott víziszárnyasok vágását, ami állításuk szerint 200 dolgozó elbocsátását is jelentette. A cég ennek ellenére nem került le a feketelistáról, így 2009-ben újraindította a hízott libák és kacsák vágását.

Mások is perelnek

Nem a Hungerit pere az egyetlen, amelyik a Négy Mancs ellen folyik: a Hortobágyi Lúdtenyésztő Zrt. is kártérítési pert indított az állatvédő szervezet ellen. Könnyen lehet azonban, hogy még további kártérítési igények is keletkeznek, és a Hungerit által indított pernek ez is a tétje.

A Baromfi Termék Tanács (BTT) becslései szerint ugyanis – 2007-et bázisnak tekintve – 2012 végéig hízott kacsából közel 2,2, libából pedig csaknem 2,5 milliárd forint a magyar baromfiágazatban az elmaradt nyereség, a kiesés pedig szerintük – a válság hatása mellett – jelentős részben a Négy Mancs támadásainak következménye. Csakúgy, mint a 2007-es 1781 tonnáról 2012-re 1500 tonnára visszaeső libamáj-export. Jelentősen csökkent a tépett toll mennyisége is, 1800-2000 tonnáról 200 tonnára. Ezek pedig könnyen számszerűsíthető károkat jelentenek a feketelistán szereplő cégeknek.

A Fővárosi Főügyészség egyszer már jogsértőnek találta a Négy Mancs adatgyűjtését, amelyet tojáskampányukban folytattak. A 2011. december végi ügyészségi verdiktet az akkor még elszámoltatási kormánybiztosként tevékenykedő Budai Gyula feljelentése váltotta ki.

Az alapítvány élelmiszer-ipari cégeknél érdeklődött az általuk felhasznált tojások származásáról. Az ügyészség akkor azt állapította meg, hogy meg is fenyegették a megkérdezetteket: a választ megtagadókról feltételezik, hogy „ketreces” tojást használtak fel, s ezt a hírt hozzák majd nyilvánosságra. Adatokat várt a Négy Mancs a libákat vágó cégektől is, és a tavaly júliusban kelt levélben könnyű felfedezni a tojástermelőkhöz intézetthez hasonló fenyegetést is.

A Négy Mancs által kért telepítési listákat legkésőbb az állatok hathetes korában kell szolgáltatni, mivel – ahogy írják – később „azon libaállományok ellenőrzésre alkalmatlanok”. Amennyiben pedig az ilyen „későn jelzett, illetve ellenőrizhetetlen” állatokat levágják a pozitív listán lévő vágóhídon, „a cég pozitív listás státusza megszűnik és a pozitív listára csak 12 hónap próbaidő problémamentes leteltével kerülhet vissza” – áll a Négy Mancs levelében.