Pár hónapnyi szunnyadás után ősszel akár egy vulkán, kitört a Tokaj Kereskedőház (TK) borpancsolási ügye, helyesebben az ügy, amit borpancsolásnak szeretnének láttatni. A füst még nem szállt fel, ezért igyekeztünk kibogozni az alaposan összekuszált szálakat.

A TK borpancsolásos ügye valójában két ügy. A korábbi egy 2010-ig visszanyúló, balul sikerült amerikai borkereskedői kaland. Erről legutóbb a VS.hu-n jelent meg hosszabb, főként a vádakat összegző írás. A másik történet – a teljes készletvizsgálat – eredményeiről pedig október elején a Népszabadság közölt cikket. Ez utóbbi tényként közölte, hogy a független bizottsági jelentés summája az, hogy „a cégnél a napi rutin része volt a pancsolás”. Ám az ezt alátámasztani hivatkozott tételek között több is akadt, amely kétséget ébreszt.

Fazekas István

Amerikából jött, ment

Az amerikai ügyről annyit érdemes tudni, hogy 2010-ben megjelent Tokaj-hegyalján egy Balla Attila nevű, erdélyi származású, amerikai filmforgalmazói körökben jártas kereskedő, aki úgy gondolta, hogy nagy mennyiségű, jó minőségű tokaji borból folyamatosan rendelve megveti a lábát a kaliforniai, majd az amerikai és akár a mexikói piacon is. Első lépésként rendelt 250 ezer palack 3 puttonyos aszút a TK-tól, melyet el is vitt ugyan a tengerentúlra, de annak nagy részét mind a mai napig nem tudta eladni. Cége, a Vinum Tokaj International (VTI) a vételárat egy évvel a megrendelést követően, napra pontosan a megadott végső határidőre kifizette ugyan, de leginkább annak elkerülése érdekében, hogy az árut a saját költségén kelljen visszaszállítania Magyarországra. Az állami cég vezetésének a VTI ekkor már gyanús volt – mivel Balla eladási riportjai egyre nagyobb csúszásokról számoltak be – így amikor Balla újabb, már 500 ezer palackos megrendelést adott le, az Igazgatótanács ellenállt. Az akkori vezérigazgatón, Kiss Istvánon keresztül a testület próbált egyértelmű választ kapni arra, hogy a VTI hol, miként fogja a tetemes mennyiséget értékesíteni. Mivel nem kaptak ilyet, nem engedélyezték a megrendelés teljesítését. A TK 2012 végén egyoldalúan felmondta a hároméves keretszerződést.

Balla erre hivatkozva követelt kártérítést, de 2012 végéig a nála lévő borokkal kapcsolatban nem volt semmiféle minőségi kifogása. Azzal csak jó másfél év múlva hozakodott elő. A kaliforniai bíróság elé 2014 szeptemberének második felében került a perindításra kész beadványa, melyben 5 milliárd forint értékű kártérítési igény szerepel, s melynek az alapállítása az, hogy a TK nem azt töltötte a palackokba, amiről a szerződésük szólt.

Tombor András

MTI / Soós Lajos

Tombor András, a TK ügydöntő felügyelőbizottsági (üfb) elnöke októben elején a hvg.hu-nak nyilatkozva azt állította: hivatalosan nem értesültek a per elindításáról, s azt, hogy a VTI nevében a keresetet beadták a bíróságra, csak onnan tudják, hogy a TK Kaliforniában dolgozó ügyvédje erről értesítette őket.

Egy fontos papír, aminek tartalmáról mindenki mást mond

A TK bő másfél éve hivatalban lévő új vezetése valójában csak megörökölte az amerikai problémát. Lényegében erre hivatkozva azonban már ők rendelték el idén tavasszal a teljes készlet-felülvizsgálatot, aminek az alapja az volt, hogy a rendelkezésre álló anyagok átvizsgálása után kértek egy hivatalos vizsgálatot a Nébihtől. Tombor szerint Balla azért csak most adta be a keresetét, mert a hónapokkal ezelőtt elrendelt készletzárolásokról azt gondolja, hogy az felér egy beismerő vallomással. 
A vizsgálatok során az élelmiszer-biztonságiak megállapították, hogy a kérdéses 2001-es borból abban az időben volt készleten nagyobb mennyiség, és nincs vele minőségi probléma. (Az a feltételezés, hogy a TK vezetése 2010-ben nem létező borokra vállalt ekkora mennyiségben szállítást, azért tűnik furcsának, mert a cég kereskedelmi kötelezettségvállalása csak a készlete erejéig tartott akkor is – ami azt jelenti, hogy olyasmi nyom nélkül aligha létezhet, hogy ha egy borfajta vagy évjárat éppen nincs a pincében, akkor azt „kikeverjék”. Ilyen nyomokkal azonban eddig senki nem áll elő.)

Aztán egyszer csak híre jött, hogy Ballánál van a TK korábbi főborászának, Puklus Péternek a közjegyző előtt tett "vallomása", melyben a szakember állítólag elismeri, hogy az Amerikába kiszállított tételek nem azok, amik a címkén szerepelnek. Az ugyan rejtély, hogy az ellenérdekelt fél hogyan vette rá a TK korábbi főborászát egy ilyen nyilatkozatra, de Tombor András lapunknak azt tagadta, hogy a TK regnáló vezetése asszisztált volna ehhez.

Megkerestük Puklus Pétert, aki ma a családi borászatában dolgozik, és a Bodrogkeresztúr-Bodrogkisfalud-Szegi Hegyközség elnöki tisztjét is betölti. A borász kategorikusan cáfolta azt, hogy ő Ballának azt mondta volna, hogy a borokat, amiket kapott, pancsolták volna. Sőt azt is, hogy az amerikai kereskedőnek kiszállított üvegekben ne kifogástalan minőségű bor lenne. Puklus elmondása szerint a kereskedő nem értette, mi a borházasítás, márpedig azt elmagyarázta neki, hogy amennyiben Balla valóban, összesen 2 millió palackot akar venni a 2001-es 3 puttonyos aszúból, akkor azt csak házasítással (az 5 puttonyos és a fordítás házasításával) tudja majd a TK előállítani. Puklus elárulta, a dokumentum egy példányát megkapta Kékessy Dezső is (aki az Orbán Viktorhoz közeli kapcsolatai révén évekig Tokaj-Hegylaja ügyeiben is eredménnyel lobbizott), aki a TK és a VTI közt fokozódó feszültséget enyhíteni érkezett az ügybe. Ez a kísérlete végül nem sikerült.

Nem hittek a Nébihnek

Tombor – aki lapunknak az állította, hogy látta Ballánál az ominózus Puklus-féle dokumentumot – azt mondta, hogy ezt követően ismételt Nébih-vizsgálatot kért a TK, mely másodszor is megállapította: a vitatott tételek rendben vannak.

Arra kérdésre, hogy az élelmiszer-biztonsági tanács két hivatalos vizsgálata után miért nem hitte el, hogy a borok valóban rendben vannak, Tombor András azt mondta: idővel rájött arra, hogy egyáltalán nem bízik a Nébih illetékes igazgatóságának a munkájában. Szerinte a hivatali vezetés hozzáállása a magyar borbiztonság kérdésében rendkívül gyenge. Ezért kérte, hogy a TK-sok inkább nézzék át újra, tüzetesebben a készleteket.

A menedzser elmondása szerint e belső vizsgálat hetekig tartó, szúrópróbaszerű ellenőrzéseket jelentett. Az ellenőrzést végző Áts Károly (a jelenlegi főborász), illetve a vezérigazgató és a menedzsment irányítása alatt dolgozók „végül azzal jöttek vissza az FB-hez, hogy nagy baj van” – állította Tombor. A hibás tételekre Tombor elmondása szerint úgy akadtak, hogy a TK informatikai rendszere sokkal részletesebb, mint amire az előírások szerint szükség volna, (vagyis: amit a Nébih hivatalból vizsgált), így minden lépést, ami a borokkal történt, mélyebb szinten is regisztrálta és adminisztrálta. „Akkor, ott eldöntöttem, hogy zárolunk” – tette hozzá.

Kifogásolt tételek – kérdőjellel

„Amikor zároltattam a Kereskedőház borkészletét, azt azért tettem, mert mint a legnagyobb borkészletet kezelő cég, azt akartam mutatni minden egyes borvidéki szereplőnek, hogy azon a kínos ügyön túl kell esni, hogy mi volt a múltban” – magyarázta lapunknak Tombor András. Elmondása szerint a készlet-felülvizsgálatban 151 bortételt vizsgáltak, amit aztán zároltak, és a készletmozgásokat dokumentáló jegyzőkönyveik, készletnyilvántartásaik ellenőrzésével visszakövették azok paramétereit. Azt, hogy milyen „múlttal” rendelkezik az adott tétel; milyen borászati műveletek, házasítások, átminősítések történtek vele. Tombor szerint több bor esetében vagy az évjárat-azonosság, fajtatisztaság, vagy a borkészítési előírásokban meghatározott egyéb feltételek nem teljesültek.

A vizsgált, palackozott bortételek mintegy fele volt kifogásolható a TK szerint, és köztük a jogszabályilag nem megfelelőnek ítélt borkülönlegességek részaránya volt a legmagasabb – több mint kétharmados. E kifogásolt borok nagyrészt Tokaji aszúk és szamorodnik voltak, és bár a TK azt részletesen azt nem közölte, hogy mennyi, hány puttonyos aszúkról és milyen szamorodnikról van szó, azt viszont igen, hogy másfél millió vizsgált palackból alig több mint félmillió termékmegjelölése volt szerintük megfelelő.

Ezen készlet-felülvizsgálat után zároltak hatalmas mennyiségű bort, idén durván másfél milliárd forint értékű bort tartottak vissza az amúgy évi 3,5-4 milliárd forint árbevételű cégnél. Ennek a bornak egy részét dobják majd piacra újra, de felségjelzés nélkül, töredékáron. A kár azonban, ami a TK brandjét érte, ennél is nagyobb lehet mert az törvényszerű, hogy egy ilyen "pancsolási ügy" által körüllengett borászat termékei iránt visszaesik a kereslet.

Ez így nem igazán stimmel

A kérdés az, hogy mindezek a problémák a borban valóban kimutatható-e. Sok borászt megkérdeztünk erről, de egyet se találtunk, aki szerint ne volna képtelenség megállapítani azt, hogy egy-egy tétel tokaji borba hány százalék kerülhetett más évjáratból.

„Ha valaki bekeveri, nincs az az eljárás, amivel ezt utólag ki lehetne mutatni” – magyarázta egy mádi borász. Úgy tudja, izotópvizsgálattal is csak azt tudják kimutatni, ha a borba térségidegen bor került, mert akkor találhatók benne olyan anyagok is, amik helyben nem fordulnak elő. Tipikusan ezzel a módszerrel szűrhetők a bekevert, olcsó olasz borok. Tarcalon, egy másik szakember azt bizonygatta, hogy az évjáratokat házasítani nem bűn (amennyiben annak során a hegyvidéki rendtartás szabályait betartják), sőt, valójában az egész borászatban a házasítás jelenti az igazi művészetet, mivel „a többi már inkább csak afféle ipari gyártástechnológia” – tette hozzá.

Rés a pajzson

Az állami cég által lapunkkal közölt vizsgálati eredményekre többször is rákérdeztünk. Leginkább arra voltunk kíváncsiak, hogy az eltérések százalékos arányait hogyan állapították meg. Végül azt a választ kaptuk, hogy „a százalékos arányok a nyilvántartásokból derültek ki”. A borhamisítási vádak tehát nem konkrétan a borok vizsgálatából erednek, hanem a nyilvántartási rendszer lapozgatásából. Amiről viszont biztosan csak az állítható, hogy a különböző munkafázisok végzése során rögzített adatokat vagy jól vitték fel a számítógépes adatbázisba, vagy nem. Az, hogy ilyen probléma egyáltalán létezik, ettől még persze komoly baj, de az nem mindegy, hogy az informatikai rendszerben van-e rés a pajzson, vagy a hordókba öntözgettek „összevissza” az elmúlt évek során.

Túry Gergely

Egy, a cégnél működő analitikai rendszert alaposan ismerő forrás elárulta: a TK adatkezelő rendszerének egyik „átka” éppen az, hogy a már felvitt adatokat később nem engedi korrigálni. A nyilvánvalóan hibásan rögzített tételeket ezért több esetben is úgy módosíthatták, hogy szakmailag egyébként akár nonszensznek nevezhető műveleteket rögzítettek be a rendszerbe. Így fordulhatott elő olyan is, hogy adat szinten azt rögzítették, hogy egy aszúborba előbb belefejtettek nagy mennyiségű furmint bort, majd azt, hogy at vissza is nyerték belőle. Ez ugyan nyilvánvaló képtelenség, de a rendszer ettől még rögzítette ezt. E verzió lehetőségét erősíti, hogy azt végül a TK is elismerte, hogy az általuk kimutatott eltérések „műszerrel, vagy kóstolás útján nem is mutathatók ki, nem is észlelhetőek”.

Azt tehát, hogy valóban történt-e borpancsolás vagy sem, a belső vizsgálat sem tudhatta teljes bizonyossággal megállapítani.

Pláne, hogy ezen a ponton az egész vizsgálat ingoványos talajra ért, mivel a belső vizsgálatot a régi vezetőség ellen, azon fogást keresve indíthatták el. És ha ehhez hozzátesszük azt a cégen belüli hangulatot, melyet egy középvezető úgy jellemzett, hogy „a gazdasági nyomás olyan erős és olyan szakmaiatlan, hogy azok közül, akik több turnust is lehúztak már közülünk [értsd: a középvezetői karból – a szerk.], így vagy úgy, de már többen is távoztak”, az objektív terepviszonyokról nem biztos, hogy érdemes beszélni. Főként hogy szeptember elején, a szüret megkezdése előtt három új felsővezető is megjelent a TK-ban, és úgy tűnt, hogy akár teljes felső vezetést is lecserélhetik, s így a hangulat „hullaházivá vált”.

Kimondta. Nem. De, csak nem azt

Vélhetően a készletzárolások igazolásának erősítésére rendelhette meg a TK azt a külső kontrollt, mely a Népszabadság cikkében független vizsgálóbizottságként szerepel, s mely a lap szerint kimondta a pancsolás tényét is. Ez azonban így nem igaz. Egyrészt, mert a három tagú bizottság (Prónay Bence borjogász, Bihari Zoltán, a Tokaji Borvidék Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet igazgatója és Szenteleki Károly, a Corvinus Egyetem Biometria és Agrárinformatikai Tanszékének nyugalmazott vezetője) csak a TK-tól volt független.
Az egyik tagja azonban olyan állami alkalmazott, akire az érthetően hatással volt az, hogy a borvidéken működő állami kutatóintézetére időközben szemet vetettek. Az intézet a vizsgálat idején még a vidékfejlesztési minisztérium alá tartozott, a november 4-én megjelent Magyar Közlönyből viszont már tudható, hogy a szervezet január 1-től a Hegyközségi Tanács tulajdonába kerül. A bizottság másik tagja viszont statisztikusként valójában nem a borokhoz, hanem a birtoknyilvántartáshoz ért. És bár az kétség kívül áll, hogy mindhárman szakmájuk elismertjei, az ettől még tény, hogy ez a bizottság nem azt állapította meg, hogy a borokat pancsolták.

Megkeresésünkre a témában Bihari Zoltán – aki előbb arra felhívta a figyelmünket, hogy a TK nekik utasításba adta, hogy az ügyről nem nyilatkozhatnak, és hogy erre vonatkozóan a szerződésük titoktartási záradékot is tartalmaz, de végül – nem cáfolta, hogy a borokat ők egyáltalán nem vizsgáltak. A tarcali kutatóintézet vezetője elmondta: bizottságuk csak azt állapíthatta meg, hogy a TK belső vizsgálata által feltárt, a nyilvántartási rendszert érintő problémák valóban léteznek.
Nem vizsgálták, hogy a hibák a gyakorlatban okoztak-e, és ha igen, mekkora kárt az állami cégnek, csak azt, hogy a TK által lefolytatott vizsgálat módszertanilag helyes volt-e. Azt helyesnek találták, de hogy mindez bizonyítaná a másfél milliárdos készletkiöntést, meglehetősen instabil megállapítás.

Ha ennyi áll a TK rendelkezésére a konklúziók levonásához, akkor az is kérdőjeles, hogy lehet-e mindezek után bárkit is megvádolni. (Árulkodó, hogy e jelentést október végéig meg kellett volna tennie a TK-nak – legalább is ez derül ki a vidékfejlesztési miniszternek egy közelmúltbéli, parlamenti interpellációra adott válaszából [Lásd még: Miniszter kerülő úton című keretes írásunkat - a szerk.]) Rá lehetne bökni ugyan (például) az előző garnitúra vezérigazgatójára, de a vizes lepedőt nehéz volna Kiss Istvánra ráhúzni, mivel bár a cégért végső soron ő felelt, de a kérdéses területet, pláne ilyen mélységben nem ő, hanem a mindenkori főborász felügyelte, és felügyeli ma is. Főborászból viszont az állami cégnél csak az elmúlt 5 évben volt vagy fél tucat.

Amikor nyár elején a cég belső vizsgálatának hírét a médiában megjelentette, megkerestük Kiss Istvánt (akit 2009-ben Bajnaiék idején neveztek ki a cég élére, de volt annyira rátermett, hogy új kormánygarnitúra 2013-ig a helyén hagyja), aki kategorikusan cáfolta, hogy az állami cégnél maga mögött hagyott borokkal bármiféle gond lett volna. Sem az amerikai, sem a belső készletvizsgálattal kapcsolatban máig nem hallgatta meg őt a rendőrség, és a regnáló cégvezetés médiautalgatásain túl, gyanúsítani sem gyanúsították meg őt semmivel. Ez utóbbi nehéz is volna, mivel rendőrségi forrásokból tudjuk: jelenleg semmiféle „tokaji kereskedőházas ügy”, nyomozás vagy vizsgálat nem folyik sem Kiss, sem más (akár ismeretlen) tettes ellen.

Az utólagos bizonyítást ráadásul még nehezebbé teszi, hogy már az sem állítható teljes bizonyossággal, hogy a regnáló főborásszal ne történt volna borgikszer. Áts Károlynak a saját beosztottjaival úgy megromlott a viszonya – mesélte egyikük –, hogy legutóbb akkor sem szóltak neki, amikor nyilvánvalóan tévedésből, rossz utasítást adott ki, és így az egyik tartályból félédes bort fejtettek bele a másikban lévő szárazba. A kár nem mérhető ugyan a borhamisítási vádakban szereplőkhöz, mivel összesen kevesebb, mint 100 hektóliternyi "nem kívánt átalakítást" végeztek el így a TK-nál, de azt jól mutatja, hogy a kérdés miért is vált igazán kényessé.

Ha a cikket érdekesnek találta, látogasson el a hvg gazd Facebook-oldalra, és nyomjon rá egy "Tetszik"-et. Plusztartalmakat is talál!